14. fejezet - A vidámparkban

*Rikki szemszög*
Lesiettem a lépcsőn és közben annyira izgultam, hogy meg is botlottam, de szerencsére nem estem el. Kiléptem és megláttam Louis-t, amint lazán az autónak támaszkodik. Legszívesebben órákig bámultam volna őt, de csak odamentem hozzá és mosolyogva köszöntem neki.
- Szia! De szép vagy... - vigyorgott rám, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
A vidámpark nem volt távol. Amikor leparkoltunk, Louis felvett egy napszemüveget, majd beálltunk jegyet venni a sorba. Amikor beléptünk egyből a vattacukroshoz vettük az irányt. Louis vett mindkettőnknek.
Megláttam a körhintát és megkértem, hogy üljünk fel rá. Louis egyből beleegyezett, majd elfoglaltunk egy kétszemélyeset. Végigröhögtük az egészet, mert furcsán nézhettünk ki a sok kisgyerek között.

Amikor leszálltunk Louis megfogta a kezemet és valami hattyús tóhoz mentünk. A szívemet melegség öntötte el. Louis lefizette a Hattyú-tavat felügyelő emberkét, így több ideig maradhattunk ott és nem is zavart minket senki. Beültünk az egyik hattyúba. Mivel kormányozni kellett, Lou elengedte a kezemet. Csak most vettem észre, hogy kicsit fázom. Louis meglátta, hogy kiráz a hideg, ezért átölelt és mosolyogva néztük együtt a tájat. Azt hiszem, nem az melegített föl, hogy megöleltek, hanem, hogy ki volt az... A testemet elöntötte a melegség és már szinte melegem is volt. Louis vállára döntöttem a fejemet és a hajam az arcomba hullott. Louis kisöpörte a szememből és gyengéden simogatni kezdte a hátamat.
- Tudom, hogy nemrég szakítottunk Eleonor-ral, de nem azért hívtalak el, mert magamat akarom vigasztalni vagy ilyesmi, csak... - kereste a szavakat Lou a szemembe nézve.
- Nem kell mondanod semmit... - néztem kék szemeibe (azok a szemek *-*).
Nem szóltunk semmit, csak egymást néztünk. Ekkor egy másik "hattyú" nekünk koccant és imbolyogni kezdtünk. Hirtelen majdnem beleestem a vízbe, de Louis még időben visszarántott. Nevetve az ölébe dőltem, majd gyorsan visszaültem mellé zavartan. Ő csak mosolygott, rám pillantott, majd elpirulva a mellettünk elsikló hattyúkra szegezte a tekintetét. Visszavezette a hattyút a stéghez, majd segített kiszállni belőle.

- Hova tovább? - kérdezte.
- Hmm... oda! - mutattam a szellemvasútra.
Itt elég nagy volt a sor, de mi kivártuk.
- Ha félsz, nyugodtan bújj hozzám - kacsintott.
- Nyugi, nem fogok - nevettem, majd beültünk. Előttünk nem ült senki. Az elején el is hittem, hogy ez nem is félelmetes, én már nem félek az ilyenektől... erre az egyik kanyar után egy rémisztő sikoly után valaki megfogta a bokámat, erre én Louis-hoz bújtam és még időben a szám elé kaptam a kezem, így csak egy fojtott sikítás hagyta el a számat. Louis "én megmondtam" pillantást vetett rám, majd a hajammal kezdett játszani, miközben én összegömbölyödve kémleltem az előttünk húzódó sötétséget. Egy darabig még Louis-hoz bújva ültem, majd miután megbizonyosodtam, hogy nem lesz több ijesztés, elégedetten hátradőlve néztem a díszletet. És, persze, pont amikor már a végén jártunk, elénk ugrott egy rémisztő bohócfejű lény, én meg ó felsikítottam, mert ez most tényleg ijesztő volt, Louis magához húzott, a mellkasában éreztem a gyorsan dobogó szívét. Most akkor ő is megijedt? - kérdeztem magamban. - Vagy?...
Gondolataimból a vasút fékjének hangja szakított ki, élesen a fülembe hatolt. Louis-val kiszálltunk, majd leültünk az egyik padra, az óriáskerék előtt.

- Tényleg nem féltél... - viccelődött Louis.

- Hát, nem tudhattam előre, régen voltam szellemvasúton - nevettem. - De te is megijedtél az utolsónál! - mutattam rá a mutatóujjammal.

- Én? Én nem - húzta ki magát vigyorogva.

- De igen, éreztem, hogy gyorsabban kezd verni a szíved... mert megijedtél - döntöttem oldalra a fejemet.

- Nem biztos, hogy azért vert gyorsabban... - nézett a távolba zavartan, majd félmosolyra húzta a száját.

- Ó - ennyi jött csak ki a számon, és meg sem bírtam moccanni. 

Louis gyengéden közelebb húzott és én a fejemet a vállára döntöttem. Percekig így ültünk...

- Nem fázol? - kérdezte.

- Nem - haraptam az ajkamba mosolyogva. Hogy fáznék, ha a világ leghelyesebb fiúja ölel át? - tettem hozzá magamban.

Ránéztem Louis-ra, majd visszaindultunk a kocsihoz. Annyira jól éreztem magam vele! Bárcsak ő is úgy gondolná ezt, mint én... bár lehet? - gondolkodtam, miközben beültünk az autóba. Timiék lakóparkja előtt megálltunk, leállította a motort, majd a szemembe nézett:

- Jól éreztem magam ma veled - mondta halkan.

- Én is - pirultam el alig láthatóan. 

Louis még mondani akart valamit, de egy autó hangosan elzúgott mellettünk. Mindketten összerezzentünk.

- Hát... köszi, hogy elhívtál - törtem meg a csendet.

- Hmm - nézett rám mosolyogva, majd kinyitotta nekem az ajtót.

Nem tudtam mit tegyek, ezért adtam neki egy puszit az arcára. Louis meglepetten nézett rám, majd elvigyorodva a fülembe súgta:

- Jó éjt, álmodj szépeket...

Szinte berepültem a lakásba a szárnyaimmal (ha lennének). A lányok a tv előtt ültek, illetve már félálomba merülve... Halkan levettem a cipőmet, de Loló-t így is felébresztettem:

- Jujj, milyen volt? - ugrott a nyakamba.

Ezzel felverte a többieket is, akik mosolyogva körbeálltak, kíváncsian várva az este történéseit. Nagy léptekben elmeséltem nekik, hogy mi történt. Közben csillogó szemekkel néztem magam elé.

- Ajjaj, valaki itt szerelmes... - vigyorgott Timi.

- Hát.. úgy tűnik - pirultam el.

- Szerintem szép pár lennétek! - mondta Amy.

- Köszi, de nemrég szakított Eleonor-ral és nem hinném, hogy már túl lenne rajta - mondtam.

- Hé, csak bízz magadban, az a lényeg - ölelt meg Abe.

- Megkérdezhetem, hogy hogy hívják a kiszemeltedet? - kérdezte Clara félénken, de már mosolyogva, határozottan jobban nézett ki, mint amikor elmentem.

- Louis... - mondtam Clara-ra nézve.

- Aham - mosolyodott el.

Lezuhanyoztam, ettem egy keveset, fogat mostam, majd ledőltem a megágyazott ágyamra. Még beszélgettünk egy kicsit, majd mindenkit elnyomott az álom...