15. fejezet - Te sem mersz! Akkor együtt...

Még beszélgettünk egy kicsit, majd mindenkit elnyomott az álom...
*Timi szemszög*
Reggel kipihenten ébredtem és körülnéztem a szobában. A többiek még aludtak, kivéve Clara-t. Az ő ágya üres volt. Elmentem a mosdóba, majd vissza felöltözni. Úgy döntöttem megreggelizem, ezért elindultam a konyhába. Amikor elkészültem, a kajámmal együtt bementem az étkezőbe. Megláttam Clara-t, aki épp az erkélyről nézelődött.
- Szia - köszöntem neki. - Hogy hogy ilyen korán?
- Szia - fordult meg mosolyogva. - Hát, nem tudtam aludni, ezért kijöttem addig az erkélyre - mondta.
- Aha. Reggeliztél már? - kérdeztem leülve az asztalhoz.
- Nem. Gondoltam megvárom, amíg felébredtek.
- Ó, akkor készítek neked is - indultam vissza a konyhába.
- Köszönöm - hallottam a hangját.
Visszatértem a reggelivel együtt, majd mindketten leültünk.
- Ti már ismeritek Louis-t? - kérdezte kíváncsian.
- Aham - haraptam az ajkamba. Ha tudná, hogy ki az - gondoltam. - Biztosan megismerheted te is majd, ha komolyabbra fordul a dolog - mosolyodtam el. - Elvégre az uncsi-tesóm vagy - öleltem meg.
A többiek is szép lassan felébredtek és csatlakoztak hozzánk. Reggeli után, úgy döntöttünk, hogy Rikki, Abe és Loló hazamennek és majd holnap találkozunk megint, csak Lolóéknál. Clara itt fog lakni egy darabig nálunk. Amy lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Az MTV-re kapcsolt. Épp a Gotta Be You kezdődött, amire mindhárman felkaptuk a fejünket. Végigénekeltük ami "gyönyörű" hangunkkal, tehát úúúúúúú-zhattunk egy sort. :D Épp valakin gondolkodtam (vajon kin?:DD), amikor megcsörrent a telefonom. Mivel a tv még üvöltött, kimentem az erkélyre.
- Szia! - szólt bele Harry.
- Hello! - mosolyodtam el. - Te gondolatolvasó vagy? - kérdeztem furcsán, majd elnevettem magam.
- Öhm, nem tudok róla - mondta Harry. - Miért?
- Mindegy, miért hívtál? - néztem a távolban repülő madarakra.
- Hát... csak... szóval nem lenne kedved eljönni velem... azaz Niall-el és Amy-vel valahova délután? - kérdezte zavartan.
- De, van - éreztem, hogy elpirulok. - És hova mennénk? - kérdeztem az ajkamba harapva (mostanában túl sokat csinálom ezt :P).
- Arról lenne szó, hogy Niall nem meri elhívni Amy-t randizni, vagy ilyesmi. Csak akkor menne bele, ha mi elkísérnénk őket, mert akkor nem lennének csak kettesben. Még túl félénk ehhez, bár nem értem miért, enni azt bezzeg tud... - magyarázta Harry.
- Á, értem. Szóval ez akkor egy duplarandi? - kérdeztem a kezeimet az arcomra tapasztva.
Érdekes: a kezeim hidegek, az arcom meg forró. Normális ez? - gondolkodtam.
- Igen... azaz nem tudom - mondta halkabban.
Elképzeltem magam előtt, ahogyan szemben állva beszélgetünk. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Hát, akkor megkérdem Amy-t. Majd írok egy sms-t, oké? - mentettem ki a szituból.
- Oké, akkor szia! - köszönt el.
- Szia... - nyomtam ki a telefont felkavarva.
Milyen jó Amy-nek, hogy Niall-nek bejön... És mi van velem és Harry-vel? Neki is tetszem vagy ez csak egyirányú? Miért csinálja ezt velem? Bárkit megkaphatna. Nem hinném, hogy pont én... - gondolkodtam évődve. Közben visszasétáltam Clara-ékhoz.

*pár perccel ezelőtt*
*Harry szemszög*
- ... és olyan édes, amikor eszik és közben nevet! - áradozott Niall tovább, a gitárján lazán pengetve a húrokat.
Valami sejtelmes dallamot hallatott és ezzel a hangulat is olyanná vált. Leültem mellé a fotelbe. A házamban voltunk, a többiek Louis új kocsiját próbálgatják, ami ma reggel érkezett meg.
- Najó, nem hiszem el, hogy nem mersz lépni! - tettem a kezemet a vállára, a fejemet csóválva.
- De... te sem mersz! - vágott vissza vigyorogva.
- Én... az más dolog - dőltem hátra zavartan.
- Ja, nagyon más. Ugyanaz. Én nem merek, te sem mersz. Mi a különbség? - kérdezte.
- Nem tudom. Csak... - gondolkodtam. - Van egy ötletem. Mi lenne, ha elhívnánk őket együtt? Így nem lenne randi, csak szórakozás... - vázoltam az ötletemet.
- Hmm, oké. Így ha én égek, te is égsz - borzolta össze a hajamat röhögve, majd odadobta a telefonomat az ölembe.
- Most mi? Hívjam fel őket?
- Miért, majd szerinted kitalálják maguktól? Hívd fel Timit és kérdezd meg őket...
Tárcsáztam Timi számát, néhány csörgés után fel is vette. Egész végig Niall szuszogását kellett éreznem a hajamban, mert muszáj volt neki mindent hallania. Amikor elmondtam Timinek, hogy miért hívtam, Niall felröhögött mellettem. A kezemmel gyorsan betapasztottam a száját, majd válaszoltam. Niall közben elfojtva tovább röhögött. Amikor őt is megemlítettem, újra visszaugrott mellém és a telefonhoz nyomta a fülét. Megbeszéltük, hogy Timi megkérdezi Amy-t, majd ír sms-t.
Amikor letettem a telefont, Niall a hátamra ugrott és a kanapéra zuhantunk.
- Te hülye vagy! - szedtem le magamról.
- Miért, te nem örülsz? - kérdezte vigyorogva.
- De. Csak ha én örülök, nem ugrok rá valaki hátára, ha nincs felkészülve rá - röhögtem. Mivel én felálltam, Niall elfoglalta az egész kanapét.
- Azt csak hiszed! - ugrottam rá, majd röhögve kezdtünk el birkózni.
- Régi szép idők... emlékszel? X Factor, próbák stb.? - mondta Niall, miután leszálltam róla.

- Persze, el nem felejtem soha! Olyan jó volt, nem is tűnik 2 évnek... - néztem a falra, ahol volt néhány régebbi kép a bandáról.
- Nem hát. Mintha tegnap lett volna, hogy Liam-mel megtöltjük Simon táskáját csokimorzsával vagy, amikor Zayn-nel kiegyenesítettük a hajadat... - nosztalgiázott.
- Ja, de az gonosz húzás volt - rendeztem el a hajam. - Vagy amikor Louis-val csokipénzekkel dobálóztam... - játszódtak le bennem azok a felejthetetlen képek.
Egy darabig erről beszélgetünk, csak a csengő megszólalásakor hagytuk abba. Odamentem kinyitni, hát persze, hogy a fiúk voltak.
- Nagyon kúl Lou új verdája! - csörtettek be a nappaliba.
Niall-el elmondtuk nekik, hogy van programunk délutánra, majd velük együtt folytattuk a nosztalgiázást. Később megebédeltünk, majd megkaptam az sms-t Timi-től. Visszaírtam, hogy 4-re megyünk értük.

*Timi szemszög*
- Amy, beszélhetnénk? - mentem oda a tévézőkhöz.
- Persze, amúgy ki hívott? - kérdezte felállva, majd átmentünk a konyhába.
- Harry. És Niall-el elhívtak téged és engem, hogy töltsük velük a délutánt! - vigyorogtam.
- Tényleg? - ugrott egyet, majd megölelt. - Alig várom, mikor jönnek? - kérdezte csillogó szemekkel. - És mi lesz addig Clara-val?
- 4-re jönnek értünk. Clara meg átmegy addig Abe-hez, úgyis csak a szomszédig kell mennie...vagy nem tudom - gondolkodtam.
- Akkor kérdezzük meg őt - mondta Amy, majd a faliórára pillantott. - Jujj, alig van már időnk!
Megkérdeztük Clara-t. Azt mondta, szívesen átmegy, ezért becsengettem Abe-hez és megbeszéltem vele is. Szerencsére még nem volt programja. Mindketten örültek, mert így nem kell egyedül tölteniük a délutánt.