8. fejezet - A koncert

Hogy miért? Hát, nem is tudom... majd kiderül.
Reggel izgatottan keltem, és, bár későn tudtam csak álomba merülni, mégsem voltam álmos.
- Jó reggelt - néztem az épp öltözködő Amy-t.
- Szia! Neked is! - mosolygott rám, miközben a pólóját babrálta.
Én is felöltöztem, majd megreggeliztünk. Abe reggel 10 körül átjött, majd együtt elindultunk.
                                           Így néztünk ki: (Én, Amy, Abe - csak fekete hajjal)

Meglátogattunk egy csomó nevezetességet pl.: British Museum, Buckingham Palace, Big Ben, Hyde Park, London Bridge, Tower Bridge stb.

Megebédeltünk egy étteremben, majd folytatni akartuk a nézelődést, de megcsörrent a telefonom.

- Szia Timi! - köszönt Loló.

- Szia!

- Csak azért hívlak, mert, ugye mondtam, hogy az egyik barátnőm is jönne... Hát, ő mégsem ér rá... 

- Aha. És akkor ki jön helyette? - kérdeztem.

- Hát pont ezért hívtalak, hátha te tudsz valakit... - mondta Loló.

- Ööö... Várj! Tudom már! - mondtam, majd Abe-hez fordultam. - Tudod, tegnap azt mondtuk, hogy koncertre megyünk este, és úgy látszik van egy szabad jegyünk. Nem lenne kedved velünk jönni? - invitáltam Abe-et.

- De, szívesen mennék! - mosolyodott el. - De tényleg nem tud senki más menni? - kérdezte.

- Nem, nyugodtan jöhetsz - öleltem meg.

- Akkor, oké - ölelt vissza.

Befejeztük "túránkat", majd hazasiettünk. Abe hazaugrott az esti ruháiért, majd átjött hozzánk készülödni.

- Jujj, nagyon várom! Élőben látni őket!? Ahw... - harapott az ajkába Amy.

- Uhh, én is így vagyok - mosolyogtam, miközben a ruhámat nézegettem. - Dejó, itt van Loló! - hallottam a csengőt, majd elindultam, hogy kinyissam az ajtót.

- De csini itt valaki! - néztem végig Loló szerkóján.

- Köszi, te is jól nézel ki! - kacsintott, majd mindketten visszamentünk Amy-hez és Abe-hez. Loló köszönt nekik is, majd megvárta, hogy felöltözzünk.

Amy:

Abe:

Loló:

És én:

Kisminkeltük magunkat - már aki, ugyanis Amy nem akarta, mondván, nem akar becsapni senkit - , majd elindultunk egy taxival. Nem kellett sokat utaznunk, máris a stadion előtt álltunk, ahol enyhén szólva több ezer sikítozó rajongóval találtuk szembe magunkat. 

- Ááá, ezt nem bírom, csak jussunk be... - fogta a fülét Loló. Mi is hasonlóan vélekedtünk.

Valahogy végre bejutottunk. A második sorban volt a jegyünk. A hangszerekkel teli, és mégis üresnek tűnő színpadot néztem. Mindenki fel volt pörögve, és én is majd kiugrottam a bőrömből. Néhány perc múlva felvillant a kivetítő, majd a fiúk is berobbantak. Mindenki össze-vissza sikítozott, meg énekeltek... köztük, mi  4-en. Énekelték a Na Na Na-t, a One Thing-et, a WMYB-t, a Stole My Heart-ot, az I Wish-t stb., majd elkezdték a More Than This-t. Harry szeme egy pillanatra megakadt rajtam, majd továbbsiklott. Mivel elbambult, elvétette a mozdulatot és majdnem elesett... szerencséjére Niall még meg tudta fogni, és visszarántotta, majd nevetve énekeltek tovább mindketten. Én közben elgondolkodtam, miközben a More Than This-t dúdolgattam... Talán miattam bambult el? Ja, persze, miket képzelek, nem is vett észre, hiszen biztos nem emlékszik már rám. Csak képzeltem, hogy rám nézett...

Töprengésemből egy éles fájdalom húzott vissza a jelenbe, ugyanis valaki rálépett a lábamra.

- Jaj, ne haragudj! Nem direkt volt... - nézett rám egy kétségbe esett lány. - Nagyon fáj?

- Hát.. nem vészes, semmi baj - mondtam, mert már tényleg nem fájt annyira. - Amúgy Timinek hívnak - mutatkoztam be.

- Ó, én Rikki vagyok - mosolygott vissza, majd mindketten rájöttünk, hogy egy koncerten nem nagyon lehet beszélgetni, ezért a koncert további részében mindketten a színpadot figyeltük.

Rikki:

- Give it up for Niall! - szólt a mikrofonba Louis. 

Erre mindenki sikítva felemelte a kezét, ugyanis Niall elénekelte nekünk a Stereo Hearts-ot. Nagyon örültem neki, mert régebb ez volt a kedvencem...

Az utolsó szám az I Want volt. Ez alatt mind a négyen... sőt, inkább kiegészülve Rikki-vel, öten végigugráltuk és énekeltük, közben egymásba kapaszkodtunk stb... egyszóval tomboltunk. Amikor vége lett, eldöntöttük, hogy egy közeli szórakozóhelyen folytatjuk a bulizást. Rikki-t is magunkkal hívtuk. Elgyalogoltunk a buli helyszínéhez, ahol kiderült, hogy szerencsénkre egész normális emberek vannak, és viszonylag kevés a létszám...