21. fejezet - Loló-nál :) + New York?!

- Persze, csak miután mindenki visszajött - mondtam Clara-ra és Liam-re gondolva...

*Clara szemszög*
- Kösz, hogy velem jöttél - mosolygott rám Liam, miközben kikocogtunk a lakóparkból.
- Nincs mit. Amúgy nem szeretek annyira futni, de most jólesik - vigyorogtam.
- Hát, pedig a futás az jó - mondta Liam.
Egy darabig szótlanul futottunk egymás mellett. A reggeli szellőtől kirázott a hideg, így begyorsítottam. Liam néhány másodpercen belül utolért, és még el sem fáradt. Én meg ott lihegtem mellette.
- Hú, de fitt vagy! - nyomtam a kezemet az oldalamhoz, mert elkezdett szúrni.
Liam csak mosolygott, majd aggódva rám nézett.
- Ha nem bírod, megállhatunk - mondta futás közben.
- Semmi gond... Bírom még - legyintettem.
- Akkor jó. Amúgy, milyen Londonban? - kérdezte.
- Jó, tetszik ez a város - mondtam. - Szép - tettem hozzá.
- Hmm... igen, az - nézett a szemembe Liam.
Egy darabig kocogtunk, majd eszembe jutott valami:
- Nem kellene dolgoznotok, koncertek stb.?
- Hát most néhány napig pihentünk, de holnaptól vár a munka minket - húzta el a száját. - Nem, mintha nem szeretném... Csak így kevesebb időnk jut másra - túrt a hajába.
- Értem - bólintottam.
- Apropó koncertek... Öhm, tudod, jövő héten NY-ban lesz koncertünk és ott is maradunk egy hétig... Holnap utaznánk oda - mondta a földet nézve. - Nem lenne kedvetek velünk jönni? - nézett a szemembe.
- Hogy mi veletek New York-ban? - álltam meg.
Egy fuvallat a szemembe fújta a hajamat, így azzal bajlódtam.
- Nem tudom... erről nem mi döntünk, azt hiszem - kapkodtam a szavakat. - Szerintem mindegyikünk szívesen menne, de ezt meg kell beszélnünk - néztem rá.
- Oké, persze. Mi nagyon örülnénk neki... - mosolyodott el.
Egy idő után visszaértünk a lakóparkhoz. Becsengettem Timiékhez, majd bementünk.
A többiek a tévét nézték, amikor mi megérkeztünk.
- Végre! - nézett felénk mosolyogva Zayn.
- Elfutottatok egészen Párizsig, vagy mi? - viccelődött Louis.
- Nem, csak a környéken voltunk - ültem le egy székre.
Mondták a többiek, hogy ma Loló-hoz megyünk. El is feledkeztem erről. A fiúk összeszedték a cuccaikat, majd elindultunk. Loló London közelében, Harrow-ban lakik, egyedül. A lakását a szüleitől kapta a  18. szülinapjára. Viszonylag hamar megérkeztünk. Amy megcsörgette Loló-t, hogy itt vagyunk. Beengedett minket, majd fellifteztünk.
- Sziasztok! - nyitott ajtót Loló.

*Timi szemszög*
Mi is köszöntünk, majd bementünk. Zayn és Niall egyszerre látott meg egy kényelmes fotelt és mindketten rávetették magukat. Mi csak nevetve néztük őket, ahogyan küszködnek. Végül Zayn győzött, mert Niall éhes lett, így inkább a konyhát választotta. Abe és Rikki is megérkeztek néhány percen belül.
Minden hely foglalt volt a nappaliban, így ők csak megálltak a kanapé mellett.
- Hé! - pattant fel Zayn. - Abe, ülj le nyugodtan - nézett Abe-re mosolyogva.
- Ó, köszi - huppant le Abe Zayn helyére.
- Rikki, nem szeretnél az ölembe ülni? - kérdezte Louis szélesen elmosolyodva.
Rikki furcsán nézett rá:
- Hát... ha nem szeretnél felállni - vonta meg a vállát, majd vörös fejjel Louis ölébe ült.
Louis átölelte, majd magas, kislányos hangon mondta, hogy "I luv U" és magához szorította.
- Hé, erről nem volt szó! - nevetett Rikki.
Mi is mosolyogva néztük őket. Loló és Zayn hozott enni- és innivalót, így jól elvoltunk.
- Hé, ha már mind itt vagyunk, el kellene mondanunk nekik - szólt Harry.
- Jó ötlet... - harapott az ajkába Niall, miközben szorosan magához ölelte Amy-t.
- Miről van szó? - néztem Harry-re.
- Hát... az a helyzet, hogy a jövő héten New York-ban lesz néhány koncertünk... holnap estére már ott kell lennünk - húzta el a száját Harry. - Arra gondoltunk, hogy ti is velünk jöhetnétek - nézett rám bociszemekkel.
Mi - lányok - elkerekedett szemekkel néztünk rájuk.
- Ezt eddig miért nem említettétek? Most egy nap alatt kellene eldöntenünk... Mi NY-ban? A szüleink ennek nem fognak túlságosan örülni - nézett végig a fiúkon Loló.
- Hát, eddig úgy volt, hogy nem jöhet velünk senki a stábon kívül... De tegnap meggyőztük Paul-t - mondta Zayn. - Nagyon örülnénk neki - nézett Abe szemébe.
- Végül is már majdnem mindenki felnőtt, nem? Biztosan megengedik... Bár, nem tudom - tapasztotta kezeit az arcára Clara.
- Ez igaz... - bólintottam és a fejemben összeszámoltam a napokat a szülinapomig.
- Akkor? Velünk jöttök? - nézett Rikki-re csillogó szemekkel Louis.
- Reméljük... előtte meg kell győznünk a szüleinket - nézett maga elé Rikki gondterhelten.
- Tényleg csak szűk egy hónapig maradtok még? - pillantott szomorúan Amy-re Niall.
- MI? - nézett rá elkerekedett szemekkel Louis, Harry, Zayn és Liam.
- Erről mi miért nem tudunk, Niall James Horan? - kérdezte Liam a fejét oldalra döntve. - És ti sem mondtátok... azt hittük nyár végéig legalább itt maradtok - nézett Clara-ra.
- Hát... 1 hónap múlva Timinek, Amy-nek és nekem haza kell mennünk: nekem Olaszországba, nekik Magyarországra - mondta Clara.
- De... miért nem maradhattok? Ez így nem jó... - ráncolta a homlokát Harry, a szeme könnytől csillogott. - Niall, ezt mesélte el Amy? Azt mondtad, mindent megosztottál velünk... - nézett Niall-re félig dühösen, félig tanácstalanul.
- Ne haragudjatok rá, mi sem mondtuk... - védtem meg Niall-t.
- Ezek szerint kb. 20 nap múlva elmentek - mondta fakó hangon Zayn. - Így nem lesz teljes a kis csapatunk... - tette hozzá. Abe, Rikki és Loló is bólogatott.
- Hé, nem ülhetünk itt szomorkodva egész végig. Inkább használjuk ki az időt. A többit majd megoldjuk, még távol van - öntött lelket belénk Abe.
Mintha megindult volna az élet: mindenki elfoglalta magát. Mi, lányok a szüleinkkel beszéltünk. Mindenkit elengedtek, sok kérlelés után - igaz, nem említettük a bandát a sztoriban. Ez volt a fedőtörténet: Loló nagynénjével megyünk ki egy hétre NY-ba. Azért ezt találtuk ki, mert Loló időközben rájött, hogy a nagynénje is mostanában utazik oda nyaralni. Felhívtuk és megkértük, hogy fedezzen minket. Beleegyezett, mondván ebből nem lehet olyan nagy gond. Hát, elég jófej, hogy ilyenbe belemegy. :)

Ezek után csak beszélgettünk és nevettünk. Néha azt sem tudtuk min... Közben fagyit ettünk, majd felmentünk a ház tetejére. Itt egy kis kert van kialakítva a lakóknak. Felvittünk székeket oda és dinnyét ettünk. Egy idő után észrevettem, hogy néhányan eltűntek a társaságunkból. Louis, Rikki, Abe és Zayn is hiányzott. Mosolyogva megvontam a vállam, majd tovább ettem a dinnyémet...

20. fejezet - Reggel :)

Niall és Zayn közben újabb popcorn adaggal tértek vissza a konyhából, majd miután megettük, mi is lefeküdtünk aludni...

*Amy szemszög*
Miután a fiúk kimentek, minket elnyomott az álom... pontosabban Clara-t és Timit, mivel én csak forgolódtam. Sóhajtva felültem, majd kinéztem az ablakon. A rajongók már felhagytak a próbálkozással és elmentek. Felálltam, majd az ajtót óvatosan kinyitva, kiléptem a sötét folyosóra. A padló hidegnek tűnt a lábam alatt. A nappalihoz sétáltam. Louis, Niall és Harry békésen szunyókáltak. A kanapéhoz mentem és Niall monoton lélegzését figyeltem. Megnyugtató volt. Mivel a szélén aludt, óvatosan leültem mellé és a békés arcát fürkésztem. Egy darabig elvoltam így, majd a tekintetem a faliórára siklott.
- Szia - ölelt át suttogva Niall.
- Ó, felébresztettelek, ne haragudj - fordultam felé.
- Ne haragudjak? Az lett volna rossz, ha nem ébredek fel, te meg visszamész... - húzott magára.
- Nem biztos, hogy visszamentem volna a szobába, nem tudok aludni - döntöttem a fejemet a mellkasára.
A szíve egyenletes dobogását hallgattam, miközben lehunytam a szemem.
- Itt maradsz? - kérdezte a hajamba puszilva.
- Csak, ha szeretnéd - néztem kék szemeibe.
Nem válaszolt, csak elmosolyodott és gyengéden a számra tapasztotta ajkait. Mellé csúsztam és a fejemet az övével egy vonalba, a párnájára helyeztem. Egy darabig egymást néztük, majd lecsukódtak a szemeim. Éreztem, hogy átkarol és elaludtam...

- Ezért nem fértem el? - hallottam Louis hangját valahonnan.

Lassan kinyitottam a szemem, a világosság bántotta. Niall engem átkarolva aludt.

- Jó reggelt, Louis - mosolyodtam el.

- Mond, mióta vagy te itt? - kérdezte elnevetve magát.

- Hmm... valamikor az éjszakában, nem tudtam aludni, így ide jöttem - néztem az alvó ír manómra.

- Aha, én kimentem az erkélyre - mondta Louis vigyorogva, majd távozott a nappaliból.

Felültem és körbenéztem. Harry a hasán fekve aludt még, félig kitakarózva az ágy másik szélén. Louis helyén - középen - csak egy léhán otthagyott paplan díszelgett. Kisöpörtem a hajamat a szememből, majd Niall-re néztem.

- Jó reggelt! - nyitotta ki a szemét.

- Neked is - mosolyodtam el.

Magához húzott, megcsókolt és végigsimította az arcomat.

- Szóval, mégis velem aludtál... - mutatott rám a mutatóujjával.

- Aham - haraptam az ajkamba. - Megyek és rendbe teszem magam - bontakoztam ki az öleléséből.

- Oké - ült fel ő is.

Kimentem a mosdóba. Miután megmosakodtam, Timi szobája felé vettem az irányt...

*Timi szemszög*

Miután reggel felébredtem, körülnéztem. A szemöldökömet összevonva néztem Amy üres helyére, majd elmosolyodtam. Tudtam, hol lehet. Clara is felébredt. Rendbe szedtem magam, majd visszamentem felöltözni. Clara kiment a konyhába, így egyedül álltam tanácstalanul a szekrényem előtt. Ekkor jött be Amy.

- Szia, jó reggelt! - köszönt mosolyogva.

- Helló, neked is! Milyen volt mellette aludni? - kérdeztem kacsintva.

- Jó.. - pirult el. - Amúgy nem tudtam aludni, így benéztem a nappaliba. Egy darabig Niall-t figyeltem, de felébresztettem véletlenül. Ő mondta, hogy maradjak, de nyugi, nem volt semmi - magyarázta.

- Olyan édes, friss párocska vagytok. Amúgy én is ezt mondanám... - vigyorogtam, majd elnevettem magam. -  Így legalább több hely maradt nekem és Clara-nak - viccelődtem. - Apropó, hogy fértetek el négyen? - kérdeztem.

- Nem t'om, valahogy - vonta meg a vállát. 

- Hmm - néztem rá a hajamba túrva. - Mit vegyek fel? - kérdeztem a szekrényben kutakodva.

- Ruhát? - nézett rám "ez egyértelmű" stílusban. - Na jó, mondjuk ezeket - mutatott néhány ruhadarabra.

- Oké - vettem ki őket. - Te mit veszel fel? - kérdeztem, miközben átöltöztem.

- Mit t'om én... ami a kezembe akad - nézett rám. - Zayn és Liam már felébredtek? - kérdezte.

- Igen, úgy tudom, most reggeliznek - mondtam.

- Akkor jó - ment át a saját szobájába.

Ezt vettem fel:

Átmentem a nappaliba. Harry elgondolkodva ült a kanapén, majd rámmosolygott.

- Szia - köszönt.

- Szia - néztem rá mosolyogva.

- Többiek reggeliznek? - pattant fel, majd hozzámsétált.

- Clara, Liam és Zayn már igen... most nem tudom, mit csinálnak. Amy a szobájában van, Louis meg... fogalmam sincs - mondtam.

- És te reggeliztél? - kérdezte.

- Én még nem - döntöttem oldalra a fejemet, majd együtt kimentünk a konyhába.

*Clara szemszög* 

Átöltöztem, majd a konyhába mentem. Liam és Zayn az asztalnál ültek és reggeliztek.

- Sziasztok! - köszöntem, majd én is készítettem magamnak egy szendvicset és leültem hozzájuk.

- Szia, Clara! - nézett rám Liam mosolyogva. - Nem lenne kedved eljönni velem futni? - kérdezte.

- De, van kedvem - mosolyodtam el.

Zayn, miután megette a reggelijét, felállt, majd kiállt az ablakba cigizni.

- Zayn, ugye tudod, hogy ez káros - tettem karba a kezemet.

- Tudom, de... ez kell nekem, próbáltam már letenni, nem túl sok sikerrel - nézett rám bocsánatkérően.

Liam csak a szemeit forgatta. Megvárta amíg megeszem az ételt és felveszek egy sportosabb ruhát, majd elindultunk futni.

*Timi szemszög*

Harry-vel bementünk a konyhába, majd felé fordultam:

- Mit készítsek? - kérdeztem mosolyogva.

- Nekem is készítenél reggelit? - kérdezte csodálkozva.

- Persze, miért ne? Amúgy csak, ha szeretnéd... - mondtam.

- Szeretném - nevette el magát. - Hmm... mondjuk palacsintát? - vetette fel.

- Oké - kacsintottam, majd elővettem a hozzávalókat.

Harry leült az asztalhoz, majd megvonta a vállát és mellém állt, hogy segítsen. Milyen aranyos! - gondoltam, miközben a tojással bajlódott. Mialatt sütöttem az elsőt összemosolyogtunk, majd kaptam egy puszit tőle. Beleremegett a gyomrom és majdnem túl sok masszát öntöttem a serpenyőbe. 

- Ezt azért, mert aranyos vagy, és sütsz nekem palacsintát - kacsintott.

- Köszönöm, de nem egyedül készítem. Te is segítesz - borzoltam össze a haját. Úgy viselkedünk, mint az óvodások - gondoltam mosolyogva. 

Két tányérra helyeztem egy-egy adagnyit, majd leöntöttem csokiöntettel és epret is tettem a tetejére. 

- Hmm... ez nagyon jól néz ki - nézett a reggelinkre éhes tekintettel.

Mindketten az asztalhoz ültünk és nekiláttunk. 

- Csokis lett az orrod hegye - nézett rám nevetve.

A csokiszószba nyúltam az egyik ujjammal, majd közel hajoltam hozzá és az orra hegyére kentem.

- Mostmár a tiéd is! - vigyorogtam.

Mindketten nevettünk, ekkor lépett be Amy.

- Ti reggelire képesek vagytok ilyen édeset enni? - nézett ránk fintorogva. 

- Igen! - vágtuk rá egyszerre, majd összemosolyogtunk.

- Hát, ti tudjátok - vonta meg a vállát Amy, majd "rendes" kaját készített magának és leült hozzánk.

Ekkor bejött Niall is, aki eddig zuhanyozott, majd miután Amy-t megcsókolta, nekilátott egy szendvics készítésének. 

- Hol van Clara, Liam, Louis és Zayn? - kérdezte Harry. - Nem is láttam ma őket - tette hozzá.

- Liam és Clara futni mentek - jött Zayn hangja a konyha ajtaja felől. - Louis az erkélyen van, ahol én is voltam - mosolygott.

- Aha, és ha nem tévedek, cigiztél - fogtam be az orromat.

- Igen... ma mindenki ezzel szekál? - kérdezte, majd elment, mielőtt szólhattunk volna.

Louis néhány pillanatra rá jött be, majd leült velünk reggelizni. 

- Szóval, mit csinálunk ma? - kérdezte mosolyogva Louis.

- Hát, úgy volt, hogy átmegyünk Loló-hoz - mondta Amy.

- Aha... És mi is mehetünk? - kérdezte Louis.

- Persze, csak miután mindenki visszajött - mondtam Clara-ra és Liam-re gondolva...

19. fejezet - Ki mondta, hogy normálisak vagyunk? :D

A többiek addig tovább beszélgettek a nappaliban...
- Wáááá - állt meg előttem csillogó szemekkel. - Nem hiszem el, hogy több millió lány közül, pont mi ismerhetjük őket... olyan szerencséd volt, hogy összefutottál Harry-vel, meg, hogy a koncert után pont oda mentetek bulizni... Ez biztosan nem véletlen - hadarta izgatottan.
- Én is így gondolom - mondtam, majd kacsintottam.
- Akkor, ti ma Niall-el és Harry-vel randiztatok? - kérdezte mosolyogva.
- Aham - bólintottam. - Annyira örülök, hogy Amy és Niall egymásra találtak. Én meg... csak én lehetek az, aki ilyenkor lebetegedik - vettem elő egy újabb zsepit a zsebemből. Juppi, már nem vagyok lázas, csak az orrom folyik... - gondoltam.
- Olyan jó Amy-nek, meg végül is neked is, mert Harry totál beléd van esve - vigyorgott.
- Gondolod? Olyan nehezen lehet néha kiigazodni rajta - néztem ki az ablakon, majd nekiláttam teát főzni.
- Persze. Nem láttad még, hogy néz rád, amikor azt gondolja senki sem látja... - döntötte oldalra a fejét.
- Hmm - haraptam az ajkamba, miközben a készülő teát csekkoltam.
Megvártuk, amíg elkészül a tea, majd visszamentünk a többiekhez.
- Ezt nézzétek - mutatott ki a nappali ablakán Louis elkerekedett szemekkel.
Mindenki arra nézett. Az utcán elég sok rajongó ácsorgott és a fiúk neveit kiabálták.
- Ajjaj - nézett ki Zayn, mire az összes rajongó felsikított. - Az az érzésem, egyhamar nem jutunk haza - ült vissza a kanapéra.
- Hát nem. Hacsak, nem szeretnénk szétszedetni magunkat - nevetett Niall, majd nyomott egy puszit Amy arcára.
- Ezek szerint itt alszotok? - kérdeztem.
A fiúk bólintva összenéztek, majd röhögve tervezgetni kezdték, hogy ki kivel alszik majd.
- Az is biztos, hogy nem fogok veled aludni - szögezte le Amy Niall-nek.
- Naaa - tette karba a kezét Niall. - Pedig már reménykedtem - röhögte el magát.
Végül eldöntöttük: Niall, Louis és Harry a nappaliban alszanak, Zayn és Liam meg Amy szobájában a franciaágyon, Clara, Amy és én az én szobámban - mivel az ágyamat ki lehet húzni három személyesre.
- Ugye, nem akartok még aludni? - jött be a szobámba Harry, miközben mi - lányok - az ággyal bajlódtunk.
- Miért, mit szeretnél csinálni? Normális ember ilyenkor alszik - nézett rá Amy.
- Ki mondta, hogy mi normálisak vagyunk? - vigyorgott Harry, majd egy könnyed mozdulattal a helyére húzta az ágyat, amivel mi percek óta bajlódtunk.
- Senki - dobtam neki az egyik párnát.
- Hé - dobta vissza Harry röhögve.
Egy darabig párnacsatáztunk - hárman egy ellen - , majd fáradtan leültünk az ágyra. A nappaliból pattogatott kukorica illata terjengett és a tv zaja hallatszott. A többiek feltalálták magukat. A telefonomra pillantottam: 11 óra lesz.
- Hát, én alszom - dőltem hátra.
Clara ásított egyet, majd ő is ledőlt mellém, Amy is fáradtan nézett ránk.
- Hmm... Na jó, hagylak titeket - állt fel Harry, majd visszament a fiúkhoz.
Mindenki elment lezuhanyozni, majd átöltöztünk és lefeküdtünk aludni, csakhogy valakik megzavartak minket. Louis, Niall és Harry ránk ugrottak.
- Aú, Louis, eltöröd a lábamat - lökte le magáról Clara Louis-t.
Mindhárman próbáltuk kituszkolni őket az ágyból. Louis ekkor felkapcsolta a villanyt.
- Ezt nagyon kellett - húztam a fejemre a takarómat.
Niall röhögve Amy-re mászott, majd csikizni kezdte. Amy tiltakozott, megpróbálta lelökni az ágyról, de Niall nem engedte el, így mindketten a földre estek.
- Hagyjál! - sikította Amy.
- Halkabban, a többiek alszanak - mondta Harry.
- Aludni szeretnénk mi is - szólt Clara hunyorogva az erős fénytől, majd felpattant, hogy lezárja a villanyt.
- Ez itt most nem jó ötlet - mondta Louis mosolyogva és megakadályozta, hogy Clara a kapcsolóhoz jusson.
Segíteni akartam Amy-nek, de közben Harry lefogott. Nevetve dőlt velem együtt hátra. Megkíséreltem gyorsan elmenekülni, de elkapta a derekamat és nem engedett.
- Hé! - próbáltam kiszabadulni.
Elég érdekesen nézhettünk ki: Niall és Amy a földön, Louis lefogja Clara-t, Harry meg engem... És persze, hogy ekkor jött be Liam és Zayn.
- Az oké, hogy ti itt elvagytok, de mások aludni szeretnének - nézett ránk Liam a fejét csóválva. - Harry, mikor fogtok felnőni? - mosolygott.
- Soha - mondta egyszerre Niall és Harry.
Louis közben elengedte Clara-t, aki így Liam mögé rohant.
- Védj meg tőle! - mutatott Louis-ra.
- Jól van, de mit csináltatok? - ölelte át védelmezően mosolyogva Clara-t Liam.
- Nem hagynak aludni - húzta a fejére a takarót Amy, aki közben megszabadult Niall-től. - Folytassátok kint, pihenni akarunk! - mondta tompán a takaró alól.
- Még "jó éjt" puszit sem kapok? - ült le mellé Niall.
- Hmm... de! - tűnt fel újra Amy elpirulva, majd nyomott egy puszit Niall arcára.
Niall Amy derekára tette a kezét és gyengéden megcsókolta. Zayn és Louis röhögve majmolták őket, hangosan utánozva, ahogyan csókolóznak.
- Hülyék! - nézett rájuk szúrós szemmel Niall, majd felállt és Harry-re nézett. - Hagyjuk őket aludni... - kacsintott.
- Én még maradnék - nevetett Harry. - De menjünk - engedett el, mert mindvégig lefogva tartott.
Liam és Clara összenéztek, majd mindketten a másik irányba tekintettek. Liam-en kívül mindenki kiment.
- Jó éjt - nézett Clara szemébe, majd ránk pillantott és kisétált.
Mi még összemosolyogtunk, majd elnyomott minket az álom.

*Harry szemszög*
Vigyorogva leültem a kanapéra és elkezdtem a tv-t bámulni. Igazából az agyam máshol járt, nem is értettem, mit nézek. Gondolataimból a Liam-ből áradó feszültség rázott ki, amikor mellém ült.
- Louis? Ez mi volt? - kérdezte a fogait összeszorítva a másik oldalamra telepedő Louis-tól.
- He'? Csak haverkodom a csajokkal, mi van? - nézett rá az egyik szemöldökét felhúzva.
- Valóban? És miért Clara-ra másztál rá? Eddig úgy tudtam Rikki-t kedveled... - húzta össze a szemét Liam.
- Nyugi, jól tudod - pirult el Louis. -De most nincs itt. Mi köze ennek Clara-hoz? Csak nem...? - húzogatta a szemöldökét.
- Mi? Nem! Én Danielle-t szeretem - mondta Liam elkapva a tekintetét.
- Ja, azért érdekel ennyire Clara, mi? - kérdeztem oldalra döntve a fejemet. - És mi bajod Louis-val? Szingli. Hadd csináljon, amit akar... - folytam bele a beszélgetésbe.
- Igazad van - nézett rám Liam kifújva a levegőt. - Bocs, Lou, nem vagyok az apád - nevette el magát. - És amúgy... igen, érdekel Clara. Ahogy Abe, Amy, Loló, Timi és Rikki is. Barátként! - monda a hajába túrva. - Nekem ott van Dani és kész - dőlt hátra a kanapén.
- Oké, megértettük - ráncoltam a homlokomat, majd a fejemet csóválva, némán Louis-ra néztem.
Niall és Zayn közben újabb popcorn adaggal tértek vissza a konyhából, majd miután megettük, mi is lefeküdtünk aludni...

18. fejezet - Niall&Amy...

Beültünk a taxiba - pontosabban Niall beült én meg az ölébe - és Harry házához vitettük magunkat.

Niall kinyitotta az ajtót egy kulccsal, majd bementünk. Az előszobában nem találtunk senkit, így Niall belépett a nappaliba.

- Ezt nézd meg! - vigyorgott.

Odasiettem mellé.

- Jujj, de édesek - néztem Timire és Harry-re.

Mindketten az oldalukon voltak, Harry átkarolta Timi derekát és a hajába temette az arcát. Így szunyókáltak.

- Hmm - karolt át hátulról Niall, majd puszilgatni kezdte a nyakamat.

- Tényleg szeretsz? - kérdezte Niall hitetlen arckifejezéssel.

- Aham... - néztem rá. - Kérdezd Timit, hányszor hallgatta, ahogyan álmodoztam arról a helyes ír fiúról a bandából. Amúgy pont te kérded? Miért, bennem mit látsz? - kérdeztem a padlóra szegezve a tekintetemet.

- Azóta? Amúgy igen, én kérdezem - csikizett meg. - Azt nem lehet szavakba önteni, hogy mit érzek irántad - húzott közel magához, majd megpuszilta az orrom hegyét.

- Hmm, igen, amióta ismerem a bandát, de így is túl sok mindent mondtam már... - döntöttem a fejemet a vállára, majd Timiék felé néztem.

Niall is követte a tekintetemet, majd közel ment hozzájuk, ráugrott Harry-re és úgy tett mintha megcsókolná.

- Szeretlek Harry! - visította lány hangon.

- Te megőrültél? - lökte le magáról Harry, miközben fáradtan körbenézett.

Timi a szemét dörzsölve a hátára fordult, majd értetlenül megrázta a fejét. 

- Mi történt itt? - kérdezte álmosan.

- Ezt kérdezhetnénk mi is. Mit csináltatok ti? - röhögött Niall, miközben leszállt Harry-ről és mellém állt. - Nem úgy volt, hogy lázas vagy?

- De.. - vonta össze a szemöldökét Timi, majd Harry-re nézett.

- Hát nem annak tűnt. Úgy aludtatok, mintha több is lenne köztetek, mint barátság - nézett rájuk Niall a szemöldökét húzogatva.

- Ööö, nem tudom, miről beszélsz, csak azért feküdtem mellé, mert nagyon fázott. Amúgy nem is akartam elaludni, csak elnyomott az álom... - magyarázta Harry, látszott rajta, hogy igazat mond, mégis elpirult.

- Hát, jó - bólogatott Niall, majd átkarolt hátulról.

Harry és Timi döbbenten össze- majd ránknéztek.

- Ezt hogy és mikor? - vigyorodott el Harry.

- Hát... - kezdte Niall, majd elmesélte nekik az étteremben történteket.
- Jujj - pattant ki Timi az ágyból, majd odajött hozzám és megölelt. - Annyira örülök! - mondta boldogan.
- Hát még én - mosolyodtam el.
Timi megállt mellettem, Niall meg a derekamat átölelve a vállamra tette a fejét. Harry közben felállt az ágyból és kérdőn ránk nézett.
- Most miért néztek? - kérdezte röhögve, majd mindenki megvonta a vállát.
Ekkor berontott Louis, Liam és Zayn.

*Timi szemszög*
- Hát ti? Milyen volt? - érdeklődött Zayn.
- Hmm... sokat tudnék mesélni - szólt Harry, majd elmondta dióhéjban, hogy miről maradtak le.
- Ó, remélem hamarosan jobban leszel - ölelt át Liam.
- Kösz - mosolyodtam el, majd egy zsepi után nyúltam.
- Mi lenne, ha elmennénk hozzánk? - vetette fel Amy.
Mindenki beleegyezett, majd miután megittam a teámat hívtunk egy taxit. A lakás előtt eszembe jutott, hogy Clara valószínűleg már otthon van.
- Várjatok - fordultam vissza a kulcsokkal. - Az unokatesóm, Clara egy darabig nálunk lakik, így valószínűleg most itthon van. Ő nem tudja, hogy mi ismerünk titeket stb. Kérlek, ne ijesszétek meg annyira - mondtam a fiúkra nézve.
- Oké - szólt Niall. - Ő az akit említettél? - nézett Amy-re.
- Aham - bólintott Amy.
Kinyitottam az ajtót, majd benéztem a nappaliba.
- Szia Clara, itthon vagyunk! - néztem a fotelben ülő, laptopozó unokatesómra (a fotel háttal van a nappali ajtajának).
A laptopra pillantottam és láttam, hogy 1D-s képeket néz. Szóval rajongó, hát ez pont jókor derül ki... eddig nem említette - gondolkodtam és majdnem elröhögtem magam.
- Helló - köszönt fel sem nézve a képernyőről és közben mosolygott.
A többiek az előszobában álltak, a fiúk is köszönni akartak, de Louis befogta a szájukat.
- Cs-sss - mutatott a nappali felé, majd bekukkantott az ajtón.
Meglátta Clara-t, majd mosolyogva belépett, a többiek is követték. Liam közelebb lépett a fotelhez, majd Clara fölé hajolt és a képernyőre pillantott.
- Jujj, ez tudom mikor készült! - mutatott a képernyőre vigyorogva.
Clara ijedtében felugrott és majdnem leejtette a gépet. Megfordult és tágra nyílt szemekkel nézett körbe.
- Jézusom... - sikított fel, majd a szája elé kapta a kezét és megrázta a fejét. - Ezt hogy?... - suttogta hitetlenül.
- Liam, tudod te mit jelent az, hogy "ne ijesszétek meg annyira"? - nézett Amy Liam-re a fejét csóválva.
- Ne haragudj... - nézett a döbbent lányra Liam.
- Én... nem értem, hogy kerültök ide és... és... - motyogott Clara.
- Hát, szerintem üljünk le előbb és mindent megtudsz - mondtam mosolyogva.
Leültünk a kanapéra, majd miután Clara átesett az első sokkon elmeséltem neki minden fontos dolgot.
- Őrület, szóval te - mutatott Amy-re - és Niall jártok... És te vagy az a Louis, akivel Rikki a vidámparkban volt - gondolkodott Louis-ra nézve. - Hogy én miért nem jöttem rá erre eddig... - mosolygott végignézve a társaságunkon.
- El akartam mondani, csak nem tudtam hogyan, meg azt sem sejtettem, hogy te is directioner vagy, de az előbbiekből ítélve... Szóval, ne haragudj, elmondtam volna - öleltem meg Clara-t, majd Harry-re pillantottam.
Mosolyogva figyelt minket.
- Akkor, te is magyar vagy, igaz? - nézett Clara-ra.
- Igen, de a szüleimmel Olaszországban élünk - bólogatott Clara.
- Tényleg szakított veled a barátod? - kérdezte Liam. - Ööö, tudom, illetlenség megkérdezni, de...
- Semmi baj, amúgy igen - nézett rá Clara. - Szemét volt velem, de tovább léptem, nem érdekel - tette hozzá.
- Nem tudja, kit veszített el... egy ilyen szép lányt - kacsintott Liam.
Clara elpirult, majd körbenézett.
- Ugye nem gond, ha Timit elrabolom néhány percre? - kérdezte.
Felálltam, majd követtem őt a konyhába, a többiek addig tovább beszélgettek a nappaliban...

17. fejezet - ...nem akarlak elveszíteni!

A szeletet visszaejtettem a tányérra...
- Timi, valami baj van? Falfehér az arcod - nézett rám Harry.
Láttam, hogy Amy és Niall is ugyanígy méregetnek.
- Csak fázom - mondtam a pulcsim után nyúlva, majd felvettem. - De semmi komoly - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra.
Nem akartam, hogy miattam haza kelljen mennünk. Harry összevont szemöldökkel közel hajolt hozzám és a homlokomhoz érintette a tenyerét.
- Uh, nagyon forró a homlokod. Szerintem lázas vagy! - mondta Harry, majd visszadőlt és aggódva figyelt.
- Szerintem jobb lenne, ha hazamennénk. Úgy látszik megfáztál valahol - pillantott rám Amy, majd a ő is "megnézte a lázamat".
- De... mi lesz a kajával? - kérdezte Niall az asztal közepén díszelgő gyümölcsös sütihalomra nézve, amit a pizza mellett rendeltünk.
- Te mindig csak az evésre tudsz gondolni? - nézett mérgesen Harry Niall-re.
- Nem. De... - kereste a szavakat Niall.
- Öhm. Ne hagyjátok itt miattam a sütiket - mosolyogtam, miközben összekoccantak a fogaim.
Hirtelen forróságot éreztem, ezért ledobtam magamról a pulcsit.
- Most meg meleged van? Na, ez így nem lesz jó... - gondolkodott Amy.
- Nem hát. Hazaviszlek hozzám, az van legközelebb! - pattant fel Harry, majd hozzátette: - Ti kajáljatok csak tovább - nézett Amy-re és Niall-re.
Niall Amy-re mosolygott, majd rám nézett.
- Tényleg nem gond, ha mi itt maradunk? - kérdezte tőlem.
- Nem, dehogy - álltam fel. - Köszi, de szerintem nem vagyok olyan rosszul - mosolyogtam Harry-re, majd újra felkaptam a pulcsimat, mert megint rázni kezdett a hideg.
- Hmm... látszik rajtad, hogy lázas vagy. Á, tényleg nem vagy rosszul - vigyorgott Harry a fejét ingatva, majd hívott egy taxit. - Elviszlek előbb egy orvoshoz.
Tényleg gyengének éreztem magam. Lecsuktam a szememet néhány másodpercre, majd bólintottam.
- Remélem tényleg nincs nagy gond - nézett rám a homlokát ráncolva Amy, majd odajött és óvatosan megölelt.
Közben megérkezett a taxi. Niall is elköszönt és jobbulást kívánt, majd beültünk a kocsiba.
- Brr - koccantak össze a fogaim. Ja, persze, csak én lehetek az aki nyáron belázasodik - gondoltam.
Harry nem szólt semmit, csak átkarolt. Nagyon jól esett hozzá bújni, így a vállára hajtottam a fejemet és becsuktam a szememet. Olyan nehéznek tűntek a szemhéjaim, mintha napok óta nem aludtam volna.
Hamarosan egy magánrendelőhöz érkeztünk, ahol megvizsgáltak. Megállapították, hogy valami szezonális vírust elkaptam, ami lázzal jár és 2-3 nap alatt ki lehet feküdni. Azt is mondták, hogy sok folyadékot igyak és pihenjek.
Harry egész végig aggódva figyelt, majd a taxival eljutottunk a házához.
- Wow - néztem fel a ház homlokzatára, miközben Harry kinyitotta az ajtót.
Mosolyogva bevezetett a nappaliba, majd kihúzta az egyik kanapét. Megágyazott, majd hozott egy pólót, amiben alhatok.
- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam - ültem le az ágyra, majd rámosolyogtam.
- Nincs mit - állt meg mellettem. - Készítek neked teát, milyen legyen? - kérdezte.
- Hmm - gondolkodtam. - Jó forró és citromos - fontam össze magam előtt a karjaimat, hogy felmelegítsem magam, bár azt sem tudtam, mi lenne most jobb: a hideg vagy a meleg.
Harry kiment a konyhába. Én addig felvettem a pólóját. Belenéztem egy tükörbe és elvigyorodtam. Nagy volt rám, de ez most nem számított. Nem tudtam megállni, hogy ne szippantsam be a belőle áradó illatot. Olyan Harry illatú volt! Az ajkamba harapva ledőltem az ágyra. A hideg még mindig rázott, de már határozottabban jobban éreztem magam fekve. Harry visszajött és letette a teát a kanapé melletti asztalkára. Megfordultam és a szemébe néztem. Furcsa volt melegséget érezni a mellkasomban, amikor még mindig rázott a hideg.
- Látom, nem nagyon tudsz aludni - mondta oldalra döntve a fejét.
- Tudnék, csak fázom - húztam a takarót feljebb, majd lehunytam a szemeimet.
Harry lassan megkerülte az "ágyat", majd mellém feküdt és átkarolt.
- Ne értsd félre, csak szerintem nem elég neked még száz takaró sem, így... - magyarázkodott.
- Nem kell megmagyarázni, értem én - suttogtam nevetve.
A szívem össze-vissza vert, olyan furcsa érzés volt ilyen közel lenni hozzá, hiába tudtam, hogy csak azért teszi, hogy felmelegítsen. Már nem rázott a hideg, e helyett a hasamban pillangók röpködtek. Nem tudom, meddig ülhettünk így, csak azt, hogy valószínűleg elaludtunk...

*Amy szemszög*
Niall-el csendben ültünk egymással szemben. Én azon gondolkodtam, mi lehet Timivel, amikor Niall megtörte a csendet:
- Szóval, mégis kettesben maradtunk - kapott fel egy sütit.
- Aham - vigyorogtam.
- Mesélj valamit rólatok, magadról - nézett rám kérlelően.
- Hát jó. Timi és én Magyarországon élünk eredetileg, ide csak nyaralni jöttünk... - kezdtem.
- Aha, ezért van ilyen édes akcentusod - nevetett Niall.
- Kösz - pirultam el. - Nekem is tetszik a te ír akcentusod - vettem el egy sütit a tálcáról.
- Hmm... mit mondtál? Magyarország? Hallottam már erről az országról. A fővárosa Bukarest, igaz? - nézett rám.
- Ööö, nem. Budapest - javítottam ki nevetve. - De ne aggódj, nem te vagy az első aki összetéveszti - tettem hozzá.
- Hupsz - mosolyodott el halványan Niall.
- Na szóval, Loló London közelében él és az egyik közeli barátnőnk - mondtam. - Sajnos a távolság miatt ritkábban találkozunk, de most bepótoljuk - mosolyogtam. - Abe a szomszédunk. Nagyon kedves lány, ő is jó barátnőnk lett - folytattam. - Rikki-vel a koncerteteken ismerkedtünk meg. Véletlenül rálépett Timi lábára, elkezdek beszélgetni és íme, a barátnőnk lett.
- Ez nagy - nevetett Niall. - Fájdalmat okoz neki, de azért jó barátnők lesznek. Nem értem én a nőket.
- Hát, bonyolultak vagyunk... - gondolkodtam.
- Ezek szerint, akkor csak te meg Timi vagytok magyarok - mondta Niall.
- Aham. Meg még Clara is. Ő Timi unokatestvére - egészítettem ki.
- Ó, vele még nem találkoztunk - vett el még egy sütit Niall.
- Tényleg... Hát majd, ha eljöttök a lakásunkhoz, akkor megismeritek. Kedves csaj, csak most szakított a barátjával, ezért nincs a legjobb passzban - közöltem.
- Szegény... és ti meddig maradtok Londonban? - kérdezte.
- Hát... 1 hónapig - néztem a szemébe.
- Csak? - suttogta a távolba meredve.
Éreztem, hogy elszorul a torkom. Miért csak 1 hónap, miért? - gondoltam.
- Miért nem maradtok tovább? Ideköltözhetnétek és... - nézett a tányérjára Niall.
- Én szívesen maradnék és szerintem Timi is. De te is tudod, hogy ez nem így működik. Nekünk ott van a családunk - mondtam halkabban.
- Tudom... csak - nézett a szemembe.
Nem tudtam, mit tegyek. Nem bírtam tovább nézni szomorú tekintetét.
- Én... aggódom Timi miatt, hívok egy taxit - vettem elő a telefonomat.
Niall kinyitotta a száját, de nem mondott semmit. Csak lesütötte a szemét és elvette az utolsó sütit.
A taxi néhány percen belül meg is érkezett. Fizettünk, majd felálltam és a kocsi felé vettem az irányt, de Niall nem mozdult.
- Várj! - hallottam a hangját.
Odasétált hozzám, de nem nézett rám.
- Mondanom kell valamit. Igazából nem akartam négyesben tölteni a délutánt, csak túl gyáva voltam - elmosolyodott. - Amint megismertelek el akartam mondani, de arra gondoltam, hogy ráér még, hiszen, csak néhány napja ismerlek, de... 1 hónap, az túl kevés idő... - közelebb lépett hozzám, majd a szemembe nézett. - Nem akarlak elveszíteni! - suttogta, majd megcsókolt.

A szívem szinte kiugrott a helyéről és elájultam volna, ha nem rakja a kezét a derekamra. Gyengéd és édes volt a csókja, az egész testem beleremegett és jólesően kirázott a hideg, mint akkor este a bulin. Az ajkaink elváltak és félve nézett rám. Én válaszul elmosolyodtam, majd a hajába túrva visszacsókoltam. Amikor vége szakadt, kék szemeibe néztem és mindketten elmosolyodtunk.
- Szeretlek - lehelt egy csókot a számra.
- Én is - suttogtam.

16. fejezet - Gokart! :D

Mindketten örültek, mert így nem kell egyedül tölteniük a délutánt.
- Olyan furcsa megint ilyen üresen a lakás - ült le a fotelbe Amy, majd hátradöntötte a fejét.
- Az - mondtam. - Mit veszünk fel? - gondolkodtam.
- Nem tudom, de ki kellene találni - pattant fel, és mindketten a ruháink felé vettük az irányt.
Végül ezek mellett döntöttünk:

Amy

Én (Timi)

Mielőtt felöltöztünk volna még bekaptunk néhány falatot, majd felvettük a ruhánkat. Harry és Niall néhány perc múlva csöngettek is.

- Sziasztok! - nyitottam ajtót.

- Szia! - köszöntek, majd Niall átnézett a vállam fölött és Amy-re mosolygott.

Hátrébb léptem, hogy bejöhessenek. Niall lépett is, csak Harry állt még ott a nappalit vagy nem tudom mit nézve...

- Gyere már! - lökte meg Niall.

 Harry egy fejrázás kíséretében belépett. Megvárták, amíg felkaptuk a táskánkat, majd mindannyian lementünk.

- És hova megyünk? - kérdezte Amy, amíg beszálltunk egy taxiba.
- Hát... az titok - nézett össze Harry és Niall.
- Amúgy jól néztek ki! - mondta Harry elővéve azt a cuki mosolyát.
- Köszönjük - mondtuk egyszerre.
Nemsokára egy pályához érkeztünk, ahol meg is állt a taxi.
- Gokartozni fogunk? - néztem a fiúkra meglepetten.
- Ja - karolt vállon Niall, majd Amy-t is.
- Kibéreltük az egészet. Lehet, hogy ez nem az amire számítottatok, de... - magyarázta Harry.
- De van kajáló is - vágott a szavába Niall, miközben megnyalta a száját.
- Szupi! - mosolyogtunk össze Amy-vel, majd mindketten szaladni kezdtünk a gokart kocsik felé.
- Enyém a piros! - ültem bele az egyikbe.
- Nekem mindegy, de akkor legyen ez a kék - ült Amy is bele egy kocsiba.
A fiúk is utolértek minket, majd mind a 4-en a startvonalhoz gurultunk.
- Ti tudtok gokartozni? - kérdezte Niall röhögve.
- Nem nagyon, de mindent ki kell egyszer próbálni - válaszolt Amy vigyorogva.
Sokat bajlódtunk - mi, lányok - az irányítással, de néhány kör után belejöttünk. Az első körökben mindig Niall vagy Harry győzött, de aztán összekaptuk magunkat. Annyit nevettünk, hogy szinte nevetőpózban maradt a szám. Az egyik körnél Amy bevágott Niall elé. Mivel összementek, Harry nem tudta kikerülni őket.  Én még időben észrevettem, így kikerülve őket megnyertem azt a kört. Közben néha megszédültem és nem értettem, hogy miért. Az egyik kezemet az arcomhoz érintettem, ami megint forrónak tűnt... vállat vontam, majd tovább üldöztem az előttem haladó Niall-t. Néhány menet után úgy döntöttem, lassabbra veszem a tempót, így induláskor csigalassúsággal vezettem a járgányomat. Harry megállt mellettem, majd kiugrott a sajátjából. Rámászott a kocsimra, mögém csúszott, majd átkarolta a derekamat. Én nevetve gyorsítottam. Közben a hajamba fúrta a fejét. Mosolyogva próbáltam az útra koncentrálni, kevés sikerrel. Egy kellemes szellő felém fújta az illatát. Egy pillanatra becsuktam a szemem és mélyen beszívtam, majd a mellkasának döntöttem a fejem... csakhogy nem vettem észre az előttünk haladó Amy-t, így nagy robajjal nekimentünk.
- Hé! - nevetett Amy. - Nem ér ketten egy ellen! Egy kocsiban? Elfértek ti? - nézett ránk vigyorogva.
- Aham - nevettem bólogatva, majd visszavezettem a kocsit az kijelölt útra.
Niall is beszállt Amy mögé, így két kocsival folytattuk. Egy idő után - mivel megéheztünk - átmentünk a pálya melletti büféhez, ahol még egy terasz is volt. Kiültünk oda, majd rendeltünk pizzát és üdítőt.

- Hogy tetszett? Nem is vagytok olyan rosszak - vett el egy szeletet Harry.

- Hát mi mindenben jók vagyunk - vigyorgott Amy. - Csak vicc volt. Amúgy jó volt, többször csinálhatnánk ilyet.

- Szerintem is jó volt - kortyoltam bele a kólámba. - Főleg az ütközős részek, meg amikor ketten ültünk egy kocsiban - mosolyogtam.

- Ja, az jó volt. Tehetséged van az ütközéshez vagy csak valami elvette a figyelmedet? - nézett rám Niall, majd Harry-re pillantott, közben a szemöldökét húzogatta.

- Ööö - gondolkodtam, miközben a kólámban levő buborékokat követtem a szememmel. - Mindkettő - nevettem el végül magam.

- Na azért - kacsintott Niall. - Kaphatok a pizzádból, Amy - nézett Amy-re bociszemekkel.

- Nem, neked is van - húzta közelebb magához a tányérját Amy.

Niall szomorú arcot vágva hátradőlt és az üres tányérját nézegette.

- Najó, kaphatsz! De elnéztelek volna még egy darabig ilyen arccal - adott egy pizzaszeletet Amy Niall-nek.

- Tudtam, hogy nem fogsz ellenállni neki - vigyorgott Amy-re Harry.

Amy a fejét ingatva Harry-re mosolygott, majd hozzátette:

- Ja, persze. Neked nem is adtam volna!

- Most megsértődtem - nézett rá Amy-re Harry, lebiggyesztve a száját.

Amy felpattant, majd megölelte Harry-t.

- Nincs harag - nevetett Hazza.

Egész végig mosolyogva néztük őket Niall-el, majd felkaptam az utolsó szeletemet. Bele akartam harapni, de émelygés fogott el, amikor a pizzára néztem. Bár a nap szikrázóan sütött és meleg volt, engem rázni kezdett a hideg. A szeletet visszaejtettem a tányérra...

15. fejezet - Te sem mersz! Akkor együtt...

Még beszélgettünk egy kicsit, majd mindenkit elnyomott az álom...
*Timi szemszög*
Reggel kipihenten ébredtem és körülnéztem a szobában. A többiek még aludtak, kivéve Clara-t. Az ő ágya üres volt. Elmentem a mosdóba, majd vissza felöltözni. Úgy döntöttem megreggelizem, ezért elindultam a konyhába. Amikor elkészültem, a kajámmal együtt bementem az étkezőbe. Megláttam Clara-t, aki épp az erkélyről nézelődött.
- Szia - köszöntem neki. - Hogy hogy ilyen korán?
- Szia - fordult meg mosolyogva. - Hát, nem tudtam aludni, ezért kijöttem addig az erkélyre - mondta.
- Aha. Reggeliztél már? - kérdeztem leülve az asztalhoz.
- Nem. Gondoltam megvárom, amíg felébredtek.
- Ó, akkor készítek neked is - indultam vissza a konyhába.
- Köszönöm - hallottam a hangját.
Visszatértem a reggelivel együtt, majd mindketten leültünk.
- Ti már ismeritek Louis-t? - kérdezte kíváncsian.
- Aham - haraptam az ajkamba. Ha tudná, hogy ki az - gondoltam. - Biztosan megismerheted te is majd, ha komolyabbra fordul a dolog - mosolyodtam el. - Elvégre az uncsi-tesóm vagy - öleltem meg.
A többiek is szép lassan felébredtek és csatlakoztak hozzánk. Reggeli után, úgy döntöttünk, hogy Rikki, Abe és Loló hazamennek és majd holnap találkozunk megint, csak Lolóéknál. Clara itt fog lakni egy darabig nálunk. Amy lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Az MTV-re kapcsolt. Épp a Gotta Be You kezdődött, amire mindhárman felkaptuk a fejünket. Végigénekeltük ami "gyönyörű" hangunkkal, tehát úúúúúúú-zhattunk egy sort. :D Épp valakin gondolkodtam (vajon kin?:DD), amikor megcsörrent a telefonom. Mivel a tv még üvöltött, kimentem az erkélyre.
- Szia! - szólt bele Harry.
- Hello! - mosolyodtam el. - Te gondolatolvasó vagy? - kérdeztem furcsán, majd elnevettem magam.
- Öhm, nem tudok róla - mondta Harry. - Miért?
- Mindegy, miért hívtál? - néztem a távolban repülő madarakra.
- Hát... csak... szóval nem lenne kedved eljönni velem... azaz Niall-el és Amy-vel valahova délután? - kérdezte zavartan.
- De, van - éreztem, hogy elpirulok. - És hova mennénk? - kérdeztem az ajkamba harapva (mostanában túl sokat csinálom ezt :P).
- Arról lenne szó, hogy Niall nem meri elhívni Amy-t randizni, vagy ilyesmi. Csak akkor menne bele, ha mi elkísérnénk őket, mert akkor nem lennének csak kettesben. Még túl félénk ehhez, bár nem értem miért, enni azt bezzeg tud... - magyarázta Harry.
- Á, értem. Szóval ez akkor egy duplarandi? - kérdeztem a kezeimet az arcomra tapasztva.
Érdekes: a kezeim hidegek, az arcom meg forró. Normális ez? - gondolkodtam.
- Igen... azaz nem tudom - mondta halkabban.
Elképzeltem magam előtt, ahogyan szemben állva beszélgetünk. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Hát, akkor megkérdem Amy-t. Majd írok egy sms-t, oké? - mentettem ki a szituból.
- Oké, akkor szia! - köszönt el.
- Szia... - nyomtam ki a telefont felkavarva.
Milyen jó Amy-nek, hogy Niall-nek bejön... És mi van velem és Harry-vel? Neki is tetszem vagy ez csak egyirányú? Miért csinálja ezt velem? Bárkit megkaphatna. Nem hinném, hogy pont én... - gondolkodtam évődve. Közben visszasétáltam Clara-ékhoz.

*pár perccel ezelőtt*
*Harry szemszög*
- ... és olyan édes, amikor eszik és közben nevet! - áradozott Niall tovább, a gitárján lazán pengetve a húrokat.
Valami sejtelmes dallamot hallatott és ezzel a hangulat is olyanná vált. Leültem mellé a fotelbe. A házamban voltunk, a többiek Louis új kocsiját próbálgatják, ami ma reggel érkezett meg.
- Najó, nem hiszem el, hogy nem mersz lépni! - tettem a kezemet a vállára, a fejemet csóválva.
- De... te sem mersz! - vágott vissza vigyorogva.
- Én... az más dolog - dőltem hátra zavartan.
- Ja, nagyon más. Ugyanaz. Én nem merek, te sem mersz. Mi a különbség? - kérdezte.
- Nem tudom. Csak... - gondolkodtam. - Van egy ötletem. Mi lenne, ha elhívnánk őket együtt? Így nem lenne randi, csak szórakozás... - vázoltam az ötletemet.
- Hmm, oké. Így ha én égek, te is égsz - borzolta össze a hajamat röhögve, majd odadobta a telefonomat az ölembe.
- Most mi? Hívjam fel őket?
- Miért, majd szerinted kitalálják maguktól? Hívd fel Timit és kérdezd meg őket...
Tárcsáztam Timi számát, néhány csörgés után fel is vette. Egész végig Niall szuszogását kellett éreznem a hajamban, mert muszáj volt neki mindent hallania. Amikor elmondtam Timinek, hogy miért hívtam, Niall felröhögött mellettem. A kezemmel gyorsan betapasztottam a száját, majd válaszoltam. Niall közben elfojtva tovább röhögött. Amikor őt is megemlítettem, újra visszaugrott mellém és a telefonhoz nyomta a fülét. Megbeszéltük, hogy Timi megkérdezi Amy-t, majd ír sms-t.
Amikor letettem a telefont, Niall a hátamra ugrott és a kanapéra zuhantunk.
- Te hülye vagy! - szedtem le magamról.
- Miért, te nem örülsz? - kérdezte vigyorogva.
- De. Csak ha én örülök, nem ugrok rá valaki hátára, ha nincs felkészülve rá - röhögtem. Mivel én felálltam, Niall elfoglalta az egész kanapét.
- Azt csak hiszed! - ugrottam rá, majd röhögve kezdtünk el birkózni.
- Régi szép idők... emlékszel? X Factor, próbák stb.? - mondta Niall, miután leszálltam róla.

- Persze, el nem felejtem soha! Olyan jó volt, nem is tűnik 2 évnek... - néztem a falra, ahol volt néhány régebbi kép a bandáról.
- Nem hát. Mintha tegnap lett volna, hogy Liam-mel megtöltjük Simon táskáját csokimorzsával vagy, amikor Zayn-nel kiegyenesítettük a hajadat... - nosztalgiázott.
- Ja, de az gonosz húzás volt - rendeztem el a hajam. - Vagy amikor Louis-val csokipénzekkel dobálóztam... - játszódtak le bennem azok a felejthetetlen képek.
Egy darabig erről beszélgetünk, csak a csengő megszólalásakor hagytuk abba. Odamentem kinyitni, hát persze, hogy a fiúk voltak.
- Nagyon kúl Lou új verdája! - csörtettek be a nappaliba.
Niall-el elmondtuk nekik, hogy van programunk délutánra, majd velük együtt folytattuk a nosztalgiázást. Később megebédeltünk, majd megkaptam az sms-t Timi-től. Visszaírtam, hogy 4-re megyünk értük.

*Timi szemszög*
- Amy, beszélhetnénk? - mentem oda a tévézőkhöz.
- Persze, amúgy ki hívott? - kérdezte felállva, majd átmentünk a konyhába.
- Harry. És Niall-el elhívtak téged és engem, hogy töltsük velük a délutánt! - vigyorogtam.
- Tényleg? - ugrott egyet, majd megölelt. - Alig várom, mikor jönnek? - kérdezte csillogó szemekkel. - És mi lesz addig Clara-val?
- 4-re jönnek értünk. Clara meg átmegy addig Abe-hez, úgyis csak a szomszédig kell mennie...vagy nem tudom - gondolkodtam.
- Akkor kérdezzük meg őt - mondta Amy, majd a faliórára pillantott. - Jujj, alig van már időnk!
Megkérdeztük Clara-t. Azt mondta, szívesen átmegy, ezért becsengettem Abe-hez és megbeszéltem vele is. Szerencsére még nem volt programja. Mindketten örültek, mert így nem kell egyedül tölteniük a délutánt.

14. fejezet - A vidámparkban

*Rikki szemszög*
Lesiettem a lépcsőn és közben annyira izgultam, hogy meg is botlottam, de szerencsére nem estem el. Kiléptem és megláttam Louis-t, amint lazán az autónak támaszkodik. Legszívesebben órákig bámultam volna őt, de csak odamentem hozzá és mosolyogva köszöntem neki.
- Szia! De szép vagy... - vigyorgott rám, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
A vidámpark nem volt távol. Amikor leparkoltunk, Louis felvett egy napszemüveget, majd beálltunk jegyet venni a sorba. Amikor beléptünk egyből a vattacukroshoz vettük az irányt. Louis vett mindkettőnknek.
Megláttam a körhintát és megkértem, hogy üljünk fel rá. Louis egyből beleegyezett, majd elfoglaltunk egy kétszemélyeset. Végigröhögtük az egészet, mert furcsán nézhettünk ki a sok kisgyerek között.

Amikor leszálltunk Louis megfogta a kezemet és valami hattyús tóhoz mentünk. A szívemet melegség öntötte el. Louis lefizette a Hattyú-tavat felügyelő emberkét, így több ideig maradhattunk ott és nem is zavart minket senki. Beültünk az egyik hattyúba. Mivel kormányozni kellett, Lou elengedte a kezemet. Csak most vettem észre, hogy kicsit fázom. Louis meglátta, hogy kiráz a hideg, ezért átölelt és mosolyogva néztük együtt a tájat. Azt hiszem, nem az melegített föl, hogy megöleltek, hanem, hogy ki volt az... A testemet elöntötte a melegség és már szinte melegem is volt. Louis vállára döntöttem a fejemet és a hajam az arcomba hullott. Louis kisöpörte a szememből és gyengéden simogatni kezdte a hátamat.
- Tudom, hogy nemrég szakítottunk Eleonor-ral, de nem azért hívtalak el, mert magamat akarom vigasztalni vagy ilyesmi, csak... - kereste a szavakat Lou a szemembe nézve.
- Nem kell mondanod semmit... - néztem kék szemeibe (azok a szemek *-*).
Nem szóltunk semmit, csak egymást néztünk. Ekkor egy másik "hattyú" nekünk koccant és imbolyogni kezdtünk. Hirtelen majdnem beleestem a vízbe, de Louis még időben visszarántott. Nevetve az ölébe dőltem, majd gyorsan visszaültem mellé zavartan. Ő csak mosolygott, rám pillantott, majd elpirulva a mellettünk elsikló hattyúkra szegezte a tekintetét. Visszavezette a hattyút a stéghez, majd segített kiszállni belőle.

- Hova tovább? - kérdezte.
- Hmm... oda! - mutattam a szellemvasútra.
Itt elég nagy volt a sor, de mi kivártuk.
- Ha félsz, nyugodtan bújj hozzám - kacsintott.
- Nyugi, nem fogok - nevettem, majd beültünk. Előttünk nem ült senki. Az elején el is hittem, hogy ez nem is félelmetes, én már nem félek az ilyenektől... erre az egyik kanyar után egy rémisztő sikoly után valaki megfogta a bokámat, erre én Louis-hoz bújtam és még időben a szám elé kaptam a kezem, így csak egy fojtott sikítás hagyta el a számat. Louis "én megmondtam" pillantást vetett rám, majd a hajammal kezdett játszani, miközben én összegömbölyödve kémleltem az előttünk húzódó sötétséget. Egy darabig még Louis-hoz bújva ültem, majd miután megbizonyosodtam, hogy nem lesz több ijesztés, elégedetten hátradőlve néztem a díszletet. És, persze, pont amikor már a végén jártunk, elénk ugrott egy rémisztő bohócfejű lény, én meg ó felsikítottam, mert ez most tényleg ijesztő volt, Louis magához húzott, a mellkasában éreztem a gyorsan dobogó szívét. Most akkor ő is megijedt? - kérdeztem magamban. - Vagy?...
Gondolataimból a vasút fékjének hangja szakított ki, élesen a fülembe hatolt. Louis-val kiszálltunk, majd leültünk az egyik padra, az óriáskerék előtt.

- Tényleg nem féltél... - viccelődött Louis.

- Hát, nem tudhattam előre, régen voltam szellemvasúton - nevettem. - De te is megijedtél az utolsónál! - mutattam rá a mutatóujjammal.

- Én? Én nem - húzta ki magát vigyorogva.

- De igen, éreztem, hogy gyorsabban kezd verni a szíved... mert megijedtél - döntöttem oldalra a fejemet.

- Nem biztos, hogy azért vert gyorsabban... - nézett a távolba zavartan, majd félmosolyra húzta a száját.

- Ó - ennyi jött csak ki a számon, és meg sem bírtam moccanni. 

Louis gyengéden közelebb húzott és én a fejemet a vállára döntöttem. Percekig így ültünk...

- Nem fázol? - kérdezte.

- Nem - haraptam az ajkamba mosolyogva. Hogy fáznék, ha a világ leghelyesebb fiúja ölel át? - tettem hozzá magamban.

Ránéztem Louis-ra, majd visszaindultunk a kocsihoz. Annyira jól éreztem magam vele! Bárcsak ő is úgy gondolná ezt, mint én... bár lehet? - gondolkodtam, miközben beültünk az autóba. Timiék lakóparkja előtt megálltunk, leállította a motort, majd a szemembe nézett:

- Jól éreztem magam ma veled - mondta halkan.

- Én is - pirultam el alig láthatóan. 

Louis még mondani akart valamit, de egy autó hangosan elzúgott mellettünk. Mindketten összerezzentünk.

- Hát... köszi, hogy elhívtál - törtem meg a csendet.

- Hmm - nézett rám mosolyogva, majd kinyitotta nekem az ajtót.

Nem tudtam mit tegyek, ezért adtam neki egy puszit az arcára. Louis meglepetten nézett rám, majd elvigyorodva a fülembe súgta:

- Jó éjt, álmodj szépeket...

Szinte berepültem a lakásba a szárnyaimmal (ha lennének). A lányok a tv előtt ültek, illetve már félálomba merülve... Halkan levettem a cipőmet, de Loló-t így is felébresztettem:

- Jujj, milyen volt? - ugrott a nyakamba.

Ezzel felverte a többieket is, akik mosolyogva körbeálltak, kíváncsian várva az este történéseit. Nagy léptekben elmeséltem nekik, hogy mi történt. Közben csillogó szemekkel néztem magam elé.

- Ajjaj, valaki itt szerelmes... - vigyorgott Timi.

- Hát.. úgy tűnik - pirultam el.

- Szerintem szép pár lennétek! - mondta Amy.

- Köszi, de nemrég szakított Eleonor-ral és nem hinném, hogy már túl lenne rajta - mondtam.

- Hé, csak bízz magadban, az a lényeg - ölelt meg Abe.

- Megkérdezhetem, hogy hogy hívják a kiszemeltedet? - kérdezte Clara félénken, de már mosolyogva, határozottan jobban nézett ki, mint amikor elmentem.

- Louis... - mondtam Clara-ra nézve.

- Aham - mosolyodott el.

Lezuhanyoztam, ettem egy keveset, fogat mostam, majd ledőltem a megágyazott ágyamra. Még beszélgettünk egy kicsit, majd mindenkit elnyomott az álom...

13. fejezet - Randi és váratlan vendég...

Végülis nem történt semmi, meg amúgy is itt volt Niall, Zayn és Louis is...
Reggeli után Louis hazafuvarozott minket az Amy-vel közös lakásunkhoz. Amikor kiszálltunk az autóból Louis lehúzta az ablakát:
- Hé, Rikki!
- Hmm? - fordult vissza. Mi addig bementünk a ház előterébe, ahonnan még láthattuk őket.
- Ööö, nem szeretnél eljönni velem a vidámparkba? Ma nyárköszöntő nap van... - nézett rá Louis bizonytalanul mosolyogva.
- De, lehet róla szó - mosolyodott el Rikki, majd hitetlenül ránk pillantott "rosszul hallok?" stílusban. Mi meg mosolyogva, bátorítóan néztünk Rikki-re.
- Akkor, ma hívlak és megbeszéljük a részleteket, oké? - kacsintott Louis.
- Persze - válaszolt Rikki.
Tágra nyílt szemekkel nézett a távolodó autó után, majd szinte belénk ütközve, fülig érő szájjal sietett oda hozzánk. Bementünk a lakásba, becsuktam az ajtót, majd minden tekintet Rikki-re szegeződött.
- Nem hiszem el, nem hiszem el... ugye csak álmodtam? - rázta a fejét, mintha fel akarna ébredni.
- Nem álmodtad! - öleltem át.
- Akkor ti most randizni fogtok... jujj - ölelte meg Loló is.
- Erre még nem is gondoltam... mit vegyek fel, wááá - nézett ránk kétségbeesetten, de még mindig vigyorogva.
- Nyugi, addig kitaláljuk - nézett rá nyugtatóan Abe.
- Oké, olyan jó, hogy megismertelek titeket! - mondta, majd megcsörrent a telefonja. - Basszus, anya... - harapott az ajkába, majd kimagyarázta magát, hogy miért nincs még otthon.
Még azt is elrendezte, hogy ma itt aludjon nálunk és egész nap velünk lehessen. Loló és Abe is felhívta a szüleit és megkérték őket, hogy ma maradhassanak velünk. Így nyugodtan felkészíthettük Rikki-t a randijára. Nagyon jól szórakoztunk, még ebben a kis lakásban 5-en is. Rikki-nek kölcsönadtam egy ruhát, mert nem lett volna ideje hazaugrani. Louis 3 körül hívta, pont miután megebédeltünk. Megbeszélték, hogy 5-re jön majd érte.
Fél 4 körül, miközben Rikki hajával bíbelődtünk, csengettek. Azt hittük, hogy Louis az, így amikor kinyitottam, meglepetés ért:
- Clara? Szia! - lepődtem meg a kisírt szemekkel előttem álló unokatesómon. - Mi a baj? - kérdeztem.
- Szia Timi! - erőltetett egy mosolyt az arcára.
Szorosan megöleltem, majd beinvitáltam. Bemutattam a lányoknak.
- Mi történt? És hogyhogy itt vagy, Londonban? - kérdeztem a karját simogatva, miközben a kanapén ültünk.
A többiek is érdeklődve pillantottak rá, és addig békén hagyták Rikki haját.
- Chris... szakított velem! - buggyantak ki újra a könnyei.

Clara:

Clara az egyik unokatesóm, Olaszországban él szüleivel, jól beszél olaszul és angolul, bár magyar az anyanyelve. Az apukája olasztanár az ottani középiskolában, ahova ő is jár. Minden nyáron nálunk szokott tölteni néhány hetet, és ezt én is megteszem náluk. Egyébként anya és Clara anyja tesók.

Elmesélte, hogy Chris-szel Londonban utaztak a hétvégére. Miközben egy parkban sétáltak, Chris közölte, hogy van egy másik lány... erre Clara végig sem bírta hallgatni, csak elrohant tőle. Felhívta a szüleit és elmondta, hogy mi történt. Ők hallottak arról, hogy én pont Londonban vagyok, így miután beszéltek a szüleimmel, megmondták Clara-nak a címet.

- A szemétláda! - öleltem meg. - Amúgy örülök, hogy láthatlak - mondtam.
- Én is - mondta szipogva.
Abe adott neki egy csomag zsepit.
- Húú, én nem ismerem ezt a Chris-t, de leütném... ilyet tenni egy lánnyal? - nézett Clara-ra Amy.
- Nem bírom az ilyen alakokat! Szegénykém... - pillantott rá együtt érzően Loló is.
Egy ideig vigasztaltuk őt és még néha mosolygásra is rábírtuk. Louis csöngetett, így Rikki-nek mennie kellett.
- Mindent jegyezz meg, mert beszámolóval tartozol majd nekünk - kacsintott nevetve Rikki-re Abe.

Rikki így nézett ki:

A szeme:

Miután Rikki elment mind visszamentünk a nappaliba, bekapcsoltam a tv-t és Amy addig kaját készített.
A tv-ben épp a PS I Love You kezdődött... tipikus sírós film, most pont Clara-nak való. Amy kajájával kiegészülve leültünk a tv elé és azt néztük.

12. fejezet - Mit hozhat a hajnal?

Visszarendeződtünk bulis pozícióba, majd Dj Malik remeklésével tovább táncoltunk...

*Harry szemszög*
Kb. hajnali 4 óra lehetett, amikor a lányok kidőltek, vagyis elaludtak a kanapékon. Mivel egyikünk sem volt képes hazavinni őket, a sofőrünk meg már régen hazament, úgy döntöttek itt alszanak. Louis hozott nekik takarókat is. Egy darabig néztük őket és a sötétségben üldögéltünk, majd Niall megtörte a csendet:
- Na jó, ez így uncsi... én éhes vagyok, ki tart velem a konyhába? - kérdezte.
- Én! - válaszolt egyszerre Zayn, Louis és Liam.
- De vigyázz, én nem vagyok Amy - röhögött Louis.
- Hát, veled nem is csinálnék semmi olyat - nevetett Niall. - Harry? Nem vagy éhes? - nézett rám kérdőn.
- Ööö... nem, majd később eszem. Itt maradok addig. Lehet, hogy felébrednek... - kerestem a kifogásokat.
- Te tudod, de ők nem csecsemők! - röhögött fel Zayn, majd elindultak kajálni.
Egy darabig néztem a békésen szunyókáló Timit, majd leguggoltam mellé. Olyan édesen aludt... Az egyik, arcába hulló tincset megfogtam és játszadozni kezdtem vele. Megérezhette, mert megrezzent, majd lassan kinyitotta a szemét... én meg visszarántottam a kezem, remélve, hogy nem nagyon veszi észre.
- Szia, Harry - köszönt álmosan.
- Szia, jót aludtál? - kérdeztem és közben távolabb hajoltam tőle, hogy fel tudjon ülni.
- Igen, csak keveset... de megvagyok - dőlt vissza mosolyogva.
- Nincs kedved megnézni a hajnalt? - kérdeztem reménykedve, a szemébe nézve.
- De... a többiek hol vannak? - kérdezte felülve.
- A fiúk kajálnak, Abe, Rikki, Loló és Amy még alszanak - haraptam az ajkamba egy pillanatra.
- Értem, és te miért nem eszel? - kérdezte huncutan mosolyogva, amivel elvarázsolt. Valamivel több ideig néztem őt, mint kellett volna...
- Én még nem vagyok éhes, úgy látszik elég volt a Louis-féle szendvics - találtam ki egy bevehető választ.

Mindketten kimentünk az üvegajtón keresztül a medencéhez, mert innen lehetett a legjobban látni a felkelő napot. A víz aranysárgán tükrözte  vissza a nap első sugarait. Ettől minden más színben fénylett. Erőt vettem magamon és Timire néztem. Mosolyogva nézte a félhomályban a megjelenő horizontot. A szeme csillogva visszatükrözte a fényt, ami egyre jobban elárasztotta a kertet. Észrevette, hogy őt figyelem, ezért mosolyogva rám pillantott:
- Gyönyörű... - mondta a szemembe nézve.
Akárcsak te - mondtam magamban. - Az - tettem hozzá hangosan.
Timi - mintha olvasott volna a gondolataimban - elpirult, majd megrázva a fejét a medence vizétől visszatükröződő fordította az arcát. Becsukta a szemét és hagyta, hogy a sugár békésen megvilágítsa az arcát. Közelebb léptem hozzá. Kinyitotta a szemét, majd a szemembe nézett. Olyan szép kék szemei vannak! - gondoltam. Az arcom egyre közelebb került az övéhez, bár csak én mozdultam. A gyomrom beleremegett, amikor már alig volt köztünk néhány centi. Még sosem éreztem ilyet senki iránt...

*Timi szemszög*
Harry kivezetett a medencéhez. Innen tökéletesen lehetett látni a nap első sugarait. Varázslatos volt. A medence vize is visszatükrözte a fényeket. Miközben az aranysárga égitest emelkedését figyeltem, végiggondoltam az eddig történteket. Tegnap még nem is képzeltem volna, hogy valaha is ismerni fogom őket, akiket elérhetetlennek hittem... hogy itt fogok állni Harry mellett, a félhomályban, a napfelkeltét nézve.
Hogy együtt bulizunk majd velük és még a barátnőim is velem lesznek? Mindez eddig csak álom volt... és most kezd valósággá válni.
Harry tekintetét megéreztem az arcomon, ezért mosolyogva felé fordultam:
- Gyönyörű... - néztem a szemébe.
- Az - mondta.
Hirtelen melegség öntötte el az arcomat, mert elképzeltem amint megcsókol. Megráztam a fejem, hogy kirázzam belőle ezt  a képtelen gondolatot, majd a fény felé fordítottam az arcomat és becsuktam a szememet. Hagytam, hogy a melegség átjárja a testemet.
Harry közelebb lépett hozzám. A szívem össze-vissza kalapált és a gyomromban feléledtek a lepkéim. Meg sem bírtam mozdulni. Egyre közelebb voltunk egymáshoz.
Hirtelen egy hűvös fuvallat csapott meg minket. A hajamat a szemembe fújta és kirázott a hideg. Harry kicsit tétován, de hátrább lépett.
- F..Fázom - koccantak össze a fogaim. Eddig észre sem vettem. - Menjünk be!
- Adok neked egy pulcsit, oké? - kérdezte Hazza, miközben beléptünk a meleg nappaliba.
- Oké - mondtam, majd leültem a kanapéra és előkaptam a telefonomat. Reggel 7 lesz pár perc múlva. Kb. 3 órát aludtam.Szuperül nézhetek ki - gondolkodtam. Közben Harry odaadta az egyik pulcsiját.
- Jó reggelt, Timi! - köszönt Liam sportruhában.
- Szia! Ti aludtatok egyáltalán? - kérdeztem mosolyogva. - Látom futni mész.
- Nem aludtunk... de már megszoktuk - nevetett fel álmosan. - Igen, futni megyek, azt is kell - kapta fel a zenelejátszóját.
- Jó futást! Nehogy elaludj közben - mondtam viccelődve.
- Nem fogok - mosolygott, majd kilépett az ajtón.
Harry-vel összenéztünk, majd elmosolyodtunk. Felvettem a pulcsit és megcsapott az illata. Megremegett a gyomrom is. Mélyen beszívtam, szerencsére ő ezt nem vette észre.
- Reggelt! - köszönt Niall egy szendviccsel kilépve a konyhából.
- Neked is, hol van Zayn? - néztem rá fáradtan.
- Elment reggeliért, mert minden maradékot megettem - röhögött.
Harry közben kapott egy SMS-t. Közölte, hogy sajnálja, de el kell intéznie valamit, elköszönt tőlünk, majd elment.Louis épp akkor jött le az emeletről.
- Szia, Lou. Szerinted lezuhanyozhatok itt? - kérdeztem tőle.
- Szia, persze. Megmutatom, merre van a mosdó - mosolygott rám, majd felmentünk az emeletre. - Ez az! - mutatott az egyik ajtóra, majd magamra hagyott. Lezuhanyoztam, utána lementem az étkezőbe. Már mindenki felébredt és épp reggelizni készültek, amikor odaértem. Zayn is visszaért.
- Szia Timi! Jó reggelt! - köszönt Abe.
- Sziasztok! - ültem le Loló mellé.
- Ti is fáradtak vagytok? - kérdezte Rikki.
- Aha - jött az egyöntetű válasz.
- Amúgy hol van Liam és Harry? - kérdezte Amy.
- Liam futni ment, Harry-nek meg dolga akadt - válaszoltam.
- Igaz, hogy te már 7-kor fent voltál? - kérdezte Louis.
- Igen - mondtam.
- És mit csináltatok addig, amíg mi aludtunk? - kérdezte Loló.
- Semmi különöset... a fiúk kajáltak én addig csak megnéztem a napkeltét - mondtam röviden.
Valahogy nem akartam elmesélni nekik, hogy mi történt a medencénél... végülis nem történt semmi, meg amúgy is itt volt Niall, Zayn és Louis is...

11. fejezet - More Than This...

Mindenki szakadt a röhögéstől és már nem is tudtuk néha, hogy min nevetünk...
Miután eléggé kiveséztük a sztorit folytattuk a bulizást: vagyis kajáltunk - a Louis által készített szendvicsekből - , táncoltunk, beszélgettünk. Az egyik pillanatban kicsit megszédültem, ezért úgy döntöttem pihenőt tartok. Leültem a kanapéra, ahol épp Liam és Harry beszélgetett. Harry mosolyogva rám pillantott. Mondtam neki, hogy csak pihenek, ezért visszafordult Liam-hez. Mosolyogva végignéztem a társaságunkon: Louis és Rikki a répáról vitatkozott (?), Niall ír-táncolt Amy meg őt nézve nevetett és nem túl sok sikerrel próbálta utánozni, Abe és Loló Zayn-el beszélgettek miközben táncoltak... szóval jó elvoltunk. Lehunytam a szemem és próbáltam pihenni, csakhogy meghallottam Loló hangját, így felé néztem.
- Zayn, légyszi rakj már be valami mást! - kérlelte a Dj-t.
- Oké... de mit? - nézett körbe Zayn. - Timii, ötlet? - állapodott meg a tekintete rajtam.
- Öhm... - tápászkodtam fel a kanapéról, majd odamentem hozzájuk.
Ránéztem a képernyőre. Egy darabig keresgéltem, majd megakadt a szemem az egyik dalon.
- Juj, ezt! - böktem a kijelzőre felcsillanó szemekkel.
- Oké - vigyorodott el Zayn, majd zenét váltott. Erre mindenki felkapta a fejét.
- More Than This! - pattant fel vigyorogva Harry. Liam-mel együtt odajöttek hozzánk.
- I'm broken, do you hear me... - kezdte Liam, Niall mellé lépve. Én közben Amy-hez sétáltam és megálltam mellette (ő amúgy Niall mellett állt). Az ír manónk előkapott egy gitárt az egyik szekrényből, leült a szőnyegre és elkezdte gitározni. Zayn közben lehalkította a hangszórókat, hiszen, ha itt vannak ők, minek playback-ről? :D A mellette álló Abe-re és Loló-ra mosolygott, majd letelepedett Niall mellé. Harry közben Liam másik oldalán állt és mosolyogva figyelte, ahogyan énekel. Abe és Loló is a szőnyegre ültek.

- When he opens his arms and holds you close tonight... - énekelte a szólóját Harry, és közben a földet nézte mosolyogva. - 'Cause I can love you more than this... - nézett a szemembe, én meg elvörösödve néztem őt.
 - Én megmondtam - suttogta Amy a fülembe, majd megszorítva a kezem, hozzátette: - Még hogy nincs esélyed...
Miközben a fiúk végigénekelték a dalt - ami mellesleg az egyik kedvencem - Harry időnként a szemembe nézett, néha meg a földre vagy egy tárgyra szegezte a tekintetét. Mindig, amikor rám pillantott melegség öntötte el az arcomat. A szám végén a fiúk egymásra, majd ránk néztek.
- Hogy tetszett? - vigyorgott Louis Rikki-re, majd kérdőn körbenézett.
- Wow, eddig ez volt a legjobb változat, amit valaha hallottam - nézett Loui-ra nevetve.
- Élőben akkor is jobb, mint telefonról hallgatni - mondta Loló. - Nagyon jók vagytok! - dicsérte őket.
- Ez tetszett! - mosolygott Abe. - Ti még spontán is jók vagytok...
- Legalább ez megy nekünk, nem úgy, mint a színészet - vigyorgott Niall Abe-re, majd Amy felé fordult.
- Ez fantasztikus volt... nem is, inkább fenomeNiall (fenomenális) - nevetett Amy. - Amúgy tetszik, ahogy gitározol - tette hozzá kacsintva.
- Kösz. amúgy fenomeNiall? - nézett rá mosolyogva, majd elröhögte magát.
- Hű... - néztem a fiúkra, mert hirtelen nem jutott más az eszembe. Közben belül majdnem felrobbantam az örömtől, hogy nekünk énekeltek.
- Ez most "hű, de jó" vagy "hű, de rossz" akart lenni? - nézett a szemembe Hazza mosolyogva. (Jujj, gödröcskék*-*)
- Szerinted? - kérdeztem titokzatosan. - Hát persze, hogy az első - kacsintottam.
- Amúgy Eleonor-t és Danielle-t nem zavarja, hogy csak úgy, csajokkal buliztok? - nézett Loló Liam-re és Louis-ra.
- Ööö - nézett rá Louis. - Nem hinném, hogy Eleonor-t különösebben érdekelné... ugyanis kb. egy hónapja szakítottunk, de nem vertük nagy dobra - mondta.
- Ó, értem... bocsi - mondta Loló zavartan.
- Dani fotózáson van Párizsban, és amúgy is tudja, hogy őt szeretem - közölte Liam mosolyogva.
- Akkor tényleg nem gond, hogy ma este veletek bulizunk? - kérdezte Rikki Louis-tól.
- Miért lenne? Dehogy. Ti legalább nem sikítoztok itt össze-vissza és jó fejek vagytok - ölelte át Louis.
- Hát, még nem láttak minket otthon, egyedül, lányok között... - súgta Amy a fülembe.
- Hát nem - súgtam vissza nevetve.
Visszarendeződtünk bulis pozícióba, majd Dj Malik remeklésével tovább táncoltunk.

10. fejezet - Szendvicskészítés... vagy mégsem?

*Amy szemszög*
- Majd én! - indultam el Niall felé...
Bementünk a konyhába, majd Niall elkezdte kipakolni kb. az egész hűtőt.
- Ha jól értettem, akkor ti a koncertünkön is voltatok - nézett a szemembe.
- Igen, nagyon jók voltatok! - mosolyodtam el, miközben a szendvicseket készítettem.
- Örülök, hogy tetszett - harapott az ajkába, majd felém lépett, hogy... levegyen egy tálcát a fölöttem levő polcról. Miközben a tálcáért nyúlt szinte hozzám simult. Kirázott a hideg, valamiért közelebb akartam kerülni hozzá.

- Biztosan elég lesz ennyi szendvics? - nézett rám furcsán, majd a kenyérszeleteket vizslatta.
- Szerintem igen... - néztem a tálcára, majd a szemébe. - Dehogy is! Ez egy embernek sem elég! - röhögtem el magam.
- Na, azért... várjunk csak, te lány vagy... a lányok nem esznek ilyen sokat! És különben is nem látszik rajtad, hogy evőgép lennél... - nézett furcsán, majd elröhögte magát.
- Hát, pedig kb. mindig kajálok... szinte mindig éhes vagyok és sosem érzem magam telinek. De kérdezd csak Timit... vagy Lolót! - kacsintottam rá.
- Legalább nem vagyok egyedül - mosolygott, majd felrakosgatta a kész szendvicseket a tálcára.
- Hmm, máris éhes vagyok - csentem el az egyiket.
- Jó ötlet! - vett el ő is egyet.
Mire észbe kaptunk, szinte alig maradt a többieknek. Ekkor összemosolyogtunk és az utolsó szendvicsekre néztünk. Majd Niall megvonta a vállát és még egyet elvett. Még mindig éhes voltam, így én is felkaptam egyet. Miután megettük, egyszerre nyúltunk az egyik után és a kezünk találkozott a szendvics fölött... már megint kirázott a hideg. Niall is zavarba jött.
- Nyugodtan vedd el - nyúlt a másik után a szemembe nézve.
Egyszerre haraptunk bele és valamitől mindketten elkezdtünk röhögni, így nem nagyon tudtuk elfogyasztani az "áldozatunkat". Valahányszor találkozott a tekintetünk, újabb nevetőroham tört ránk... Megpróbáltam lenyelni egy falatot, csakhogy Pont belenéztem Niall szemébe és megint elkezdtünk röhögni. A hasamat fogva nevettem majd egy hirtelen mozdulattal akartam egy pohár felé nyúlni... elcsúsztam valamin így lezúgtam a földre Niall-t is magammal rántva. És persze, hogy ekkor nyitott be valaki.
- Furcsa hangokat hallottam - láttam meg Harry mosolygó fejét, aki, miután meglátott minket átment hitetlenkedőbe, majd elröhögte magát. - Ti mit csináltok itt? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Részletezzük? - kérdezte Niall röhögve.
- Azt hiszem, erre nem vagyok kíváncsi - ment vissza a többiekhez vigyorogva.
Azt hiszem, sejtettem mit gondolhatott Harry: egymáson fekszünk röhögve a földön... Niall-el megbeszéltük, hogy elhitetjük velük, amit Harry gondolt. Szóval kicsit megszívatjuk a többieket.

*Timi szemszög*
Harry elment megnézni, hogy készen vannak-e már a szendvicsek, mivel mindenki kezdett éhes lenni. Mi addig tovább táncoltunk, meg beszélgettünk. Amikor Hazza visszajött, megállt előttünk és röhögve a konyha felé mutogatott.
- Mi olyan vicces, Harry? - kérdeztem.
- Hát, ugye bementem a konyhába, és mit látok? Niall... - nevetett fel. - És Amy... a konyhában... - nem bírta végigmondani, így elmutogatta nekünk.
Hát, komolyan mondom, egy élmény volt ezt nézni. Mire befejezte már Zayn is odajött hozzánk, mivel látta, hogy mindenki röhög valamin. Gyorsan elmagyaráztuk neki is, hogy miről van szó, majd megláttam a konyhából hozzánk igyekvő Amy-t.
- Ez most komoly? Tényleg? - nézett rá mosolyogva Abe.
- Aham - válaszolt Amy titokzatosan.
- Hát oké - vigyorgott Loló is.
Közben Niall is kijött a konyhából:
- Hát nektek nem maradt kaja - simogatta meg a hasát, majd elröhögte magát.
- Ne már, éhesek vagyunk, Niall! Majd készítek akkor én - indult a konyhába Louis.
Tudtam, hogy itt valami nem stimmel, így félrehívtam Amy-t a mosdóba.
- Najó, tudom, hogy nem volt semmi - mosolyogtam rá.
- Honnan veszed? - kérdezte. - Tudod, hogy Niall kicsit piás... nekem meg pont ő a kedvencem - mosolygott az ajkába harapva.
- Tudom... de engem nem tudsz átverni - mutattam rá, majd megöleltem. - Ennyi év után már túl jól ismerlek.
- Azt csak hiszed - csikizett meg, mire én elkezdtem nevetni. - Igazad van, csak szívatni akartunk titeket - vallotta be.
- Hé, ez gonosz volt... Mondtam én, hogy te nem vagy ilyen, és gondolom Niall sem. De, elismerem, jó poén... a többiek legalábbis bevették - erre Amy is elnevette magát.
Visszamentünk a többiekhez, ahol épp Niall-t faggatták a fiúk. Amint odaértünk elhallgattak és mindenki elfoglalta magát valami mással... kivéve Liam-et. Ő odajött hozzánk, majd kérdőn nézett Amy-re.
- De.. hogy-hogy csak így? - kérdezte hitetlenkedve. - Niall eddig nem volt ilyen, és szerintem te sem vagy... és amúgy is, csak egy órája ismeritek egymást - mondta halványan elmosolyodva.
Amy-vel összenéztünk.
- Igen, Liam... te még nem hallottál ilyenről? - játszott Amy tovább.
Liam döbbenten nézte, majd megvonta a vállát. Közben Louis visszaért néhány kész szendviccsel.
- Végülis, ti dolgotok! - mosolyodott el.
- ....amúgy csak szívatunk titeket! Csak vicc volt - mondta Amy kissé hangosabban, hogy a többiek is hallják. - És erre senki sem jött rá, csak Timi. Ezek szerint, tényleg ismersz - kacsintott rám.
Amúgy kb. mindenki a beszélgetést figyelte, így ez felesleges volt.
- És én erre még nem is gondoltam... szép volt - nevette el magát Rikki.
- Jujj, jó színészek lennétek! - dicsérte meg őket Loló.
- Én? Mint színész? Láttál te engem az ICarly-ban? - kérdezte Niall, összemosolyogva a fiúkkal.
- Az nagy volt! - mondta Zayn. - Azért Harry, te is érdekesen játszottad a beteget... - nézett Hazzára.
- Ja, hát én sem vagyok jó ebben, na... maradjunk csak az éneklésnél! - öklözött egyet Niall-el. - De... várjunk csak, akkor mit csináltatok ti a konyhában? - mosolygott féloldalasan, amitől gödröcskék jelentek meg a szája mellett. (De szeretem azokat a gödröcskéket!:D)
- Az egy másik történet - nevetett össze Amy Niall-el.
Végül elmesélték, hogy mi történt valójában. Mindenki szakadt a röhögéstől és már nem is tudtuk néha, hogy min nevetünk...