*Clara szemszög*
- Kösz, hogy velem jöttél - mosolygott rám Liam, miközben kikocogtunk a lakóparkból.
- Nincs mit. Amúgy nem szeretek annyira futni, de most jólesik - vigyorogtam.
- Hát, pedig a futás az jó - mondta Liam.
Egy darabig szótlanul futottunk egymás mellett. A reggeli szellőtől kirázott a hideg, így begyorsítottam. Liam néhány másodpercen belül utolért, és még el sem fáradt. Én meg ott lihegtem mellette.
- Hú, de fitt vagy! - nyomtam a kezemet az oldalamhoz, mert elkezdett szúrni.
Liam csak mosolygott, majd aggódva rám nézett.
- Ha nem bírod, megállhatunk - mondta futás közben.
- Semmi gond... Bírom még - legyintettem.
- Akkor jó. Amúgy, milyen Londonban? - kérdezte.
- Jó, tetszik ez a város - mondtam. - Szép - tettem hozzá.
- Hmm... igen, az - nézett a szemembe Liam.
Egy darabig kocogtunk, majd eszembe jutott valami:
- Nem kellene dolgoznotok, koncertek stb.?
- Hát most néhány napig pihentünk, de holnaptól vár a munka minket - húzta el a száját. - Nem, mintha nem szeretném... Csak így kevesebb időnk jut másra - túrt a hajába.
- Értem - bólintottam.
- Apropó koncertek... Öhm, tudod, jövő héten NY-ban lesz koncertünk és ott is maradunk egy hétig... Holnap utaznánk oda - mondta a földet nézve. - Nem lenne kedvetek velünk jönni? - nézett a szemembe.
- Hogy mi veletek New York-ban? - álltam meg.
Egy fuvallat a szemembe fújta a hajamat, így azzal bajlódtam.
- Nem tudom... erről nem mi döntünk, azt hiszem - kapkodtam a szavakat. - Szerintem mindegyikünk szívesen menne, de ezt meg kell beszélnünk - néztem rá.
- Oké, persze. Mi nagyon örülnénk neki... - mosolyodott el.
Egy idő után visszaértünk a lakóparkhoz. Becsengettem Timiékhez, majd bementünk.
A többiek a tévét nézték, amikor mi megérkeztünk.
- Végre! - nézett felénk mosolyogva Zayn.
- Elfutottatok egészen Párizsig, vagy mi? - viccelődött Louis.
- Nem, csak a környéken voltunk - ültem le egy székre.
Mondták a többiek, hogy ma Loló-hoz megyünk. El is feledkeztem erről. A fiúk összeszedték a cuccaikat, majd elindultunk. Loló London közelében, Harrow-ban lakik, egyedül. A lakását a szüleitől kapta a 18. szülinapjára. Viszonylag hamar megérkeztünk. Amy megcsörgette Loló-t, hogy itt vagyunk. Beengedett minket, majd fellifteztünk.
- Sziasztok! - nyitott ajtót Loló.
*Timi szemszög*
Mi is köszöntünk, majd bementünk. Zayn és Niall egyszerre látott meg egy kényelmes fotelt és mindketten rávetették magukat. Mi csak nevetve néztük őket, ahogyan küszködnek. Végül Zayn győzött, mert Niall éhes lett, így inkább a konyhát választotta. Abe és Rikki is megérkeztek néhány percen belül.
Minden hely foglalt volt a nappaliban, így ők csak megálltak a kanapé mellett.
- Hé! - pattant fel Zayn. - Abe, ülj le nyugodtan - nézett Abe-re mosolyogva.
- Ó, köszi - huppant le Abe Zayn helyére.
- Rikki, nem szeretnél az ölembe ülni? - kérdezte Louis szélesen elmosolyodva.
Rikki furcsán nézett rá:
- Hát... ha nem szeretnél felállni - vonta meg a vállát, majd vörös fejjel Louis ölébe ült.
Louis átölelte, majd magas, kislányos hangon mondta, hogy "I luv U" és magához szorította.
- Hé, erről nem volt szó! - nevetett Rikki.
Mi is mosolyogva néztük őket. Loló és Zayn hozott enni- és innivalót, így jól elvoltunk.
- Hé, ha már mind itt vagyunk, el kellene mondanunk nekik - szólt Harry.
- Jó ötlet... - harapott az ajkába Niall, miközben szorosan magához ölelte Amy-t.
- Miről van szó? - néztem Harry-re.
- Hát... az a helyzet, hogy a jövő héten New York-ban lesz néhány koncertünk... holnap estére már ott kell lennünk - húzta el a száját Harry. - Arra gondoltunk, hogy ti is velünk jöhetnétek - nézett rám bociszemekkel.
Mi - lányok - elkerekedett szemekkel néztünk rájuk.
- Ezt eddig miért nem említettétek? Most egy nap alatt kellene eldöntenünk... Mi NY-ban? A szüleink ennek nem fognak túlságosan örülni - nézett végig a fiúkon Loló.
- Hát, eddig úgy volt, hogy nem jöhet velünk senki a stábon kívül... De tegnap meggyőztük Paul-t - mondta Zayn. - Nagyon örülnénk neki - nézett Abe szemébe.
- Végül is már majdnem mindenki felnőtt, nem? Biztosan megengedik... Bár, nem tudom - tapasztotta kezeit az arcára Clara.
- Ez igaz... - bólintottam és a fejemben összeszámoltam a napokat a szülinapomig.
- Akkor? Velünk jöttök? - nézett Rikki-re csillogó szemekkel Louis.
- Reméljük... előtte meg kell győznünk a szüleinket - nézett maga elé Rikki gondterhelten.
- Tényleg csak szűk egy hónapig maradtok még? - pillantott szomorúan Amy-re Niall.
- MI? - nézett rá elkerekedett szemekkel Louis, Harry, Zayn és Liam.
- Erről mi miért nem tudunk, Niall James Horan? - kérdezte Liam a fejét oldalra döntve. - És ti sem mondtátok... azt hittük nyár végéig legalább itt maradtok - nézett Clara-ra.
- Hát... 1 hónap múlva Timinek, Amy-nek és nekem haza kell mennünk: nekem Olaszországba, nekik Magyarországra - mondta Clara.
- De... miért nem maradhattok? Ez így nem jó... - ráncolta a homlokát Harry, a szeme könnytől csillogott. - Niall, ezt mesélte el Amy? Azt mondtad, mindent megosztottál velünk... - nézett Niall-re félig dühösen, félig tanácstalanul.
- Ne haragudjatok rá, mi sem mondtuk... - védtem meg Niall-t.
- Ezek szerint kb. 20 nap múlva elmentek - mondta fakó hangon Zayn. - Így nem lesz teljes a kis csapatunk... - tette hozzá. Abe, Rikki és Loló is bólogatott.
- Hé, nem ülhetünk itt szomorkodva egész végig. Inkább használjuk ki az időt. A többit majd megoldjuk, még távol van - öntött lelket belénk Abe.
Mintha megindult volna az élet: mindenki elfoglalta magát. Mi, lányok a szüleinkkel beszéltünk. Mindenkit elengedtek, sok kérlelés után - igaz, nem említettük a bandát a sztoriban. Ez volt a fedőtörténet: Loló nagynénjével megyünk ki egy hétre NY-ba. Azért ezt találtuk ki, mert Loló időközben rájött, hogy a nagynénje is mostanában utazik oda nyaralni. Felhívtuk és megkértük, hogy fedezzen minket. Beleegyezett, mondván ebből nem lehet olyan nagy gond. Hát, elég jófej, hogy ilyenbe belemegy. :)
:D :D :D Nagyoooooon jó!!! Kérem a következőt!! :P :D <3
VálaszTörlés