2. fejezet - Mehetek!

Felrohantam a szobámba és előkerestem a telefonomat...
Tárcsáztam Amy számát, majd néhány másodperc múlva fel is vette.
- Szia - köszönt Amy.
- Szia Amy! Megyek Londonba! - újságoltam, szinte sikítva.
- Jujj, de jó! Tudtam, hogy elengednek! - hallottam Amy hangját.
- Hát én meg csak reménykedtem... El sem hiszem! Te. Én. Együtt. Londonban! Csípjen meg valaki!
- Nem tudlak megcsípni telefonon keresztül, de vedd úgy, hogy megtettem - poénkodott Amy.
Közben hallottam, hogy anya hív és le kell mennem, ezért rövidre fogtam.
- Oké, úgy veszem - mosolyogtam. - Le kell tennem... Szia, Amy. Később még beszélünk - köszöntem el.
- Oké, szia!
Lementem a konyhába, mert onnan jött az előbb anya hangja. Amikor melléléptem épp muffin masszát töltögetett a formákba.
- Timi, ha már Londonba mész, meglátogathatnád Lolót is - pillantott rám mosolyogva, elszakadva a sütiktől.
- Igen, ez is a terveim között szerepelt - vettem fel egy nektarint a pultról.
- Akkor jó, biztosan örülni fog neked - mondta anya.
- Remélem. Máris írok neki, oké? - mondtam, majd felszaladtam a szobámba a nektarinommal együtt.
 Amúgy Lola, azaz Loló (mindenki így hívja) London közelében él. Egy bevásárlóközpontban kezdődött a barátságunk. Egy bizsuboltban találkoztunk először, ahol ugyanarra a karkötőre pályáztunk. Végül úgy döntöttünk egyikünk sem veszi meg. Inkább beültünk egy kávézóba csevegni. Sok dolgot megtudtam róla és ő is rólam. Kiderült, hogy sok közös van bennünk, és ez a beszélgetés egy barátság kezdetét jelentette. Még aznap visszamentünk a boltba, hogy megvegyük a karkötőt, mert végül is annak köszönhetjük, hogy megismerkedtünk... :) A pénztárnál jöttünk rá, hogy a karkötő két részből áll, így mindkettőnknek jutott belőle... ez lett a barátságkarkötőnk. :D
Nos, ha már Lolót említettem, Amy is szóba kerülhet... Amy a legjobb barátnőm. 4.-ik óta ismerjük egymást. Mindent megosztunk a másikkal, ha rossz, ha jó, kiállunk egymás mellett. Az én kis Mofómmal is sok közös van bennünk, és általában be nem áll a szánk, ha egymás közelében vagyunk, de a neten is folytatni szoktuk. :) 
Bekapcsoltam a gépem, majd ráírtam Lolóra, mert szerencsémre fent volt. Nagyon örült, hogy találkozni fogunk, mert a távolság miatt ritkán futhatunk össze. Megismerkedésünkkor is csak azért volt itt, mert 1 hetet töltött egy távoli rokonánál...

Épp ki akartam kapcsolni a gépet, de rámírt Amy, aki rejtve jelentkezett be. 

Amy: Szia:DD Átjössz ma pakolni, hiszen szerdán indulunk!:$:D Holnap után...vigyázz London, jövünk!xD

Timi: Helló, hát persze:DD 6-ra jó lesz? :)

Amy: Nekem jó, de akár most is jöhetsz. ;)

Timi: Oké, szólok apáéknak, és rohanok xD... Szia:D

Amy: Szia :DD ;)

Felkaptam az egyik táskámat, megbeszéltem anyával, hogy átmegyek, majd elindultam Amyékhez.

Egész este 9-ig pakoltunk, pontosabban végigröhögtük a délután hátralevő részét, és közben összeszedtük Amy cuccait.  Amyéknél vacsoráztam, majd hazamentem, tv-t néztem, lezuhanyoztam, majd lefeküdtem...

Reggel kipihenten ébredtem, mert végre nem forgolódtam egész éjjel... érdekes. Reggeli után átjött Amy, mivel megbeszéltük, hogy ma ő segít csomagolni és nálam is alszik, majd holnap reggel együtt megyünk a reptérre, mivel a repülőnk reggel 6-kor indul (a suli csak a lakásokat és az oda-vissza utazást biztosította, de nem jön velünk tanár vagy ilyesmi). Egész nap neteztünk, magazinokat olvastunk, elmentünk vásárolni, ja, és persze csomagoltunk. :D Este beszélgettünk, majd beláttuk, hogy holnap korán kell kelni, ezért viszonylag hamar el is aludtunk...