9. fejeztet - Ez nem lehet véletlen...

... és viszonylag kevés a létszám...
Jó számokat raktak be, így sokat táncoltunk. Egy idő után mindannyian megszomjaztunk, ezért leültünk inni valamit... persze csak szigorúan alkoholmentes italokat (xD).
- Hát.. én elmegyek a mosdóba, oké? - kérdeztem.
- Én veled megyek... - mondta Loló.
Megkerestük a mosdót, egy folyosó végén volt, itt csak néhány ember álldogált. Én megigazítottam a sminkem, és mivel addig nem végzett Loló, kimentem a mosdó elé. Miközben a falon levő bulis képeket néztem, valaki nekem ütközött hátulról...
- Louis, mondtam, hogy ne lökdöss! - hallottam egy ismerős hangot. - Ne haragudj! - szólt hozzám.
Én megfordultam, és beigazolódott a sejtésem.
- Hé... szia Timi! - mosolygott rám az ajkát harapdálva Harry.
- Szia... tényleg emlékszel a nevemre? - nevettem el magam. - Szia Louis! - köszöntem az értetlenül Harry mellett álló Lou-nak.
- Szia... várjunk csak, ti ismeritek egymást?
- Igen -vágtuk rá egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- És mi az, hogy te ismersz egy lányt és én nem... nélkülem csajozol? - öklözte vállon Louis tettetett sértettséggel Harry-t. - Na, ki vele! - vigyorgott.
- Nem, semmi komoly... csak egy kávézóban találkoztunk... csak mellettem volt üres hely - kacsintott Harry, mire én elvörösödtem, de próbáltam leplezni.
- Értem... azaz nem, de fogjuk rá - dőlt a falnak Louis. - Gyere velünk inni valamit, szomjas vagyok...
Harry közben elrendezte a haját... én meg egy darabig megigézve figyeltem, majd megráztam a fejem és válaszoltam Louis-nak:
- Persze, benne vagyok! - mondtam, és reméltem, hogy a pillanatnyi lefagyásomat Louis kérdésének a megfontolására írják.

Ekkor kilépett Loló a mosdóból és az első sokk után elmagyaráztam neki, hogy ők hogy kerülnek ide. Együtt visszamentünk a többiekhez.
- Ezt... nem hiszem el - nyíltak tágra Amy szemei. Abe és Rikki is hasonlóan bámult minket.
- Hogyan... - rázta meg a fejét Rikki.
Majdnem elsikították magukat, de még időben sikerült leállítanom őket. Loló-val összemosolyogtunk, majd elmeséltem nekik a "találkozást". Abe, Rikki és Amy bemutatkozott nekik. A fiúk közben felvették a napszemüvegüket, mert így kevésbé felismerhetőek az itt tartózkodó rajongók számára.
- Van kedvetek velünk tartani egy italra? - kérdezte Louis.
Mindannyian beleegyeztünk, majd elindultunk a bárpult felé és rendeltünk 7 koktélt. Közben Amy megszorította a kezemet és fülig érő szájjal hitetlenül nézett az előttünk álló Harry-re és Louis-ra.
- Nem hiszem el, hogy találkoztunk velük - suttogta csillogó szemekkel. - Amúgy hol van Niall, vagy csak ők vannak itt? - kérdezte reménykedve.
- Nem tudom, hol vannak a többiek, reméljük ők is a közelben... - kacsintottam vigyorogva.
Miután megkaptuk a rendelésünket, Harry megfogta a kezemet és kifelé irányított minket. Én nem is figyeltem, hogy merre megyünk, mivel csak arra tudtam gondolni, hogy a kezemet fogja... Kint elengedte, majd vigyorogva megkóstolta a koktélját.
- Csak nem gondoltátok, hogy ezeket bent isszuk meg... ott sok lány van, ha értitek mire gondolok - kacsintott rám, majd Louis-val összenéztek és ugyanaz juthatott eszükbe, mert mindketten elnevették magukat.
- El sem tudjátok képzelni miket művelnek a rajongóink... de mi attól még ugyanúgy szeretjük őket, ugye Hazza? - nézett Harry-re Louis.
Harry nem válaszolhatott, mert közben megérkeztek a többiek.. azaz Niall, Liam és Zayn, és letámadták Harry-t: Niall ráugrott a hátára.
- Nehéz vagy, ugye tudod? - próbálta ledobni magáról az ír fiút Harry.
- Heh, vagy inkább te vagy gyenge - ugrott le Niall röhögve. E közben Liam és Zayn észrevettek minket és köszöntek is. Niall Harry-vel volt elfoglalva, így neki csak most tűnt fel, hogy nem csak 5-en vannak.
- Hupsz... azt hittem csak mi leszünk itt a "parkoló" buliban - mosolygott ránk, majd odament és megölelte Amy-t. - Niall vagyok - mutatkozott be. Még én is éreztem, hogy kicsit sokat ihatott, mert itt hülyült. De nem tudom, lehet, hogy tévedek.
- Ööö... szia, tudom - bontakozott ki Amy az öleléséből.
Zayn elmesélte, hogy eredetileg bulizni akartak a koncert után, csak azzal nem számoltak, hogy ennyi rajongó lesz bent, a szórakozóhely melletti parkolóban akartak spontán bulit csapni. Harry és Louis ment be italért, így futottam össze velük én. Niall meg... azt hitte, hogy víz van a limóban talált üvegben és miután jó nagyot kortyolt belőle, rájött, hogy valami erős szeszes ital...
- Azért viselkedik most így? - kérdezte Amy Niall-t nézve. - Gondolom nem vagy már szomjas... - karolta át az ír fiút röhögve.
- Hát igen, Niall és a pia találkozott... igazából nincs berúgva csak hülyéskedik - mosolygott Liam.
- Öhm, nem lenne jobb, ha máshová mennénk? Ha már valaki - nézett Niall-re. - Nem bír normális maradni! - röhögött. - Mondjuk hozzám? Velünk tartotok? - kérdezte Zayn Abe-et nézve.
- Hát nem is tudom... - fordult hozzánk Abe.
Összemosolyogtunk, majd úgy döntöttünk, hogy nem sok ilyen esély van még az életben, ezért velük mentünk. A limuzinjuk egy utcányira állt a parkolótól. Még sofőr is volt hozzá. Gyorsan elfuvarozott minket.
Zayn-nek óriási háza van (nem is tudom miért ;D). Végigjártuk az egészet a lányokkal, mert Zayn azt mondta nyugodtan körülnézhetünk. Közben a fiúk átalakították a nappalit... Zayn elővette a Dj tehetségét és ő szolgáltatta a zenét.

- Mit csináltunk volna Dj Malik nélkül? - röhögött Harry.
- Valaki segítsen kaját hozni a konyhából! - szólt Niall egy nagy szendviccsel a kezében.
- Majd én! - indult el Amy Niall felé...

8. fejezet - A koncert

Hogy miért? Hát, nem is tudom... majd kiderül.
Reggel izgatottan keltem, és, bár későn tudtam csak álomba merülni, mégsem voltam álmos.
- Jó reggelt - néztem az épp öltözködő Amy-t.
- Szia! Neked is! - mosolygott rám, miközben a pólóját babrálta.
Én is felöltöztem, majd megreggeliztünk. Abe reggel 10 körül átjött, majd együtt elindultunk.
                                           Így néztünk ki: (Én, Amy, Abe - csak fekete hajjal)

Meglátogattunk egy csomó nevezetességet pl.: British Museum, Buckingham Palace, Big Ben, Hyde Park, London Bridge, Tower Bridge stb.

Megebédeltünk egy étteremben, majd folytatni akartuk a nézelődést, de megcsörrent a telefonom.

- Szia Timi! - köszönt Loló.

- Szia!

- Csak azért hívlak, mert, ugye mondtam, hogy az egyik barátnőm is jönne... Hát, ő mégsem ér rá... 

- Aha. És akkor ki jön helyette? - kérdeztem.

- Hát pont ezért hívtalak, hátha te tudsz valakit... - mondta Loló.

- Ööö... Várj! Tudom már! - mondtam, majd Abe-hez fordultam. - Tudod, tegnap azt mondtuk, hogy koncertre megyünk este, és úgy látszik van egy szabad jegyünk. Nem lenne kedved velünk jönni? - invitáltam Abe-et.

- De, szívesen mennék! - mosolyodott el. - De tényleg nem tud senki más menni? - kérdezte.

- Nem, nyugodtan jöhetsz - öleltem meg.

- Akkor, oké - ölelt vissza.

Befejeztük "túránkat", majd hazasiettünk. Abe hazaugrott az esti ruháiért, majd átjött hozzánk készülödni.

- Jujj, nagyon várom! Élőben látni őket!? Ahw... - harapott az ajkába Amy.

- Uhh, én is így vagyok - mosolyogtam, miközben a ruhámat nézegettem. - Dejó, itt van Loló! - hallottam a csengőt, majd elindultam, hogy kinyissam az ajtót.

- De csini itt valaki! - néztem végig Loló szerkóján.

- Köszi, te is jól nézel ki! - kacsintott, majd mindketten visszamentünk Amy-hez és Abe-hez. Loló köszönt nekik is, majd megvárta, hogy felöltözzünk.

Amy:

Abe:

Loló:

És én:

Kisminkeltük magunkat - már aki, ugyanis Amy nem akarta, mondván, nem akar becsapni senkit - , majd elindultunk egy taxival. Nem kellett sokat utaznunk, máris a stadion előtt álltunk, ahol enyhén szólva több ezer sikítozó rajongóval találtuk szembe magunkat. 

- Ááá, ezt nem bírom, csak jussunk be... - fogta a fülét Loló. Mi is hasonlóan vélekedtünk.

Valahogy végre bejutottunk. A második sorban volt a jegyünk. A hangszerekkel teli, és mégis üresnek tűnő színpadot néztem. Mindenki fel volt pörögve, és én is majd kiugrottam a bőrömből. Néhány perc múlva felvillant a kivetítő, majd a fiúk is berobbantak. Mindenki össze-vissza sikítozott, meg énekeltek... köztük, mi  4-en. Énekelték a Na Na Na-t, a One Thing-et, a WMYB-t, a Stole My Heart-ot, az I Wish-t stb., majd elkezdték a More Than This-t. Harry szeme egy pillanatra megakadt rajtam, majd továbbsiklott. Mivel elbambult, elvétette a mozdulatot és majdnem elesett... szerencséjére Niall még meg tudta fogni, és visszarántotta, majd nevetve énekeltek tovább mindketten. Én közben elgondolkodtam, miközben a More Than This-t dúdolgattam... Talán miattam bambult el? Ja, persze, miket képzelek, nem is vett észre, hiszen biztos nem emlékszik már rám. Csak képzeltem, hogy rám nézett...

Töprengésemből egy éles fájdalom húzott vissza a jelenbe, ugyanis valaki rálépett a lábamra.

- Jaj, ne haragudj! Nem direkt volt... - nézett rám egy kétségbe esett lány. - Nagyon fáj?

- Hát.. nem vészes, semmi baj - mondtam, mert már tényleg nem fájt annyira. - Amúgy Timinek hívnak - mutatkoztam be.

- Ó, én Rikki vagyok - mosolygott vissza, majd mindketten rájöttünk, hogy egy koncerten nem nagyon lehet beszélgetni, ezért a koncert további részében mindketten a színpadot figyeltük.

Rikki:

- Give it up for Niall! - szólt a mikrofonba Louis. 

Erre mindenki sikítva felemelte a kezét, ugyanis Niall elénekelte nekünk a Stereo Hearts-ot. Nagyon örültem neki, mert régebb ez volt a kedvencem...

Az utolsó szám az I Want volt. Ez alatt mind a négyen... sőt, inkább kiegészülve Rikki-vel, öten végigugráltuk és énekeltük, közben egymásba kapaszkodtunk stb... egyszóval tomboltunk. Amikor vége lett, eldöntöttük, hogy egy közeli szórakozóhelyen folytatjuk a bulizást. Rikki-t is magunkkal hívtuk. Elgyalogoltunk a buli helyszínéhez, ahol kiderült, hogy szerencsénkre egész normális emberek vannak, és viszonylag kevés a létszám... 

7. fejezet - Abe

Valahonnan ismerősnek tűnt...
- Szia, Annabel vagyok, a barátaimnak csak Abe - mutatkozott be. - A mellettetek levő lakásban lakom, és hallottam, hogy most költöztetek ide. Arra gondoltam, megismerhetnénk egymást és, mondjuk megmutathatnék néhány jó helyet a városban - mosolygott kedvesen. - Remélem nem veszitek tolakodásnak...

Abe:

- Ó, szia, én Timi vagyok. Nem, dehogy - mondtam, közben Amy is mellém lépett. - Ő meg Amy.
Behívtam, majd leültünk a nappaliban. - Örülünk, hogy megismerhetünk. Eddig nem is találkoztunk ittlakókkal. Legalább tudjuk már, hogy az egyikük kedves - mosolyogtam. - Amúgy nem nagyon ismerjük Londont, úgyhogy nagyon jó lenne, ha tényleg körbevezetnél minket.
- Én is örülök... ti is kedvesnek tűntök - nevette el magát Abe. - Mi lenne, ha holnap együtt elmennénk valahova?
- Jó ötlet, úgysem terveztünk semmit még holnapra... csak estére, koncertre megyünk - mondta Amy.
- Koncertre? Az jó, megkérdezhetem, hogy milyenre? - nézett Amyre Abe.
- Persze. A One Direction koncertjére - jelentette ki fülig érő szájjal.
- De szerencsések vagytok! Bár én nem vagyok rajongó, de tudom, hogy fél óra alatt elfogytak rá a jegyek - mondta Abe.
- Az egyik barátnőnk szerezte... Amúgy te mióta laksz itt? - kérdeztem.
- Ööö, azt hiszem 5 éve... - gondolkodott Abe. - Hát nekem most mennem kell, mert még vásárolni is akartam... sziasztok - mosolygott ránk feltápászkodva a kanapéról.
- Oké, akkor holnap - köszöntünk el tőle.
Gyorsan elszaladt a délutánunk. Este tévét néztünk, megvacsoráztunk, majd beszélgettünk és lefeküdtünk aludni. Egész éjjel csak forgolódtam, meg nem találtam a helyemet... hiányérzetem volt. Átfutott rajtam egy gondoltat: a holnapi nap különleges lesz... Hogy miért? Hát, nem is tudom... majd kiderül. ;)

6. fejezet - Koncertre megyünk!

...meg youtube-on videókat néztünk az 1D-ről, majd lefeküdtünk aludni...
- Timi! Ébredj... - borzolta össze a hajamat Amy.
- Mi? Mi van? - ébredeztem. - Jól van, mindjárt... csak... olyan szépet álmodtam, minek kellett visszazökkennem a valóságba? - néztem morcosan, majd elnevettem magam.
- Szóval azért beszéltél álmodban... - vigyorgott Amy.
- Beszéltem is... na ne!
- Ja, ilyeneket mondtál: Harry, meg szeretlek, és Amy meg Niall,  meg ilyesmik... össze-vissza  hablatyoltál - dőlt le mellém nevetve.
- Most komolyan? Én nem is emlékszem ilyesmikre... - indultam a fürdőbe.
- Készítek reggelit, oké? - hallottam Amy-t.
- Persze! Köszi - válaszoltam.
Pár perc múlva mindketten az asztalnál ültünk és a reggelinket fogyasztottuk. Majd úgy döntöttünk elmegyünk valahová.

Ezt vettem fel:

Amy meg ezt:

- Tiszta Louis-style - mosolyogtam Amy-re, miközben végignéztem rajta.

- Jaja, csak piros nadrág helyett most fekete... Te meg: "Music is my boy friend"... ez tetszik! - csekkolta az én szerkómat.

- Hát igen. Na, akkor ma hova megyünk? - kérdeztem.

- Hát... mondjuk lemehetnénk egy parkba, vagy ilyesmi. Mit szólsz hozzá?

- Nekem oké! A többit majd útközben kitaláljuk - zártam be az ajtónkat.

Elsétáltunk a közelünkben levő parkig, majd leültünk az egyik padra. Útközben vettünk fagyit így azzal elvoltunk egy darabig. Épp az utolsó falatomat kaptam be, amikor megcsörrent a telefonom...

- Szia Loló! - szóltam bele, miután csekkoltam a kijelzőt.

- Helló! Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy nem érek rá annyira... amikor összefutottunk... - mondta izgatott hangon.

- Persze, miért?

- Hát, azért siettem, mert épp jegyekért mentem... koncertjegyekért. Képzeld, holnap estére szereztem is, remélem, ráértek! 

- Jujj, persze, de milyen koncertre? - "kérdeztem tűkön ülve". 

- A One Direction koncertjére! - mondta szinte sikítva.

- Wááá, tényleg? El sem hiszem! 

- Igen! Jujj, alig várom már! Az egyik barátnőm is jönne, ugye nem gond?

- Persze, hogy nem - mondtam.

- Ó, le kell tennem. Szia! - köszönt el.

- Szia!

Miután kinyomtam a mobilomat, elmeséltem Amy-nek a jó hírt.

- Úúú, de jó! Nem tudok várni holnapig! - csillant fel a szeme. - Jujj! Niallert láthatom élőben...  - pirult el. - Meg te Haroldot - kacsintott rám.

- Niall és Amy... hmm... szép pár lennétek - képzeltem el magam előtt őket.

- Köszönöm, de te és Harold is! - mosolygott.

- Hát, nem lenne rossz, de mennyi a valószínűsége, hogy összefutunk megint? Amúgy mostantól mindig Haroldnak fogod nevezni? - haraptam az ajkamba mosolyogva.

- Szerintem igen - nézett rám komolyan, majd elnevette magát. - És igenis van rá esély... - bökött meg a mutatóujjával. 

- Na, szerintem menjünk haza ebédelni! - álltam fel a padról.

- A számból vetted ki a szót - kapta fel a táskáját Amy, majd visszasétáltunk a lakásunkhoz.

Épphogy befejeztük az ebédet, csengettek.

- Megnézem ki az - indultam a kulccsal a kezembe az ajtóhoz. 

Amikor kinyitottam, egy kedves tekintetű lány állt előttem mosolyogva. Valahonnan ismerősnek tűnt...

5. fejezet - Váratlan találkozás

Gyorsan beszaladtam a legközelebbi kávézóba...

És, mivel zuhogott az eső, tele volt az egész helyiség ázott emberekkel. Hát, komolyan, olyan jól éreztem magam így... Az összes hely foglalt volt. Illetve, egy srác mellett volt egy hely. Egy darabig haboztam, majd "minden mindegy" alapon odasétáltam hozzá. Az arcát az ablak felé fordította, és az ablakon legördülő esőcseppeket nézte unottan. Még azt sem vette észre, hogy melléléptem. Látszott rajta, hogy valószínűleg ő is elázott, mert a pólója tele volt esőcseppekkel...
- Szia! Ne haragudj... - szóltam hozzá, és próbáltam egy mosollyal megspékelni a pocsék kinézetemet. - Szabad ez a hely? - mutattam a vele szemben levő székre.
- Öhm... - kapta felém a fejét, majd elmosolyodott és a szemembe nézett. - Persze, ülj le nyugodtan!
Amint belenéztem mély, zöld szemeibe, hirtelen elfogyott az összes levegőm, és majdnem elájultam. Mert akivel épp beszéltem, nem más volt, mint Harry, a One Direction-ből. Másodpercekig állhattam így előtte, mert egyre szélesebben mosolygott rám és gondolom, értette a reakciómat. Nemsokára feleszméltem, hogy talán beszélnem is kellene, így nagy levegőt véve megszólaltam:
- Öhm, szia Harry! - mondtam vörös fejjel. - Bocsánat, ha zavarlak, meg ilyesmi, de kaphatok autogramot? - mondtam vigyorogva.
- Szia! Persze - kacsintott rám. - De nem szeretnél előbb leülni? - mosolygott az üres széket nézve.
- De - huppantam le, majd előkaptam a telefonomat egy közös fotóra.
- Amúgy nem zavarsz, sőt, feldobod a kedvemet, mert már nagyon unatkoztam egyedül a kólámmal - mutatott az asztalon levő pohárra. - Te nem szeretnél rendelni valamit? - kérdezte mosolyogva, és ettől megjelentek azok az édes gödröcskék a szája mellett. Aláírta a jegyzetfüzetem egyik lapját és rajzolt mellé egy szívecskét is. - Még meg sem kérdeztem, hogy hogy hívnak...
- Ó, Timinek... Ja, és sajnos nem maradhatok sokáig - néztem rá szomorúan. - Amy, azaz a barátnőm vár, mert már nagyon éhes - mutattam a csomagomra.
- Értem - nézett a szemembe, majd vigyorogva odaírt valamit a lapra.
Közben éreztem, hogy nem nagyon szeretné, ha elmennék... de szerintem csak képzelődtem, mert mit akarna tőlem egy ilyen helyes sztár... Készítettünk egy közös képet, majd elbúcsúztunk egymástól. Ő tovább üldögélt és nézte a monotonon lefolyó esőcseppeket - már ha maradt belőlük valami, mivel közben elállt az eső - , én meg kisétáltam az utcára és fülig érő szájjal hazasiettem.
- Nem fogod elhinni, kivel, azaz kikkel találkoztam! - rontottam be.
- Végre! Már szemezni kezdtem az egyik párnával, annyira éhes vagyok... Mi? Kivel? - nézett rám kíváncsian mosolyogva.
- Hát először is, vásárlás közben összefutottam Lolóval...
- De jó! Remélem hamarosan én is újra láthatom... - vigyorgott.
- Ami azt illeti, holnapután átjön hozzánk, de ez még nem minden... - húztam az időt. - Képzeld, amikor kiléptem az utcára eleredt az eső, és, mivel nem volt nálam esernyő, beszaladtam egy kávézóba...
- Épp azon gondolkodtam néhány perce, hogy mennyire fogsz elázni - nézett végig rajtam. - Bocsi, nem szólok bele többet, nyugodtan folytasd!
- Tehát... tele volt az egész Starbucks emberekkel, nem volt sehol sem üres hely. Egy kis nézelődés után egy srácon akadt meg a szemem, aki egyedül ült. Odamentem hozzá, de ő nem vett észre, mivel épp kifelé nézett. Én meg megszólítottam... erre ő felém fordította a fejét... Én meg majdnem elájultam... Mert, mert... - játszódott le bennem újra a találkozás filmszerűen.
- Nyögd már ki, ki volt az! - sürgetett Amy csillogó szemekkel.
- Harry... Harry-t szólítottam meg... - néztem rá boldogan, és olyan furcsa érzés volt kimondani.
- MI??? Harry-t a One Direction-ből?! - sikította, majd elkezdett ugrálni körülöttem és kérdésekkel bombázott.
- Igen... hihetetlen, mi? Amúgy élőben még helyesebb - pirultam el. - Kértem tőle autogramot, meg közös képet... Ú, ne haragudj, hogy neked nem kértem, csak... amikor megláttam, hirtelen gondolkodni is alig tudtam, csak a zöld szemeit néztem, meg az esőcseppektől csillogó göndör fürtjeit... Jujj, és nézd! - vettem elő a jegyzetfüzetem.
Amy meg sem várta, hogy felé nyújtsam, szinte kitépte a kezemből. Másodpercekig nézte, és egyre jobban vigyorgott.
- Te megnézted már? - kérdezte.
- Öhm, nem... azt hiszem, csak rá pillantottam, majd el is tettem... Miért mit lehet nézni egy aláíráson olyan sokáig? Több ezret láttunk már az interneten... De azért kérem! - nyújtottam a kezemet kíváncsian.
Az aláírás alatt ez állt: "Köszönöm, hogy feldobtad a napomat, Timi ;) I<3U, -H.S.-" 
- Úúúú, nem hiszem el, hogy ezt írta neked, juj, nagyon boldog vagyok... Biztosan tetszel neki! - ölelt meg. - Miért nem mentem veled?! - mérgelődött.
- Szerintem, nem úgy gondolta, hiszen ők minden rajongót szeretnek... Amúgy is, mi tetszene neki egy ilyen lányban, mint én? - mosolyogtam gondolkodva.
- Nem tudom... minden? Elvégre, nem vagy ronda, ha érted mire célzok... Meg kedves vagy és... és sok mindent tudnék még sorolni - kacsintott.
- Köszönöm, ha így gondolod... De ennek a valószínűsége elég csekély... - huppantam le az asztalhoz, és nekiláttam az evésnek, mert miközben beszélgettünk, kipakoltam a kaját az asztalra. Evés közben elmeséltem minden pillanatot, amire emlékszem, egy csomót áradoztam Harry külsejéről, meg, hogy milyen kedves stb...  - Hogy te mennyit tudsz enni! És mégis csinos vagy... - váltottam témát.
- Hé, terelgetünk-terelgetünk? - nézett összehúzott szemekkel. - Na jó, békén hagylak... Amúgy, szerintem ez adottság... de mit beszélsz, te is csinos vagy... bár tényleg nem eszel annyit mint én - nézett a tányéromra.
Egész délután beszélgettünk, meg youtube-on videókat néztünk az 1D-ről, majd lefeküdtünk aludni...

4. fejezet - Londonban...

Negyed óra múlva fel is szállt a repülőnk...
- Hölgyeim és Uraim! Kérem kapcsolják be az öveiket, mindjárt leszállunk! - hallottam egy távolinak tűnő férfihangot. Néhány másodperc múlva már fel is ébredtem, mert bár kevésnek tűnik 2 és fél óra, mégsem bírtam ki szunyókálás nélkül. ;)
- Jót aludtál? - mosolygott rám Amy.
- Azt hiszem, igen - mondtam, és közben a telefonomon pötyögtem. - Te nem csuktad le a szemed egy pillanatra sem, mi? - kérdeztem vigyorogva.
- Eltaláltad! Én nappal nem nagyon tudok aludni... így csak zenét hallgattam - mutatott a nyakában lógó fülhallgatóra mosolyogva. - Bár, ha nem kellett volna felkelnünk olyan korán tovább aludtam volna... - gondolkodott az ablakon kinézve. - Úúú, nézd, London fölött repülünk! - nézett rám csillogó szemekkel.
Néhány percen belül le is szállt a gépünk.

 Amint megkaptuk a csomagokat, a reptéren levő büféhez siettünk, mert mindketten megéheztünk, főleg Amy. Épp sonkás croissant-t vettem, amikor megérkezett a taxink, amit Amy rendelt közben. A lakásunk előtt ki is rakott minket. Az előzetes tájékoztató szerint felkerestük a lakópark gondnokát, aki átadta a kulcsokat és a telefonszámát, ha szükségünk lenne a segítségére.

A lakásunk:

- És végre itt vagyunk Londonban - dobtam le a bőröndömet a földre. Majd rázuhantam az egyik ágyra.

- Hú, de jó érzés itt lenni... - nézett körül a lakásunkban Amy.

- Ó, éhes vagyok - ültem fel mosolyogva.

- Én is, de előtte ki kellene pakolni, meg ilyesmi... bár én most bármit felfalnék - simogatta a hasát Amy.

- Mi lenne, ha elmennék egy kis ennivalóért, te meg addig kipakolnál stb.? - vetettem fel az ötletemet.

- Hmm, jó ötlet, de sok-sok kaját hozz! - mutatott rám a mutatóujjával "fenyegetően".

- Én is így gondoltam - kacsintottam, majd felkapva a táskámat elindultam a közelünkben levő bevásárlóközpontba. 

Amint beléptem a forgóajtón, megnéztem a térképen, hogy hol van az élelmiszer részleg. Miközben pakolgattam mindenfélét a kosaramban, valaki hátulról átkarolt. Megfordultam, és Lolával találtam szemben magam.

- Szia Timi! - köszönt Loló.

- Jujj - öleltem át. - Annyira hiányoztál... - mondtam mosolyogva.

- Te is nekem. Mikor érkezett a gépetek? És Amy hol van? - kérdezte.

- Kb. fél kilenckor. Amy a lakásunkban pakolgat, én meg addig kaját veszek - mutattam a kosaramra.

- Úúh, ne haragudj, de sietek, és most mennem kellene. Mi lenne, ha mondjuk holnapután meglátogatnálak titeket? 

- Én is erre gondoltam, amúgy bármikor átjöhetsz... - öleltem meg búcsúzóul.

- Hát, akkor, én most megyek... Szia! 

- Szia, akkor holnapután! - kacsintottam rá, majd a pénztárhoz sétáltam. 

Kifizettem a kosaram tartalmát, majd a kijárathoz mentem. És persze, amint kiléptem, elkezdett zuhogni az eső.

- Basszuskulcs! Nem hoztam esernyőt... - kutakodtam a táskámban.

Gyorsan beszaladtam a legközelebbi kávézóba...

3. fejezet - Vigyázz, London! Jövünk...

Este beszélgettünk, majd beláttuk, hogy holnap korán kell kelni, ezért viszonylag hamar el is aludtunk...
"It feels like we been living in fast-forward, another moment pasing by..." - az Up All Night-ra ébredtünk reggel, mivel beállítottam a telefonomat, hogy véletlenül se késsünk el. Ránéztem a kijelzőre: 5:00. Kicsit sem korai... de ha időben oda szeretnénk érni, fel kell kelnünk.
- Amy?
- Igen? - szólt álmos hangon, majd ásított egyet és a fejére húzta a takarót.
- Tudom-tudom... én is aludnék még, de sietnünk kell. A fürdőbe megyek, de mire visszaérek, kelj fel, oké? - bökdöstem mosolyogva.
- Meglesz... csak... hagyj még egy kicsit... - suttogta.
- Hát, te tudod... - borzoltam össze a haját, ami így is kócosan omlott az arcába.
Átmentem a fürdőbe és rendbe szedtem magam, majd visszamentem Amyhez. Valami csoda folytán kikászálódott sz ágyból és indult is a fürdőbe. Én addig felöltöztem, majd szóltam neki, hogy lemegyek reggelit készíteni. Amúgy, anyáék már ébren voltak és épp a csomagjainkat pakolták be az autóba. 

Ezt vettem fel:

Kinyitottam a hűtő tartalmát és szinte mindent kipakoltam belőle, majd összeütöttem a reggelit. Megkérdeztem apát, hogy nekik is készítsek-e, de ők már ettek, így csak kettőnknek kellett.

Ez volt a reggelink:

Miközben az asztalhoz vittem a kaját, megérkezett Amy is a konyhába, és látszott rajta, hogy már teljesen felébredt. Reggeli után el is indultunk Amyékhez, mivel a szülei is ott akartak lenni velünk a felszállásig. Amikor már mindenki megvolt, aki számított, végre a reptér felé vettük az irányt. 

- Kicsim, annyira fogtok hiányozni - ölelt meg anya. - Aztán lassan a pasizással, oké? - mutatott rám mosolyogva.

- Ti is hiányozni fogtok, de igyekszem majd minden nap hívni - mentem oda apához is, aki a csomagjainkkal körülvéve állt anya mellett.

- Amy, ugye vigyázni fogtok egymásra? - nyomott puszit Amy arcára az anyukája.

- Öhm, persze, anya... már nem vagyunk kislányok - nézett furcsán Amy, majd ő is megölelte a szüleit.

- Tudom-tudom... - nézett sokatmondóan anyára Amy anyja.

- Hát, akkor ideje elfoglalnunk a helyünket, mielőtt nélkülünk szállna fel a gép - poénkodtam, majd mégegyszer megöleltük a szüleinket, akik nehezen engedtek el minket.

 - Úh, el sem hiszem, hogy kb. 2-3 óra múlva Londonban leszünk a saját lakásunkban - mosolygott Amy, miközben a csomagjainkat ellenőrizték. 

- Pedig így lesz, jujj, mindjárt felszállunk! - néztem a telefonomra. Nem telt bele sok idő és már a helyünkön ülhettünk. Negyed óra múlva fel is szállt a repülőnk...

2. fejezet - Mehetek!

Felrohantam a szobámba és előkerestem a telefonomat...
Tárcsáztam Amy számát, majd néhány másodperc múlva fel is vette.
- Szia - köszönt Amy.
- Szia Amy! Megyek Londonba! - újságoltam, szinte sikítva.
- Jujj, de jó! Tudtam, hogy elengednek! - hallottam Amy hangját.
- Hát én meg csak reménykedtem... El sem hiszem! Te. Én. Együtt. Londonban! Csípjen meg valaki!
- Nem tudlak megcsípni telefonon keresztül, de vedd úgy, hogy megtettem - poénkodott Amy.
Közben hallottam, hogy anya hív és le kell mennem, ezért rövidre fogtam.
- Oké, úgy veszem - mosolyogtam. - Le kell tennem... Szia, Amy. Később még beszélünk - köszöntem el.
- Oké, szia!
Lementem a konyhába, mert onnan jött az előbb anya hangja. Amikor melléléptem épp muffin masszát töltögetett a formákba.
- Timi, ha már Londonba mész, meglátogathatnád Lolót is - pillantott rám mosolyogva, elszakadva a sütiktől.
- Igen, ez is a terveim között szerepelt - vettem fel egy nektarint a pultról.
- Akkor jó, biztosan örülni fog neked - mondta anya.
- Remélem. Máris írok neki, oké? - mondtam, majd felszaladtam a szobámba a nektarinommal együtt.
 Amúgy Lola, azaz Loló (mindenki így hívja) London közelében él. Egy bevásárlóközpontban kezdődött a barátságunk. Egy bizsuboltban találkoztunk először, ahol ugyanarra a karkötőre pályáztunk. Végül úgy döntöttünk egyikünk sem veszi meg. Inkább beültünk egy kávézóba csevegni. Sok dolgot megtudtam róla és ő is rólam. Kiderült, hogy sok közös van bennünk, és ez a beszélgetés egy barátság kezdetét jelentette. Még aznap visszamentünk a boltba, hogy megvegyük a karkötőt, mert végül is annak köszönhetjük, hogy megismerkedtünk... :) A pénztárnál jöttünk rá, hogy a karkötő két részből áll, így mindkettőnknek jutott belőle... ez lett a barátságkarkötőnk. :D
Nos, ha már Lolót említettem, Amy is szóba kerülhet... Amy a legjobb barátnőm. 4.-ik óta ismerjük egymást. Mindent megosztunk a másikkal, ha rossz, ha jó, kiállunk egymás mellett. Az én kis Mofómmal is sok közös van bennünk, és általában be nem áll a szánk, ha egymás közelében vagyunk, de a neten is folytatni szoktuk. :) 
Bekapcsoltam a gépem, majd ráírtam Lolóra, mert szerencsémre fent volt. Nagyon örült, hogy találkozni fogunk, mert a távolság miatt ritkán futhatunk össze. Megismerkedésünkkor is csak azért volt itt, mert 1 hetet töltött egy távoli rokonánál...

Épp ki akartam kapcsolni a gépet, de rámírt Amy, aki rejtve jelentkezett be. 

Amy: Szia:DD Átjössz ma pakolni, hiszen szerdán indulunk!:$:D Holnap után...vigyázz London, jövünk!xD

Timi: Helló, hát persze:DD 6-ra jó lesz? :)

Amy: Nekem jó, de akár most is jöhetsz. ;)

Timi: Oké, szólok apáéknak, és rohanok xD... Szia:D

Amy: Szia :DD ;)

Felkaptam az egyik táskámat, megbeszéltem anyával, hogy átmegyek, majd elindultam Amyékhez.

Egész este 9-ig pakoltunk, pontosabban végigröhögtük a délután hátralevő részét, és közben összeszedtük Amy cuccait.  Amyéknél vacsoráztam, majd hazamentem, tv-t néztem, lezuhanyoztam, majd lefeküdtem...

Reggel kipihenten ébredtem, mert végre nem forgolódtam egész éjjel... érdekes. Reggeli után átjött Amy, mivel megbeszéltük, hogy ma ő segít csomagolni és nálam is alszik, majd holnap reggel együtt megyünk a reptérre, mivel a repülőnk reggel 6-kor indul (a suli csak a lakásokat és az oda-vissza utazást biztosította, de nem jön velünk tanár vagy ilyesmi). Egész nap neteztünk, magazinokat olvastunk, elmentünk vásárolni, ja, és persze csomagoltunk. :D Este beszélgettünk, majd beláttuk, hogy holnap korán kell kelni, ezért viszonylag hamar el is aludtunk...

1. fejezet - Meglepetés!

Reggel 6 óra. És megint kezdődhet elölről az egész... Felkelés, mosakodás, felöltözés, reggelizés stb. Csak egy átlagos reggel. Csakhogy ebben a tanévben ez az utolsó sulis reggelem, mert holnaptól kitör a VAKÁCIÓ, csupa nagybetűvel.
- Kicsim! Mindjárt indulnod kell, különben elkésel, apád már elment, nem tud elvinni - hallottam anya hangját a földszinti konyhánkból.
- Tudom, egy pillanat és lent vagyok - válaszoltam kicsit fáradtan. Felkaptam magamra a ruhámat, majd lementem reggelizni. A reggelim sonkás, sajtos kifli, paradicsom és egy pohár narancslé volt. Amikor végeztem, eltettem az uzsonnámat és megöleltem anyát.
- Ezt miért kapom? - mosolygott rám.
- Hááát, nem is tudom... tudom, hogy már beszéltünk erről, meg minden, de azért még egyszer gondoljátok át... nagyon szeretném - néztem rá bociszemekkel, majd a kezébe nyomtam egy prospektust.
Már egy ideje próbálom győzködni anyáékat, hogy engedjenek el Londonba 1 hónapra, mivel az iskola szervezésével olcsón lehet lakáshoz jutni, amik ráadásul újépítésüek is. Csak annyi a gond, hogy anyáéknak kicsit soknak tűnik az 1 hónap és a távolság...
- Már megmondtam erről a véleményemet, de a kedvedért még egyszer megbeszéljük apáddal - mondta anya. - Amúgy Amy-t elengedik a szülei? - kérdezte.
- Hát, csak akkor, ha én is megyek és együtt laknánk majd... - kezdtem bele. - Akkor én most megyek is, mielőtt tényleg elkésnék - hagytam anyát gondolkodni, majd beslisszoltam a fürdőbe. Feldobtam egy leheletnyi sminket és már mehettem is.

Ezt vettem fel:

Busszal szoktam közlekedni, mivel a suli csak néhány megállónyira van a házunktól. Az úton mindig zenét hallgatok. Most a rádiót hallgattam és közben azon töprengtem, milyen lenne, ha anyáék tényleg elengednének Londonba. Amikor leszálltam a buszról, felnéztem a fölém tornyosuló épületre, majd beléptem.

Az osztályunkhoz érve, Amy hátulról megölelt.

- Szia! - mosolygott rám. - Téged elengednek? - kérdezte reménykedve.

- Helló! Hát, nem tudom, lehet, ma megbeszélik. Ez az utolsó lehetőségem - mondtam.

- Reménykedjünk... Ha belemennének, hívj, oké? - kacsintott rám. 

Épp mondani akartam valamit, de becsöngettek, ezért a helyemre ültem... 

Egész gyorsan eltelt a nap. Az utolsó óra után mindenki boldogan rohant haza, mivel mától hivatalosan is vége a sulinak. Otthon még nem volt senki, ezért leültem a gép elé. Néhány óra múlva anya lehívott, ezért kikapcsoltam a laptopomat.

- Van egy meglepetésünk számodra! - mosolygott apa.

- Gondolkodtunk, és rájöttünk, hogy elég nagy vagy már egy ilyen kalandhoz. Mivel úgyis közeledik a 18. szülinapod, ezért ezt tekintsd ajándéknak. Elengedünk Lon... - magyarázta anya, de én meg sem vártam a mondandója végét, máris a nyakukba ugrottam.

- Köszönöm, anya, apa. Ez sokat jelent nekem, annyira boldog vagyok - mosolyogtam izgatottan.

Felrohantam a szobámba és előkerestem a telefonomat...

Bevezetés + szereplők :)

Egy utazás. Egy feledhetetlen nyár. Egy váratlan kaland kezdete.
Szerelem.
Barátok.
Könnyek és mosolyok...
Távolságok. Elég erősek az összekötőszálak, hogy kibírják?

Szereplők:

Timi White {Fehér Timi} (én)

Amanda Flower {Virág Amanda} (Amy)

Lola Glowner (Loló)

One Direction

~

"Egy csepp is elég ahhoz, hogy hullámot verjen a nyugodt vízen."