- Hölgyeim és Uraim! Kérem kapcsolják be az öveiket, mindjárt leszállunk! - hallottam egy távolinak tűnő férfihangot. Néhány másodperc múlva már fel is ébredtem, mert bár kevésnek tűnik 2 és fél óra, mégsem bírtam ki szunyókálás nélkül. ;)
- Jót aludtál? - mosolygott rám Amy.
- Azt hiszem, igen - mondtam, és közben a telefonomon pötyögtem. - Te nem csuktad le a szemed egy pillanatra sem, mi? - kérdeztem vigyorogva.
- Eltaláltad! Én nappal nem nagyon tudok aludni... így csak zenét hallgattam - mutatott a nyakában lógó fülhallgatóra mosolyogva. - Bár, ha nem kellett volna felkelnünk olyan korán tovább aludtam volna... - gondolkodott az ablakon kinézve. - Úúú, nézd, London fölött repülünk! - nézett rám csillogó szemekkel.
Néhány percen belül le is szállt a gépünk.
Amint megkaptuk a csomagokat, a reptéren levő büféhez siettünk, mert mindketten megéheztünk, főleg Amy. Épp sonkás croissant-t vettem, amikor megérkezett a taxink, amit Amy rendelt közben. A lakásunk előtt ki is rakott minket. Az előzetes tájékoztató szerint felkerestük a lakópark gondnokát, aki átadta a kulcsokat és a telefonszámát, ha szükségünk lenne a segítségére.
A lakásunk:
- És végre itt vagyunk Londonban - dobtam le a bőröndömet a földre. Majd rázuhantam az egyik ágyra.
- Hú, de jó érzés itt lenni... - nézett körül a lakásunkban Amy.
- Ó, éhes vagyok - ültem fel mosolyogva.
- Én is, de előtte ki kellene pakolni, meg ilyesmi... bár én most bármit felfalnék - simogatta a hasát Amy.
- Mi lenne, ha elmennék egy kis ennivalóért, te meg addig kipakolnál stb.? - vetettem fel az ötletemet.
- Hmm, jó ötlet, de sok-sok kaját hozz! - mutatott rám a mutatóujjával "fenyegetően".
- Én is így gondoltam - kacsintottam, majd felkapva a táskámat elindultam a közelünkben levő bevásárlóközpontba.
Amint beléptem a forgóajtón, megnéztem a térképen, hogy hol van az élelmiszer részleg. Miközben pakolgattam mindenfélét a kosaramban, valaki hátulról átkarolt. Megfordultam, és Lolával találtam szemben magam.
- Szia Timi! - köszönt Loló.
- Jujj - öleltem át. - Annyira hiányoztál... - mondtam mosolyogva.
- Te is nekem. Mikor érkezett a gépetek? És Amy hol van? - kérdezte.
- Kb. fél kilenckor. Amy a lakásunkban pakolgat, én meg addig kaját veszek - mutattam a kosaramra.
- Úúh, ne haragudj, de sietek, és most mennem kellene. Mi lenne, ha mondjuk holnapután meglátogatnálak titeket?
- Én is erre gondoltam, amúgy bármikor átjöhetsz... - öleltem meg búcsúzóul.
- Hát, akkor, én most megyek... Szia!
- Szia, akkor holnapután! - kacsintottam rá, majd a pénztárhoz sétáltam.
Kifizettem a kosaram tartalmát, majd a kijárathoz mentem. És persze, amint kiléptem, elkezdett zuhogni az eső.
- Basszuskulcs! Nem hoztam esernyőt... - kutakodtam a táskámban.
Gyorsan beszaladtam a legközelebbi kávézóba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hagyhatsz nekem üzenetet, ha tetszett a blog! *-*