10. fejezet - Szendvicskészítés... vagy mégsem?

*Amy szemszög*
- Majd én! - indultam el Niall felé...
Bementünk a konyhába, majd Niall elkezdte kipakolni kb. az egész hűtőt.
- Ha jól értettem, akkor ti a koncertünkön is voltatok - nézett a szemembe.
- Igen, nagyon jók voltatok! - mosolyodtam el, miközben a szendvicseket készítettem.
- Örülök, hogy tetszett - harapott az ajkába, majd felém lépett, hogy... levegyen egy tálcát a fölöttem levő polcról. Miközben a tálcáért nyúlt szinte hozzám simult. Kirázott a hideg, valamiért közelebb akartam kerülni hozzá.

- Biztosan elég lesz ennyi szendvics? - nézett rám furcsán, majd a kenyérszeleteket vizslatta.
- Szerintem igen... - néztem a tálcára, majd a szemébe. - Dehogy is! Ez egy embernek sem elég! - röhögtem el magam.
- Na, azért... várjunk csak, te lány vagy... a lányok nem esznek ilyen sokat! És különben is nem látszik rajtad, hogy evőgép lennél... - nézett furcsán, majd elröhögte magát.
- Hát, pedig kb. mindig kajálok... szinte mindig éhes vagyok és sosem érzem magam telinek. De kérdezd csak Timit... vagy Lolót! - kacsintottam rá.
- Legalább nem vagyok egyedül - mosolygott, majd felrakosgatta a kész szendvicseket a tálcára.
- Hmm, máris éhes vagyok - csentem el az egyiket.
- Jó ötlet! - vett el ő is egyet.
Mire észbe kaptunk, szinte alig maradt a többieknek. Ekkor összemosolyogtunk és az utolsó szendvicsekre néztünk. Majd Niall megvonta a vállát és még egyet elvett. Még mindig éhes voltam, így én is felkaptam egyet. Miután megettük, egyszerre nyúltunk az egyik után és a kezünk találkozott a szendvics fölött... már megint kirázott a hideg. Niall is zavarba jött.
- Nyugodtan vedd el - nyúlt a másik után a szemembe nézve.
Egyszerre haraptunk bele és valamitől mindketten elkezdtünk röhögni, így nem nagyon tudtuk elfogyasztani az "áldozatunkat". Valahányszor találkozott a tekintetünk, újabb nevetőroham tört ránk... Megpróbáltam lenyelni egy falatot, csakhogy Pont belenéztem Niall szemébe és megint elkezdtünk röhögni. A hasamat fogva nevettem majd egy hirtelen mozdulattal akartam egy pohár felé nyúlni... elcsúsztam valamin így lezúgtam a földre Niall-t is magammal rántva. És persze, hogy ekkor nyitott be valaki.
- Furcsa hangokat hallottam - láttam meg Harry mosolygó fejét, aki, miután meglátott minket átment hitetlenkedőbe, majd elröhögte magát. - Ti mit csináltok itt? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Részletezzük? - kérdezte Niall röhögve.
- Azt hiszem, erre nem vagyok kíváncsi - ment vissza a többiekhez vigyorogva.
Azt hiszem, sejtettem mit gondolhatott Harry: egymáson fekszünk röhögve a földön... Niall-el megbeszéltük, hogy elhitetjük velük, amit Harry gondolt. Szóval kicsit megszívatjuk a többieket.

*Timi szemszög*
Harry elment megnézni, hogy készen vannak-e már a szendvicsek, mivel mindenki kezdett éhes lenni. Mi addig tovább táncoltunk, meg beszélgettünk. Amikor Hazza visszajött, megállt előttünk és röhögve a konyha felé mutogatott.
- Mi olyan vicces, Harry? - kérdeztem.
- Hát, ugye bementem a konyhába, és mit látok? Niall... - nevetett fel. - És Amy... a konyhában... - nem bírta végigmondani, így elmutogatta nekünk.
Hát, komolyan mondom, egy élmény volt ezt nézni. Mire befejezte már Zayn is odajött hozzánk, mivel látta, hogy mindenki röhög valamin. Gyorsan elmagyaráztuk neki is, hogy miről van szó, majd megláttam a konyhából hozzánk igyekvő Amy-t.
- Ez most komoly? Tényleg? - nézett rá mosolyogva Abe.
- Aham - válaszolt Amy titokzatosan.
- Hát oké - vigyorgott Loló is.
Közben Niall is kijött a konyhából:
- Hát nektek nem maradt kaja - simogatta meg a hasát, majd elröhögte magát.
- Ne már, éhesek vagyunk, Niall! Majd készítek akkor én - indult a konyhába Louis.
Tudtam, hogy itt valami nem stimmel, így félrehívtam Amy-t a mosdóba.
- Najó, tudom, hogy nem volt semmi - mosolyogtam rá.
- Honnan veszed? - kérdezte. - Tudod, hogy Niall kicsit piás... nekem meg pont ő a kedvencem - mosolygott az ajkába harapva.
- Tudom... de engem nem tudsz átverni - mutattam rá, majd megöleltem. - Ennyi év után már túl jól ismerlek.
- Azt csak hiszed - csikizett meg, mire én elkezdtem nevetni. - Igazad van, csak szívatni akartunk titeket - vallotta be.
- Hé, ez gonosz volt... Mondtam én, hogy te nem vagy ilyen, és gondolom Niall sem. De, elismerem, jó poén... a többiek legalábbis bevették - erre Amy is elnevette magát.
Visszamentünk a többiekhez, ahol épp Niall-t faggatták a fiúk. Amint odaértünk elhallgattak és mindenki elfoglalta magát valami mással... kivéve Liam-et. Ő odajött hozzánk, majd kérdőn nézett Amy-re.
- De.. hogy-hogy csak így? - kérdezte hitetlenkedve. - Niall eddig nem volt ilyen, és szerintem te sem vagy... és amúgy is, csak egy órája ismeritek egymást - mondta halványan elmosolyodva.
Amy-vel összenéztünk.
- Igen, Liam... te még nem hallottál ilyenről? - játszott Amy tovább.
Liam döbbenten nézte, majd megvonta a vállát. Közben Louis visszaért néhány kész szendviccsel.
- Végülis, ti dolgotok! - mosolyodott el.
- ....amúgy csak szívatunk titeket! Csak vicc volt - mondta Amy kissé hangosabban, hogy a többiek is hallják. - És erre senki sem jött rá, csak Timi. Ezek szerint, tényleg ismersz - kacsintott rám.
Amúgy kb. mindenki a beszélgetést figyelte, így ez felesleges volt.
- És én erre még nem is gondoltam... szép volt - nevette el magát Rikki.
- Jujj, jó színészek lennétek! - dicsérte meg őket Loló.
- Én? Mint színész? Láttál te engem az ICarly-ban? - kérdezte Niall, összemosolyogva a fiúkkal.
- Az nagy volt! - mondta Zayn. - Azért Harry, te is érdekesen játszottad a beteget... - nézett Hazzára.
- Ja, hát én sem vagyok jó ebben, na... maradjunk csak az éneklésnél! - öklözött egyet Niall-el. - De... várjunk csak, akkor mit csináltatok ti a konyhában? - mosolygott féloldalasan, amitől gödröcskék jelentek meg a szája mellett. (De szeretem azokat a gödröcskéket!:D)
- Az egy másik történet - nevetett össze Amy Niall-el.
Végül elmesélték, hogy mi történt valójában. Mindenki szakadt a röhögéstől és már nem is tudtuk néha, hogy min nevetünk...