6. fejezet - Koncertre megyünk!

...meg youtube-on videókat néztünk az 1D-ről, majd lefeküdtünk aludni...
- Timi! Ébredj... - borzolta össze a hajamat Amy.
- Mi? Mi van? - ébredeztem. - Jól van, mindjárt... csak... olyan szépet álmodtam, minek kellett visszazökkennem a valóságba? - néztem morcosan, majd elnevettem magam.
- Szóval azért beszéltél álmodban... - vigyorgott Amy.
- Beszéltem is... na ne!
- Ja, ilyeneket mondtál: Harry, meg szeretlek, és Amy meg Niall,  meg ilyesmik... össze-vissza  hablatyoltál - dőlt le mellém nevetve.
- Most komolyan? Én nem is emlékszem ilyesmikre... - indultam a fürdőbe.
- Készítek reggelit, oké? - hallottam Amy-t.
- Persze! Köszi - válaszoltam.
Pár perc múlva mindketten az asztalnál ültünk és a reggelinket fogyasztottuk. Majd úgy döntöttünk elmegyünk valahová.

Ezt vettem fel:

Amy meg ezt:

- Tiszta Louis-style - mosolyogtam Amy-re, miközben végignéztem rajta.

- Jaja, csak piros nadrág helyett most fekete... Te meg: "Music is my boy friend"... ez tetszik! - csekkolta az én szerkómat.

- Hát igen. Na, akkor ma hova megyünk? - kérdeztem.

- Hát... mondjuk lemehetnénk egy parkba, vagy ilyesmi. Mit szólsz hozzá?

- Nekem oké! A többit majd útközben kitaláljuk - zártam be az ajtónkat.

Elsétáltunk a közelünkben levő parkig, majd leültünk az egyik padra. Útközben vettünk fagyit így azzal elvoltunk egy darabig. Épp az utolsó falatomat kaptam be, amikor megcsörrent a telefonom...

- Szia Loló! - szóltam bele, miután csekkoltam a kijelzőt.

- Helló! Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy nem érek rá annyira... amikor összefutottunk... - mondta izgatott hangon.

- Persze, miért?

- Hát, azért siettem, mert épp jegyekért mentem... koncertjegyekért. Képzeld, holnap estére szereztem is, remélem, ráértek! 

- Jujj, persze, de milyen koncertre? - "kérdeztem tűkön ülve". 

- A One Direction koncertjére! - mondta szinte sikítva.

- Wááá, tényleg? El sem hiszem! 

- Igen! Jujj, alig várom már! Az egyik barátnőm is jönne, ugye nem gond?

- Persze, hogy nem - mondtam.

- Ó, le kell tennem. Szia! - köszönt el.

- Szia!

Miután kinyomtam a mobilomat, elmeséltem Amy-nek a jó hírt.

- Úúú, de jó! Nem tudok várni holnapig! - csillant fel a szeme. - Jujj! Niallert láthatom élőben...  - pirult el. - Meg te Haroldot - kacsintott rám.

- Niall és Amy... hmm... szép pár lennétek - képzeltem el magam előtt őket.

- Köszönöm, de te és Harold is! - mosolygott.

- Hát, nem lenne rossz, de mennyi a valószínűsége, hogy összefutunk megint? Amúgy mostantól mindig Haroldnak fogod nevezni? - haraptam az ajkamba mosolyogva.

- Szerintem igen - nézett rám komolyan, majd elnevette magát. - És igenis van rá esély... - bökött meg a mutatóujjával. 

- Na, szerintem menjünk haza ebédelni! - álltam fel a padról.

- A számból vetted ki a szót - kapta fel a táskáját Amy, majd visszasétáltunk a lakásunkhoz.

Épphogy befejeztük az ebédet, csengettek.

- Megnézem ki az - indultam a kulccsal a kezembe az ajtóhoz. 

Amikor kinyitottam, egy kedves tekintetű lány állt előttem mosolyogva. Valahonnan ismerősnek tűnt...