27. fejezet - Three types of love...

/A szerelem három fajtája.../

- Nem, én nem erről beszélek - nézett a szemembe...
- Akkor, miről? - tártam szét a kezeimet.
- Utálom... utálom azt, hogy Dani-nek igaza van. Én... egész végig hazudtam magamnak - sütötte le a szemét. - El akartam hitetni magammal, hogy még mindig Dani-t szeretem, de... most, hogy szakítottunk, rájöttem, hogy nem fáj annyira, mint amire számítottam. Azt hiszem, így jobb lesz - mosolyodott el alig láthatóan.
- Hű - mondtam halkan, majd megsimogattam a hátát. Ekkor bejött Timi, egy törölköző volt a kezében és kérdőn nézett ránk.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Öhm, hát nem teljesen - nézett fel rá Liam.
- Oh - ült le Liam másik oldalára.
Liam elmondta neki, hogy mi történt, majd mindhárman felálltunk és elhagytuk a szobát.
- Sajnálom, Liam - biccentett Timi. - Nem ilyennek gondoltam Danielle-t...
- Hmm - pillantott rá Liam. - Én sem... de, azt hiszem így a legjobb mindkettőnknek. Vagyis nem tudom - nézett félre.
Láttam, hogy a szemébe könny szökik. Elfordult, hogy mi ne lássuk. Néhány lépés után elértük a lépcsőt, Loló állt ott Timit várva.
- Mi történt? - kérdezte suttogva Timitől.
- Majd elmondom, menjünk - mondta Timi, majd elköszöntek tőlünk és elmentek a wellness részleg felé.
Én addig Liam-mel beszélgettem. Nagyon kiborultnak tűnt a történtek miatt, bár ezt próbálta leplezni. Sajnáltam őt. Nem ezt érdemli. És az a legrosszabb, hogy tulajdonképpen én tehetek erről...

*Amy szemszög*
Niall-el felmentünk a tetőre, mivel itt kevésbé volt meleg. (Nyár van, nem vitás...) A kezemet fogta miközben felgyalogoltunk a lépcsőn. A hotel nagyon magas, így jó kilátás nyílik New York-ra.  A "tetőt" egy alacsony fal vette körül, hogy biztonságosabb legyen. A falacska olyan széles volt, mint egy pad. A placc széléhez sétáltam, majd lenéztem. Nagyon félelmetes volt, így gyorsan vissza is hajoltam. Niall közben mögém lépett és átölelt. A szél kellemesen lengedezett körülöttünk.
- Mennyi rajongó - mutattam le.
- Ja - nézett le ő is. - De itt nem zavarhat minket senki - mosolyodott el, majd hosszasan megcsókolt. Leült a "falra" és az ölébe húzott.
- Szeretlek - suttogtam.
- Én is - játszadozott a hajtincseimmel, majd csikizni kezdett.
- Hagy... Hagyjál. Neee! - nevettem.
Nem tudtam "megszabadulni" tőle, így inkább én is csikizni kezdtem őt. Mindketten nevettünk, közben rövid csókokat is váltottunk. Mindketten feltérdeltünk a falra és úgy csókolóztunk. Az egyik pillanatban elvesztettem az egyensúlyomat és majdnem lezuhantam... le a hotel tetejéről. Szerencsére Niall időben megragadott és hátrahúzott. A lendülettől hátradőlt, én meg ráestem.
- Nem lenne jó, ha lezuhannál - suttogta.
A fejemet a mellkasára fektettem és a szívdobogását hallgattam.
- De te megmentettél - suttogtam mosolyogva.
- Hmm - túrt bele a hajamba, majd átkarolt.
Én feljebb kúsztam és ajkaimat a szájára tapasztottam. Niall elmosolyodott, miközben csókolóztunk. Felültünk, majd hirtelen felkapott.
- Hova cipelsz? - kérdeztem. - Tegyél le! - próbáltam kiszökni a karjaiból.
Niall csak röhögve berohant velem a liftbe, végül lerakott.
- Niall James Horan én... - kezdtem bele, de ő nem hagyta, hogy folytassam, mivel megcsókolt.
Közben elindult velünk a lift, de mi nem hagytuk abba. Nagyon édesen és szenvedélyesen csókolt. Egyik kezével átkarolta a derekamat és magához húzott. Én közben a hajába túrtam. A lift megállt és kinyílt az ajtaja. A lifttől a szobánkig sem hagytuk abba a csókolózást, így szinte mindenben majdnem felbuktunk. Amint beléptünk a szobába, Niall nekidöntött a falnak és a nyakamat kezdte csókolgatni. Levettem a pólóját, majd átkerültünk az ágyunkra. Lehúzta rólam a fölsőmet, és a hasamat kezdte el puszilgatni. Ügyesen fordítottam a helyzeten, így én kerültem fölülre. Végigsimítottam a mellkasán, majd megszabadítottam a nadrágjától is. A testemet forróság öntötte el. Először életemben éreztem azt, hogy valakit igazán szeretek... Hogy érte bármit megtennék. Bárhová mennék, bármit csinálnék... mert szeretem. Mindennél jobban. Gyengéden megérintette az ajkaimat az ujjával, majd kérdőn nézett rám. Tudtam, hogy mire gondol. Válasz helyett mélyen a szemébe néztem, majd magamhoz húztam...

*Rikki szemszög*
Louis-val úgy döntöttünk, sétálni megyünk. A hotel hátsó kijáratán hagytuk el a szállodát. Szerencsére senki sem vette észre. Egy taxival eljutottunk a Hyde Parkhoz. Az állam is leesett a park látványától. Azt tudtam, hogy nagy, de élőben... Louis mosolyogva megfogta a kezemet, majd sétálgatni kezdtünk.
- Hmm... kis Kevinem - ölelt át nevetve.
- Kevin? Ez az új nevem? - nevettem én is.
- Hát, csak ez jött - vonta meg a vállát.
- Oké, te kis BooBear - bújtam hozzá.
Vettünk fagyit, így sétálás közben azzal hülyéskedtünk.
- Annyira szeretlek - döntötte a homlokát az enyémhez Louis.
- Én is - suttogtam mosolyogva, majd összeérintettük az orrunkat. - Eszkimópuszi - nevettem.
Sétáltunk még egy darabig, majd hívtunk egy taxit, ami visszavitt minket a hotelhez. Louis egész végig fogta a kezemet. Mindig, amikor összenéztünk, szemei melegséget sugároztak. A mosolyától én is mosolyogtam, az érintésétől felébredt bennem minden szunnyadó érzés... A szobánk ajtaja előtt álltunk egy darabig. Csak egymás szemébe néztünk és hangtalanul kommunikáltunk. A kezeink összekulcsolva pihentek kettőnk között. Egy idő után bementünk. Leültem a kanapéra és fáradtan hátradőltem, majd ásítottam.
- Fáradt vagy, kicsim? - jött oda.
- Nem vagyok még hozzászokva a repüléshez. Csak ennyi, amúgy annyira nem - mosolyodtam el.
- Gyere - fogta meg a kezemet, mire felültem.
A lakosztály másik szobájába vezetett. A szoba közepén egy asztal volt megterítve két személyre. A tányérokon már ott gőzölgött valami finom kaja. A világítást néhány gyertya adta. Az asztal és környéke vörös rózsaszirmokkal volt teleszórva. Louis rám mosolygott, majd mindketten leültünk.
- Tudom, hogy már vacsoráztunk és lehet, hogy nem vagy már éhes, de... - mondta.
- Louis... - fojtottam belé a szót. - Tökéletes - néztem mosolyogva, mélyen a szemébe...

26. fejezet - Danielle...

Nagy meglepetés várt minket...
A hotel bejáratán épp akkor lépett be Danielle.
- Dani! - pattant fel Liam, majd odament, hogy üdvözölje barátnőjét.
Szorosan megölelte, majd váltottak egy szenvedélyes "rég láttalak" csókot.
Mi csak mosolyogva néztük őket - kivéve egy valakit. Clara csak megpróbált mosolyogni, de a szemében láttam a csalódottságot. Hát, igen, nem mindenki örül Dani-nek.
Liam átkarolta Dani derekát, majd odajöttek hozzánk.
- Sziasztok - köszönt kedvesen Danielle.
Odamentem hozzá, bemutatkoztam, majd megöleltem. A többiek is hasonlóan cselekedtek. A fiúk csak mosolyogva felé biccentettek. Clara feszengve állt meg Dani előtt, majd megölelte. Én csak lesütöttem a szememet, tudtam mit érezhet. Liam ránk mosolygott. Látszott rajta, örül, hogy megismerhetjük a barátnőjét. Aztán megakadt a tekintete Clara-n, aki mellettem állt. Mivel Clara elkapta tekintetét, kérdőn nézett rám. A többiek közben mind Dani-vel foglalkoztak, kérdezgették stb. Liam szemébe néztem, majd megráztam a fejemet. Ő lassan bólintott, majd Dani-hez fordult.
Ezek után elmentünk vacsorázni. Egy nagy asztalhoz ültünk. Liam-en látszott, hogy hiányzott neki Danielle. Egész végig ölelgette. Néha találkozott a tekintete Clara-éval, ilyenkor mindketten zavarba jött. Clara egész végig szinte szótlanul evett. Sejtettem, hogy kedveli Liam-et, de azt nem, hogy erősebb érzelmek is fűzik hozzá. Nagyon sajnáltam, de reméltem, hogy megérti, Liam most boldog. És ha Dani-vel az...
Vacsi után mindenki elfoglalta magát. Louis és Rikki sétálni mentek, Niall és Amy a tetőteret fedezték fel, Zayn és Harry a játékteremben csocsóztak, Abe és Clara valami sorozatot néztek. Loló és én úgy döntöttük igénybe vesszük a wellness részleget. Miközben összeszedtük a törülközőinket, akaratlanul is meghallottam Dani és Liam beszélgetését...

*Liam szemszög*
Örültem, hogy újra láthatom Danielle-t. Hiányzott már... de nem éreztem ugyanolyannak a kapcsolatunkat, mint eddig. Mintha megváltozott volna valami... és én nem tudok rájönni, hogy mi. Érzem, hogy még mindig szeretem... De benne nem tudok kiigazodni. Reméltem, hogy ez csak az én fejemben van így, hogy semmi sem változott...
Az ágyon ültem és gondolkodtam, amikor bejött Danielle. Mosolyogva az ölembe ült. Megpusziltam az arcát, majd a nyakát kezdtem el csókolgatni. Azt hittem, ő is arra gondol amire én, de ehelyett elhúzódott. Ekkor megcsörrent a telefonja.
- Bocs, ezt fel kell vennem - mondta, majd kisétált a folyosóra.
Hosszasan néztem utána. Nem, ő nem a régi Danielle...
Néhány perc múlva visszajött és felkapta a táskáját. Rám nézett. Szemei egy darabig rajtam függtek, majd halkan sóhajtva visszadobta a táskáját.
- Egy fontos megbeszélésre kellene mennem, de... azt hiszem inkább maradok - ült vissza mellém.
- Dani... - mondtam halkan.
Ő csak hozzám bújt, mire én átöleltem. Megint éreztem valamit, amit régen is. De. De valami mégis más volt...
- Szóval, amíg én Franciaországban voltam, ti becsajoztatok? - törte meg a csendet.
- Nem, ők csak a barátaink. Illetve Niall és Louis tényleg barátnőre leltek, de... De miért kérded ezt?
- Semmi, csak... - nézett maga elé elgondolkodva. - Hiányoztál - túrt bele a hajamba.
A telefonom üzenetet jelzett. Danielle felkapta a szekrény tetejéről, és felém nyújtotta. A keze megállt közöttünk és az arcáról lassan lefagyott a mosoly.
- Miért hazudtál? Akkor ő ki? - fordította felém a képernyőt.
A háttérképem. Clara-val épp karaokézunk, egymásra mosolyogva. Clara akkor állította be háttérnek, amikor egymás mobiljával babráltunk. Erről teljesen megfeledkeztem.
- Nem, teljesen félreérted... Nem hazudtam - kezdtem, de nem engedte, hogy folytassam.
- Liam, nem érdekel... Ez közöttünk már rég nem működik és most... Miért nem mondtad el, hogy valaki más is felkeltette a figyelmedet?
Dani hangja erősen mart a szívembe. Meg sem tudtam szólalni. Ő csak felállt. Felkapta a táskáját és ki akart menni. Ekkor megfogtam a kezét.
- Dani, ne hagyj itt, én téged szeretlek - mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Nem. Csak ezt szeretnéd hinni. De te is tudod, hogy ez nem így van.
- Miért mondod ezt? Egy kép miatt? Ennyire kevés tartott össze minket, hogy ez is megárt a kapcsolatunknak? - suttogtam.
- Liam. Vége. Értsd meg - rántotta ki a kezét az enyémből.
Kinyitotta az ajtót, majd kiment. Nem csak a szobából... a kapcsolatunkból is kilépett. Vége - csengett a fülemben a hangja.
Visszarogytam az ágyamra és a kezembe temettem az arcomat. Hogy lehet vége egy kapcsolatnak másodpercek alatt? 

*Clara szemszög*
Meguntam a sorozatot, így elindultam  a büfébe venni valami nasit. Elhaladtam Liamék szobája mellett, túl csönd volt odabent. Halkan bekopogtam. Mivel nem jött válasz, lassan benyitottam. Liam az ágyán ült és szomorúan bámult maga elé.
- Liam - szólaltam meg.
Ő csak felnézett rám, majd lesütötte a szemét.
- Mi történt? - ültem le mellé.
- Danielle... szakított velem - mondta rekedten, majd a szemembe nézett.
- Oh, nagyon sajnálom - hebegtem. - Biztosan kibékültök majd - tettem hozzá. Éreztem, hogy a torkom összeszorul.
- Nem hinném - mosolyodott el szomorúan. - Nem úgy tűnt... És tudod mit? Azt sem tudom, mi az oka... Nem. Biztosan nem az, amit mondott - nézett a telefonjára.
- De... úgy látszott, jól megvagytok. Még a külön töltött idő sem ártott, akkor mi történt? - kérdeztem.
- Clara - nézett rám. Láttam, ahogyan összeszorítja az egyik öklét. - Nem volt a legjobb ötlet kicserélni a háttérképemet - mondta, majd a kezembe nyomta a telefont.
Még mindig az volt a háttere, amit én állítottam be neki a repülőn. Az ajkamba haraptam és lehunytam a szememet.
- Liam... én nagyon sajnálom. Nem akartam. Nem tudtam, hogy ebből baj lesz...
Ő csak összeszorította a fogait. Visszaadtam a mobilt. Rápillantott, majd lehunyta a szemét.
- Utálom ezt az egészet - nézett a plafonra.
- Hidd el, minden megoldódik - mondtam. - Danielle meg fogja érteni... Hiszen szeretitek egymást - suttogtam.
- Nem, én nem erről beszélek - nézett a szemembe...

25. fejezet - NY hotel :)

 Így néztük az alattunk hömpölygő víztömeget egy ideig...
Mindketten összerezzentünk, amikor a fölöttünk levő hangszóró megszólalt:
- Kedves utasaink! A leszállást hamarosan megkezdjük. Kérem, foglalják el helyeiket és kössék be magukat - hallottuk a férfihangot. Zayn ellépett a hátam mögül, majd halványan elmosolyodott, de nem nézett a szemembe. Mindketten visszamentünk a helyünkre. Mindenki ébredezett és a biztonsági övvel bajlódott.
- Jujj, mindjárt leszállunk! - ujjongott Loló, a többiek is izgatottan csevegtek.
A fiúk csak összemosolyogtak, ők már megszokták a sok utazgatást. A repülőnk néhány perc múlva ereszkedni kezdett, majd kerekei földet értek. Mindenki leszállt, majd a csomagjainkért mentünk. Amikor minden megvolt, bementünk egy váróterembe.
- Szóval, végre itt vagyunk New Yorkban - szólalt meg Paul, mire mind ránéztünk. - Most egy busz fog értünk jönni, amivel a hotelhez megyünk - mondta. - Azt szeretném, hogy kulturáltan viselkedjetek - nézett végig a fiúkon. - Most úgyis rajtatok a világ szeme - kacsintott.
- Jók leszünk, Paul bácsi - röhögött Niall, mire mindenki elnevette magát. - Legalább piros a busz? - kérdezte.
- Nem, fekete. De nem mindegy? - nézett rá Lou.
- Nem, a piros a legjobb - vigyorgott Harry.
- Jó, legközelebb olyan lesz - legyintett fáradtan Paul, majd elindultunk egy főkapu felé.
Már messziről láttuk, hogy kint rajongók és újságírók hada vár minket.
- Hű! - húzta el a száját Amy, miközben kinézett az ablakon.
- Jó sokan vannak - mutatott Rikki a fiúkra váró tömegre.
Végül megoldottuk annyival, hogy egy másik, eldugottabb helyen mentünk ki. Persze, itt is voltak néhányan. A fiúk adtak autogramot meg fényképet, majd tovább mentünk. A busz már ott állt.

*Timi szemszög*
Beültünk, és végre elindultunk a hotel felé. Út közben Harry talált egy újságot valahol. Egyre jobban mosolyogva nézte a címlapot.
- Mi van rajta? - kérdeztem kíváncsian.
- Úgy látszik, nem maradtok titokban - mondta, majd az ajkába harapva odaadta a lapot.

A címlapján ez állt:

"A 1D szívtiprói becsajoztak?! Részletek és képek a 38. oldalon."

- Hát, tényleg nem - lapoztam bele.
A cikkben olyanokat írtak, hogy senki sem tudja a nevünket... meg, hogy a fiúk nem beszéltek még rólunk és senkinek nem mutattak be minket. Volt néhány kép is. A többiek is körénk gyűltek és mindenki elolvasta. Észre sem vettük, hogy megérkeztünk a hotelhez. Az épület előtt újságírók tömege rohanta le a fiúkat...
Ők mit sem törődve velük besiettek, így tettünk mi is.
- Mindig ez van? - kérdezte Amy átölelve Niall-t.
- Többnyire igen, de már megszoktuk - mosolyodott el Niall.
A hotelben egy férfi megmutatta, hogy hol fogunk megszállni és elmondott minden fontosabb dolgot, majd néhány dolgozó felcipelte a cuccainkat. Mi is követtük őket. Egy egész emelet ki volt bérelve, nekünk persze leesett az állunk. A szobák elosztása ez volt: Amy és Niall; Rikki és Louis; Zayn és Harry; Liam és Dani (mivel Danielle holnap fog megérkezni); én és Abe; Loló és Clara; Paul és Lou külön-külön. Mindenki elfoglalta a szobáját és elkezdtünk kipakolni néhány dolgot.
- Ezt meg tudnám szokni - huppant le mosolyogva az ágyára Loló.
- Hmm... igen. Kényelmesek ezek az ágyak - ültem le én is mellé.
- És milyen szép a kilátás - hallottuk Clara hangját az erkélyről.
Lolóval összemosolyogtunk, majd mi is kimentünk hozzá. Tényleg szép volt: a szálloda kertjére nézett a szobánk. Tele volt üde virágokkal, tavacskával stb. Itt nem is látszott, hogy egy ekkora városban vagyunk. Miután nagyjából berendezkedtünk, lementünk a hallba. Már mindenki ott volt. Nagy meglepetés fogadott minket...

A hotel:

24. fejezet - A repülőn

Jujj, köszönöm az 1200 oldalmegjelenítést! *-*
Nem tudjátok, hogy ez mennyire sokat jelent nekem. ^^
Remélem tetszeni fog ez a rész is nektek! ;)

...

*Timi szemszög*

Tegnap este, miután hazavitt minket a taxi, még beszélgettünk, majd megpróbáltunk elaludni. Nem túl sok sikerrel, mivel mindig valamelyikünk nevetni kezdett amint csend lett. :'D

Reggel szinte kipattantam az ágyból. Beletúrtam a hajamba, majd kinéztem az ablakon. A nap hétágra sütött. Elmosolyodtam és átmentem a fürdőbe, majd kimentem a konyhába. Amy már ott ült és épp reggelizett.

- Szia - köszöntem, majd kipakoltam néhány dolgot a hűtőből.

- Szia, Niall hívott, hogy 9-re értünk jönnek - mosolygott. 

- Az jó! Most 8 óra van. Akkor van egy óránk összepakolni - számoltam. - Hogyhogy ilyen korán fent vagy? - kérdeztem, miközben leültem az asztalhoz egy tál müzlivel és tejjel.

- Nem tudom, csak úgy felébredtem - vonta meg a vállát.

Közben Clara is a konyhába lépett, így üdvözöltük. Ő is leült reggelizni. Mindhárman befejeztük a reggelinket, majd előszedtük a szekrényből a bőröndöket. Tegnap este már előkészítettük nagyjából, hogy mit viszünk, így most csak be kellett pakolni. Az már nagyobb gond volt, mivel nem lehet akármekkora bőröndöt felvinni a repülőgépre, nekem meg nem fért bele az összes ruhám. Amy belefért, így furcsán nézett rám... Végül megoldottuk a gondot és valahogy begyömöszöltünk mindent.

A végén fáradtan dőltünk az ágyra és nevetni kezdünk.

- Hogy lehet ilyen fárasztó a pakolás? - kérdeztem a hajamat birizgálva. 

- Nem tudom, de legalább megvagyunk - nyújtotta a kezét egy pacsira Clara.

Csöngettek, így Amy az ajtóhoz sétált és kinyitotta, Abe volt az, egy bőrönddel és egy táskával megtoldva. Bejött, majd mindannyian az utazásról kezdtünk el beszélni. Egyszerre. Közben bekapcsoltuk a rádiót is. Clara elkezdte énekelni a számot, így nem volt elmondható a lakásunkról, hogy csendes...

*Loló szemszög*

Reggel gyorsan felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem és leültem reggelizni. Amikor befejeztem a reggelimet, a szobámba mentem és elkezdtem bepakolni a cuccaimat. Épp két póló között próbáltam dönteni, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, Rikki volt az.
- Szia - öleltem át. - NY-ba megyünk! El sem  hiszem... ráadásul velük - mosolyogtam.
- Ez az eddigi legjobb nyaram és még csak most kezdődött - harapott az ajkába Rikki.
- Amúgy pont jókor jöttél, mert segíthetsz pakolni - kacsintottam, majd elnevettem magam.
Bementünk a szobámba és összeszedtünk minden fontos dolgot. Miután indulásra készen álltak a bőröndök, lehuppantunk a tévé elé. Zayn hívott, hogy mindjárt itt vannak.

*Liam szemszög*
- Zayn, gyere már! - kiáltottam fel unottan az emeletre.
Mindenki indulásra készen, csak Zayn keresi még mindig a hajzseléjét. Idilli pillanatok.
- Jól van - rohant le végre a zselével a kezében Zayn. - Indulhatunk! - jelentette ki, miközben a buszhoz siettünk. Én csak a szemeimet forgattam.
Felvettük a lányokat is, majd elindultunk a reptérhez. A busz megállt, így mindenki leszállt róla. Lou, Paul és a többiek ott álltak, és minket néztek.
- Sziasztok - köszönt kedvesen Lou, majd a lányok bemutatkoztak neki. - Én Lou Teasdale vagyok, a fiúk stylistja - mosolygott. - Örülök, hogy megismerhetlek titeket, a fiúk meséltek már rólatok - kacsintott.
- Mi is örülünk - mondta Abe. Paul közben végigmérte a lányokat. Hú, tényleg komolyan veszi a testőrködést! - gondolkodtam.
- Sziasztok, én meg Paul Higgins vagyok. A fiúk menedzsere és testőre - nézett a lányokra, majd halványan elmosolyodott.
Ezek szerint átmentek a "vizsgán". Szóval, nem veszélyesek ránk... Oké, ezt eddig is tudtam, Paul - mondtam magamban, miközben vigyorogva ingattam a fejemet. Paul észrevette és összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Mi van, Liam? - kérdezte felvonva az egyik szemöldökét, erre Lou elnevette magát.
 Én csak megvontam a vállam és kivettem a telefont a zsebemből, mivel rezegni kezdett. Danielle volt az, így arrébb léptem és felvettem. Egész héten Párizsban volt, fotózás, táncpróbák, egy verseny. Kár, hogy én nem mehettem vele, mivel az edzője megtiltotta, hogy ezen a héten másra koncentráljon. Hát, nem a kedvencem az a nő... Nagyon örültem, hogy hallhatom a hangját, bár tegnap is beszéltem vele. Azt mondta, hogy ő is jön New Yorkba, és majd ott találkozunk. Azért nehéz volt nélküle egy hétig, bár ő is néha nélkülözni szokott engem...
Mosolyogva visszasétáltam a fiúkhoz, ahol Paul épp szidott minket:
- Ha azt mondom fél tíz, akkor fél tíz, érthető? Máskor ne késsetek, rendben? - csóválta a fejét, bár a szeme körül megjelentek halvány mimikaráncok, így tudtam, hogy nem haragszik ránk, mivel magában mosolygott.
- Megértettük, főnök! - tette a kezét a fejéhez Louis, mint egy katona. - Amúgy Zayn miatt volt, ő nem találta a hajzseléjét - nevette el magát, majd átölelte Rikki derekát.
- Mi? Nem is! - mentegetőzött Zayn, majd legyintett és Lou-ra nézett.
- Zayn. Nálam mindig van hajzselé stb., máskor ne keresgélj, csak szólj nekem, oké? - mosolyodott el Lou.
- Tudom, csak... az a sajátom, de mindegy, úgy lesz - kacsintott rá Zayn.
Niall Amy-t hátulról átkarolta és a fejét a vállára hajtotta. Nem ácsorogtunk tovább, bementünk az épületbe, majd át a várakozóba.
- Mikor indulunk? - kérdezte Timi.
- Hamarosan, már becsekkoltattam a jegyeiteket - mondta Paul. - Néhány perc - nézett a karórájára.
Azt is elmondta, hogy a többiek (a zenészeink, a stáb stb.) már a tengerentúlon vannak, így minden időben el fog készülni.
Mindannyian elfoglaltuk magunkat: Niall és Amy megkeresték a büfét, Timi, Loló, Abe, és Harry Lou-val beszélgettek, Louis és Rikki zenét hallgattak egy fülhallgatót megosztva, Zayn Paul-t piszkálta, én meg leültem Clara mellé, aki a telefonjával volt elfoglalva.
- Mi a háttérképed? - érdeklődtem, miközben arrébb csúszott, hogy leülhessek.
- Hm... - mosolyodott el. - Ez - adta oda a telefont.
Egy fénykép volt. Tegnap készítettünk egy csomót miközben karaokéztunk. Mindenki rajta volt, és mind mosolyogtunk. Igen. Azt hiszem, ezek a pillanatok szép emlékek maradnak. Mosolyogva visszaadtam a mobilt.
Még beszélgettünk egy keveset, majd Paul megszólalt:
- 1. Zayn szállj le rólam, nem vagy már kisgyerek - szólt Zayn-re, majd elmosolyodva megcsóválta a fejét. - 2. indulnunk kell - mutatott az ablakon ki, a repülőgépre.
Mindenki felpattant és a gépünkhöz mentünk, majd elfoglaltuk a helyünket. Egy fiatal stewardess odajött a társaságunkhoz.
- Ne haragudjanak, csak ellenőrzöm az utasokat - mosolyodott el szélesen. - Öhm, ez így nem lesz jó - húzta el a száját. - Mindenkinek a jegye szerinti helyen kell ülnie felszálláskor - nézett  ránk, mi csak értetlenül bámultuk.
- Hallottátok, mindenki üljön a helyére - mondta Paul megvonva a vállát.
- Eddig nem így volt - vonta fel az egyik szemöldökét Harry, majd felpattant a helyéről.
- Az lehet, de nekem a képzésen ezt mondták, elnézést a kellemetlenségért - mondta a stewardess.
- Pff, biztosan most végezte el és meg akar felelni - suttogta gúnyosan Zayn, majd mindannyian a helyünkre ültünk.
Így történt, hogy Zayn mellé került Abe, Loló mellé Louis, Niall mellé Amy, Timi mellé Lou és Rikki, mellém Clara, végül Harry mellé Paul.
- Ez komoly? Miért én ülök Paul mellé? - képedt el Harry. - Így nem tudok majd szórakozni - húzta el a száját, majd karba tette a kezét és segítségkérően nézett rám.
- Én is szeretlek - borzolta össze Paul Harry haját. - Amúgy, mert ide szól a jegyed - veregette hátba, mire mi elnevettük magunkat.
Végül Harry beletörődött. Aztán rájött, hogy csak a felszállásnál/leszállásnál kell ülnie, így amint elhagyta a talajt a gép, felpattant a helyéről. Paul csak mosolyogva motyogott valami olyasmit, hogy "hiába, soha se fog megváltozni", majd feltett egy fülvédőt és elaludt (vagy csak úgy tett).

*Timi szemszög*
Amint felszállt a gépünk elkezdtem beszélgetni Lou-val. Rikki közben Louis-hoz sétált és az ölébe ült. Lou-val egyszerre néztünk rájuk, majd összemosolyodtunk.
- Örülök, hogy a fiúk ilyen rendes lányokba ütköztek - mondta. - Már elmesélték, hogyan találkoztatok - mosolygott.
- Hmm... Tudod sosem gondolta volna egyikünk sem néhány hete, hogy ma veletek fogunk NY-ba utazni. Ez mind... hihetetlen - néztem rá boldogan. - Amúgy hol van Lux és Tom? - érdeklődtem.
- Ők most nem jöttek velünk. Tudod nem tesz túl jót Lux-nak a sok utazás, nyűgős lesz tőle. Tom így otthon maradt vele - magyarázta.
- Értem - bólintottam. - Lux nagyon édes kisbaba, legalábbis képekről és igazán jó anya lehetsz - mosolyogtam.
- Köszönöm - kacsintott Lou.
Egy darabig beszélgettünk. Harry közben hozzánk sétált és vigyorogva megállt az üléseink mellett.
- Látom jól kijöttök - nézett ránk.
Lou-val csak összemosolyogtunk, majd elnevettük magunkat.
- Na jó, megkeresem a mosdót - állt fel Lou.
Harry leült mellém.
- Zsúfolt lesz ez a nyár. Fellépések tömkelege.
- Hát, remélem bírni fogjátok a strapát - mosolyodtam el.
- Reméljük. Meg azt is, hogy túléljük - nevette el magát.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Hát, hallottam már az őrült amerikai rajongókról - túrt a hajába.
- Miért, máshol nem olyanok? Hiszen mindenhol sikítozó lányok várnak titeket.
- Igen, de Amerika más. Amerika az... Amerika - nevetett.
Egy légiutas-kísérő ebédet hozott nekünk, így azt fogyasztottuk egy ideig. Hátranéztem. Lou Paul mellé ült és vigyorogva nézett rám, majd felmutatta a hüvelykujját. Elmosolyodtam és megráztam a fejem, majd visszafordultam.
Már néhány órája úton lehettünk, amikor elfogott az álmosság. A szemhéjaim elnehezültek és ásítottam egyet. Harry elmosolyodott, ő is álmosnak tűnt. Lejjebb csúsztam az ülésemben és a fejemet Harry vállára döntöttem. Lehunytam a szememet és megpróbáltam kizárni a hangokat: Louis nevetése, Paul horkolása, Niall nyammogása (valamit evett), a halk beszélgetések moraja...

*Abe szemszög*
Zayn-nel elbeszélgettük legalább az út felét. Felállhattunk volna, de nem tettük. Odamehettünk volna a többiekhez, de nem tettük. Csak egymás mellett ültünk és beszélgettünk. Hogy miről? Nem tudom. Nem is ez volt a lényeg. :) Közben megettük a személyzet által felszolgált ebédet is. Egy idő után mindketten elgémberedtünk a folyamatos üléstől, így megnéztük a repülő többi részét is. Miközben hátrafelé sétáltunk, körbenéztem. Szinte mindenki aludt... Niall és Amy zenét hallgattak és közben ettek valami különleges menüt, Rikki Louis mellett ült és halkan beszélgettek, Liam és Clara mosolyogva ügyködtek egymás telefonján, Loló Lou-val nézett képeket Lux-ról, Timi és Harry összebújva aludtak. Most komolyan, közöttük tényleg csak barátság van? Paul szintén aludt. Mire mindenkin végignéztem, Zayn-nel eljutottunk a gép társalgó részébe, ahol most nem volt senki.
- Wow, ezt nézd! - mutatott ki egy kis ablakon Zayn.
Odamentem hozzá és én is kinéztem. Lélegzetelállító látvány tárult elém. Az óceán fölött repültünk, alattunk néhány delfin ugrált ki-ki a vízből, a napfényt szikrázóan visszatükrözték a hullámok és néhány sirály körvonala rajzolódott ki a távolban.
Zayn hátralépett és átölelt, majd a vállamra tette az állát. Lélegezni is alig mertem... Így néztük az alattunk hömpölygő víztömeget egy ideig...

23. fejezet - Karaokézzunk!

Összenéztünk, megfogta a kezemet, majd nevetve szaladni kezdtünk...
*Timi szemszög*
Miután meguntuk a tetőt, Loló felvetette a karaoke ötletét. Visszamentünk a lakásba, majd beüzemeltük a mikrofonokat és válogattunk a számok között. Miközben a dalválasztással bajlódtunk, elkezdett esni az eső. Niall az ablakhoz sétált és megállt előtte.
- Azt'a.. - kerekedtek el a szemei, majd elmosolyodott. - Ezt látnotok kell! - vigyorgott.
Mindannyian az ablakhoz mentünk, majd kíváncsian kinéztünk. Louis és Rikki a parkban állva csókolóztak, nem törődve az esővel. Olyan édesek voltak! Mi, lányok sokatmondóan, mosolyogva összenéztünk.
- Végre egymásra találtak - szólt Liam vigyorogva. - Louis megérdemel egy ilyen lányt - tette hozzá.
Mindannyian egyetértően bólintottunk, majd "kettesben" hagytuk őket - visszamentünk a mikrofonokhoz. Niall, Liam, Loló, Abe és Harry is elénekelt egy-egy dalt - kisebb nagyobb sikerrel. Niall a Boyfriend-et Justin-tól, Liam a Stereo Hearts-öt, Loló a Starships-et, Abe a Call Me Maybe-t és Harry Pitbull-tól a Give Me Everything-et.

Persze, a fiúknak jobban ment... Harry-vel találkozott a tekintetünk, elmosolyodott, majd a kezembe nyomta a mikrofont.
- Mit szeretnél énekelni? - nézett rám, majd a képernyőre Harry.
- Hmm... Mondjuk a Read All About It jó lesz - válaszoltam zöld szemeibe nézve...
- Az jó szám - kacsintott és intett Zayn-nek, hogy indítsa a zenét.
A gyomrom görcsbe rándult, mivel nem szoktam hozzá, hogy közönség előtt énekeljek. Mindenki bátorítóan figyelt. Elmosolyodtam, majd belekezdtem. Miután elénekeltem a dalt, Niall megszólalt:
- Tele vagyok - mondta, miközben lerakott egy csipszeszacskót az asztalra.
- MI? - néztünk rá elkerekedett szemekkel.
- Igazából csak vicceltem. A csipsz semmire sem jó - nevette el magát. - Viszont éhes vagyok. Ja, és jó voltál - kacsintott rám, majd adott egy csókot Amy-nek és felállt, hogy az asztalon levő maradék kaját is elpusztítsa.
- Na, azért! - mutatott rá Liam vigyorogva, majd mindannyian nevetni kezdtünk.

*Rikki szemszög*
Felcsengettünk Loló-hoz, majd átázva beléptünk a lakásba, bár az arcunkon mosoly ült. A többiek épp karaokéztak, amikor a nappalihoz értünk. Mindenki nevetett. Amikor megláttak minket, minden szempár ránk szegeződött és csak mosolyogtak. Mindenki pillantása az összekulcsolt kezeinkre tévedt.
- Nem vettétek észre, hogy esik? - húzogatta a szemöldökét Harry.
- Nem, mert... - kezdte Louis. - Egymással voltunk elfoglalva - mosolygott.
- Tényleg? - kacsintott Clara. - Amúgy örülünk, hogy így alakult - tette hozzá.
Mi csak elvörösödtünk és egymásra néztünk.
- Végre nem kell tovább hallgatnunk téged - tette Louis vállára a kezét Zayn.
- Ja, most már csak ketten maradtatok: Harry és te - öklözte vállon Louis Zayn-t.
- Ha-ha-ha - borzolta össze Louis haját Harry. - Szóval miatta dobtál? - mutatott rám vigyorogva, és sokatmondóan összenéztek, amit csak ők ketten érthettek. - Rikki, méltó utód vagy - kacsintott, majd átölelt.
- Kösz - nevettem, majd odamentem a csajokhoz.
Mindegyikük fülig érő szájjal nézett hol Louis-ra, hol rám. Ezek szerint örültek nekünk...
- Ha már az utódokról van szó... mi a helyzet Eleanor-ral? - kérdezte Liam.
- Semmi. Mi lenne? Vége. Ennyi, ez így nem működött és kész. Azóta nem is beszéltem vele, és nem hinném, hogy fogok - nézett rá Louis széttárva a kezeit, majd szorosan átölelt.
- Oké, csak kérdeztem - vonta meg a vállát Liam. - Clara, nem szeretnél duettezni? - kérdezte vigyorogva.
- Öhm... végül is, de - vette el az egyik mikrofont az asztalról. - Mit énekelünk? - kérdezte Clara.
- Válassz te - mosolygott Liam.
Mi közben leültünk. Én Louis ölébe, Amy Niall-ébe, mellénk Harry, Lóló és Timi ült. Abe és Zayn a két fotelt foglalták el.
- Akkor... ezt! - bökött a tévére Clara.
- Hát jó - kapcsolta be a mikrofonját Liam. Nagyon rutinosan fogta, lerítt róla, hogy énekes.
Összemosolyogtak, majd elkezdték a dalt. A Friends-et énekelték Aura Dione-tól. :) Liam könnyedén énekelt ki minden hangot, Clara is egész jól megbirkózott a feladattal. Én csak mosolyogva néztem őket. Hmm... összeillenek, bár Liam-nek ott van Dani... - gondolkodtam. A dal végén Liam megölelte Clara-t.
- Ki a kövi? - kérdezte Timi mosolyogva.
- Én! - kapta ki Liam kezéből a mikrofont Zayn.
Elénekelte NeYo-tól a Let Me Love You-t, közben néha Abe-re nézett. Ilyenkor mindketten elmosolyodtak. Harry ez alatt Niall-t dobálta popcornnal, hát ők elvoltak...
Louis rámnézett, majd elkérte Zayn-től a mikrofont. Elkezdte a Smash Mouth-tól az I'm a Believer-t. Liam egyből nevetni kezdett, mert eszébe jutott a Shrek. A fiúk összenéztek, majd mind - kivéve az éneklő Louis-t - elröhögték magukat. Úgy látszik, van valami jó élményük a Shrekkel...;)
Még egy darabig elszórakoztunk, majd a fiúknak menniük kellett. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk Timiéknél. Hívtunk egy taxit és mindannyian hazamentünk.

22. fejezet - R+L

*Abe szemszög*
Mosolyogva néztem végig a társaságunkon, majd megakadt Zayn-en a tekintetem. Engem nézett, de amikor rápillantottam, elkapta a tekintetét. Elpirultam és nem is értettem miért. Zayn felállt, kidobta a dinnyehéját, majd hozzám sétált.
- Nem lenne kedved beszélgetni? - kérdezte cuki mosollyal az arcán.
- Végül is, de - álltam fel, majd átmentünk a tető másik oldalához.
Innen szép kilátás nyílt a városra. Zayn a tető széléhez lépett, majd leült oda, én is követtem a példáját.
- Olyan szép innen a város - mosolyogtam.
- Igen, az. Te mindig Londonban éltél? - kérdezte.
- Nem. Cambridge-ben születtem. Néhány éve költöztem ide, a szüleim még mindig ott élnek - mondtam.
- Aha. És miért pont Londonba költöztél? - érdeklődött.
- Hát, bár nyugodt a természetem, szeretem az ilyen nagyvárosokat, mint London. Amúgy is, megfogott az itteni hangulat - válaszoltam.
- Hmm - mosolyodott el. - Én is ezért szerettem meg Londont, bár a kedvenc városom Los Angeles - mondta.
- Hú, mindig is el akartam jutni LA-be, sok jót hallottam a városról, biztosan remek. A tengerpartot is megnézném.
- Tudod mit? Ha majd New York-ban leszünk, teszünk egy kis kitérőt LA-be... - kacsintott Zayn.
- De Los Angeles az ország másik felében van - néztem rá furcsán.
- Igen, de nem baj... repülővel meglesz - csettintett.
- Majd meglátjuk - nevettem el magam.
Egy darabig még beszélgettünk. Zayn nagyon figyelmes volt és sokszor meg tudott nevettetni. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. Észre sem vettük és már kezdett szürkülni az ég.
- Hű, ilyen gyorsan telik az idő? - néztem az égre.
- Hát, ha ilyen kellemesen töltjük el, akkor igen - kacsintott Zayn.
Nevetve visszamentünk a többiekhez, csakhogy nem volt senki a tetőn rajtunk kívül, így lementünk a lakásba...

*1 órával ezelőtt*
*Louis szemszög*
A tetőn ültünk, dinnyét ettünk és nagyon jól éreztük magunkat... Minden olyan idilli volt, hogy ezen mosolyognom kellett. Körbenéztem, a tekintetem megakadt Rikki-n. Épp Timivel nevetett. Mosolyogva odamentem hozzá és megálltam előtte.
- Szia Louis - nevetett tovább Rikki.
- Rikki, nincs kedved sétálni? - kérdeztem.
- De - pattant fel a székről, majd mindketten elindultunk lefelé.
Egy darabig szótlanul sétáltunk egymás mellett, majd a közeli parkhoz értünk.

*Rikki szemszög*
- Nézd! - nézett rám csillogó szemekkel Louis, majd egy pocsolya felé mutatott, amiben egy galamb állt.
Odarohant hozzá és megpróbálta elkapni, persze a galamb elrepült.
- Kevin, miért hagysz itt? - mondta sírós hangot tettetve.
Én mosolyogva odasétáltam hozzá, majd megöleltem:
- Hé, nincs semmi baj, keresünk egy másikat - nevettem.
- Nekem nem kell másik... - suttogta. - Csak te kellesz - nézett a szemembe, majd magához húzott és megcsókolt.

Az egész testemet átjárta a bizsergés. A lepkéim úgy verdestek, mint eddig soha, és repülni tudtam volna a boldogságtól. A kezemmel a hajába túrtam és úgy csókolóztunk. Amikor elváltak ajkaink, összedöntöttük a homlokunkat. Belenéztem gyönyörű kék szemeibe. Mérhetetlen boldogság sugárzott belőle. Mindketten mosolyogtunk és csak egymást néztük. Louis végigsimította az arcomat, én közben lehunytam a szememet.
- Nem is tudod, mennyit álmodoztam erre a pillanatra várva - suttogta.
- Ezek szerint most én sem álmodom? - kérdeztem kinyitva a szememet.
- Nem, ez a valóság - mosolyodott el, majd újra megcsókolt.
Minden megszűnt körülöttünk, csak a kezeit éreztem a derekamon és az ajkait az enyémen. Néhány pillanat múlva hideg cseppeket éreztem a vállamon. Louis halkan felmordult, majd mindketten az égre néztünk. Fekete felhők gyülekeztek fölöttünk. Összenéztünk, megfogta a kezemet, majd nevetve szaladni kezdtünk...

21. fejezet - Loló-nál :) + New York?!

- Persze, csak miután mindenki visszajött - mondtam Clara-ra és Liam-re gondolva...

*Clara szemszög*
- Kösz, hogy velem jöttél - mosolygott rám Liam, miközben kikocogtunk a lakóparkból.
- Nincs mit. Amúgy nem szeretek annyira futni, de most jólesik - vigyorogtam.
- Hát, pedig a futás az jó - mondta Liam.
Egy darabig szótlanul futottunk egymás mellett. A reggeli szellőtől kirázott a hideg, így begyorsítottam. Liam néhány másodpercen belül utolért, és még el sem fáradt. Én meg ott lihegtem mellette.
- Hú, de fitt vagy! - nyomtam a kezemet az oldalamhoz, mert elkezdett szúrni.
Liam csak mosolygott, majd aggódva rám nézett.
- Ha nem bírod, megállhatunk - mondta futás közben.
- Semmi gond... Bírom még - legyintettem.
- Akkor jó. Amúgy, milyen Londonban? - kérdezte.
- Jó, tetszik ez a város - mondtam. - Szép - tettem hozzá.
- Hmm... igen, az - nézett a szemembe Liam.
Egy darabig kocogtunk, majd eszembe jutott valami:
- Nem kellene dolgoznotok, koncertek stb.?
- Hát most néhány napig pihentünk, de holnaptól vár a munka minket - húzta el a száját. - Nem, mintha nem szeretném... Csak így kevesebb időnk jut másra - túrt a hajába.
- Értem - bólintottam.
- Apropó koncertek... Öhm, tudod, jövő héten NY-ban lesz koncertünk és ott is maradunk egy hétig... Holnap utaznánk oda - mondta a földet nézve. - Nem lenne kedvetek velünk jönni? - nézett a szemembe.
- Hogy mi veletek New York-ban? - álltam meg.
Egy fuvallat a szemembe fújta a hajamat, így azzal bajlódtam.
- Nem tudom... erről nem mi döntünk, azt hiszem - kapkodtam a szavakat. - Szerintem mindegyikünk szívesen menne, de ezt meg kell beszélnünk - néztem rá.
- Oké, persze. Mi nagyon örülnénk neki... - mosolyodott el.
Egy idő után visszaértünk a lakóparkhoz. Becsengettem Timiékhez, majd bementünk.
A többiek a tévét nézték, amikor mi megérkeztünk.
- Végre! - nézett felénk mosolyogva Zayn.
- Elfutottatok egészen Párizsig, vagy mi? - viccelődött Louis.
- Nem, csak a környéken voltunk - ültem le egy székre.
Mondták a többiek, hogy ma Loló-hoz megyünk. El is feledkeztem erről. A fiúk összeszedték a cuccaikat, majd elindultunk. Loló London közelében, Harrow-ban lakik, egyedül. A lakását a szüleitől kapta a  18. szülinapjára. Viszonylag hamar megérkeztünk. Amy megcsörgette Loló-t, hogy itt vagyunk. Beengedett minket, majd fellifteztünk.
- Sziasztok! - nyitott ajtót Loló.

*Timi szemszög*
Mi is köszöntünk, majd bementünk. Zayn és Niall egyszerre látott meg egy kényelmes fotelt és mindketten rávetették magukat. Mi csak nevetve néztük őket, ahogyan küszködnek. Végül Zayn győzött, mert Niall éhes lett, így inkább a konyhát választotta. Abe és Rikki is megérkeztek néhány percen belül.
Minden hely foglalt volt a nappaliban, így ők csak megálltak a kanapé mellett.
- Hé! - pattant fel Zayn. - Abe, ülj le nyugodtan - nézett Abe-re mosolyogva.
- Ó, köszi - huppant le Abe Zayn helyére.
- Rikki, nem szeretnél az ölembe ülni? - kérdezte Louis szélesen elmosolyodva.
Rikki furcsán nézett rá:
- Hát... ha nem szeretnél felállni - vonta meg a vállát, majd vörös fejjel Louis ölébe ült.
Louis átölelte, majd magas, kislányos hangon mondta, hogy "I luv U" és magához szorította.
- Hé, erről nem volt szó! - nevetett Rikki.
Mi is mosolyogva néztük őket. Loló és Zayn hozott enni- és innivalót, így jól elvoltunk.
- Hé, ha már mind itt vagyunk, el kellene mondanunk nekik - szólt Harry.
- Jó ötlet... - harapott az ajkába Niall, miközben szorosan magához ölelte Amy-t.
- Miről van szó? - néztem Harry-re.
- Hát... az a helyzet, hogy a jövő héten New York-ban lesz néhány koncertünk... holnap estére már ott kell lennünk - húzta el a száját Harry. - Arra gondoltunk, hogy ti is velünk jöhetnétek - nézett rám bociszemekkel.
Mi - lányok - elkerekedett szemekkel néztünk rájuk.
- Ezt eddig miért nem említettétek? Most egy nap alatt kellene eldöntenünk... Mi NY-ban? A szüleink ennek nem fognak túlságosan örülni - nézett végig a fiúkon Loló.
- Hát, eddig úgy volt, hogy nem jöhet velünk senki a stábon kívül... De tegnap meggyőztük Paul-t - mondta Zayn. - Nagyon örülnénk neki - nézett Abe szemébe.
- Végül is már majdnem mindenki felnőtt, nem? Biztosan megengedik... Bár, nem tudom - tapasztotta kezeit az arcára Clara.
- Ez igaz... - bólintottam és a fejemben összeszámoltam a napokat a szülinapomig.
- Akkor? Velünk jöttök? - nézett Rikki-re csillogó szemekkel Louis.
- Reméljük... előtte meg kell győznünk a szüleinket - nézett maga elé Rikki gondterhelten.
- Tényleg csak szűk egy hónapig maradtok még? - pillantott szomorúan Amy-re Niall.
- MI? - nézett rá elkerekedett szemekkel Louis, Harry, Zayn és Liam.
- Erről mi miért nem tudunk, Niall James Horan? - kérdezte Liam a fejét oldalra döntve. - És ti sem mondtátok... azt hittük nyár végéig legalább itt maradtok - nézett Clara-ra.
- Hát... 1 hónap múlva Timinek, Amy-nek és nekem haza kell mennünk: nekem Olaszországba, nekik Magyarországra - mondta Clara.
- De... miért nem maradhattok? Ez így nem jó... - ráncolta a homlokát Harry, a szeme könnytől csillogott. - Niall, ezt mesélte el Amy? Azt mondtad, mindent megosztottál velünk... - nézett Niall-re félig dühösen, félig tanácstalanul.
- Ne haragudjatok rá, mi sem mondtuk... - védtem meg Niall-t.
- Ezek szerint kb. 20 nap múlva elmentek - mondta fakó hangon Zayn. - Így nem lesz teljes a kis csapatunk... - tette hozzá. Abe, Rikki és Loló is bólogatott.
- Hé, nem ülhetünk itt szomorkodva egész végig. Inkább használjuk ki az időt. A többit majd megoldjuk, még távol van - öntött lelket belénk Abe.
Mintha megindult volna az élet: mindenki elfoglalta magát. Mi, lányok a szüleinkkel beszéltünk. Mindenkit elengedtek, sok kérlelés után - igaz, nem említettük a bandát a sztoriban. Ez volt a fedőtörténet: Loló nagynénjével megyünk ki egy hétre NY-ba. Azért ezt találtuk ki, mert Loló időközben rájött, hogy a nagynénje is mostanában utazik oda nyaralni. Felhívtuk és megkértük, hogy fedezzen minket. Beleegyezett, mondván ebből nem lehet olyan nagy gond. Hát, elég jófej, hogy ilyenbe belemegy. :)

Ezek után csak beszélgettünk és nevettünk. Néha azt sem tudtuk min... Közben fagyit ettünk, majd felmentünk a ház tetejére. Itt egy kis kert van kialakítva a lakóknak. Felvittünk székeket oda és dinnyét ettünk. Egy idő után észrevettem, hogy néhányan eltűntek a társaságunkból. Louis, Rikki, Abe és Zayn is hiányzott. Mosolyogva megvontam a vállam, majd tovább ettem a dinnyémet...

20. fejezet - Reggel :)

Niall és Zayn közben újabb popcorn adaggal tértek vissza a konyhából, majd miután megettük, mi is lefeküdtünk aludni...

*Amy szemszög*
Miután a fiúk kimentek, minket elnyomott az álom... pontosabban Clara-t és Timit, mivel én csak forgolódtam. Sóhajtva felültem, majd kinéztem az ablakon. A rajongók már felhagytak a próbálkozással és elmentek. Felálltam, majd az ajtót óvatosan kinyitva, kiléptem a sötét folyosóra. A padló hidegnek tűnt a lábam alatt. A nappalihoz sétáltam. Louis, Niall és Harry békésen szunyókáltak. A kanapéhoz mentem és Niall monoton lélegzését figyeltem. Megnyugtató volt. Mivel a szélén aludt, óvatosan leültem mellé és a békés arcát fürkésztem. Egy darabig elvoltam így, majd a tekintetem a faliórára siklott.
- Szia - ölelt át suttogva Niall.
- Ó, felébresztettelek, ne haragudj - fordultam felé.
- Ne haragudjak? Az lett volna rossz, ha nem ébredek fel, te meg visszamész... - húzott magára.
- Nem biztos, hogy visszamentem volna a szobába, nem tudok aludni - döntöttem a fejemet a mellkasára.
A szíve egyenletes dobogását hallgattam, miközben lehunytam a szemem.
- Itt maradsz? - kérdezte a hajamba puszilva.
- Csak, ha szeretnéd - néztem kék szemeibe.
Nem válaszolt, csak elmosolyodott és gyengéden a számra tapasztotta ajkait. Mellé csúsztam és a fejemet az övével egy vonalba, a párnájára helyeztem. Egy darabig egymást néztük, majd lecsukódtak a szemeim. Éreztem, hogy átkarol és elaludtam...

- Ezért nem fértem el? - hallottam Louis hangját valahonnan.

Lassan kinyitottam a szemem, a világosság bántotta. Niall engem átkarolva aludt.

- Jó reggelt, Louis - mosolyodtam el.

- Mond, mióta vagy te itt? - kérdezte elnevetve magát.

- Hmm... valamikor az éjszakában, nem tudtam aludni, így ide jöttem - néztem az alvó ír manómra.

- Aha, én kimentem az erkélyre - mondta Louis vigyorogva, majd távozott a nappaliból.

Felültem és körbenéztem. Harry a hasán fekve aludt még, félig kitakarózva az ágy másik szélén. Louis helyén - középen - csak egy léhán otthagyott paplan díszelgett. Kisöpörtem a hajamat a szememből, majd Niall-re néztem.

- Jó reggelt! - nyitotta ki a szemét.

- Neked is - mosolyodtam el.

Magához húzott, megcsókolt és végigsimította az arcomat.

- Szóval, mégis velem aludtál... - mutatott rám a mutatóujjával.

- Aham - haraptam az ajkamba. - Megyek és rendbe teszem magam - bontakoztam ki az öleléséből.

- Oké - ült fel ő is.

Kimentem a mosdóba. Miután megmosakodtam, Timi szobája felé vettem az irányt...

*Timi szemszög*

Miután reggel felébredtem, körülnéztem. A szemöldökömet összevonva néztem Amy üres helyére, majd elmosolyodtam. Tudtam, hol lehet. Clara is felébredt. Rendbe szedtem magam, majd visszamentem felöltözni. Clara kiment a konyhába, így egyedül álltam tanácstalanul a szekrényem előtt. Ekkor jött be Amy.

- Szia, jó reggelt! - köszönt mosolyogva.

- Helló, neked is! Milyen volt mellette aludni? - kérdeztem kacsintva.

- Jó.. - pirult el. - Amúgy nem tudtam aludni, így benéztem a nappaliba. Egy darabig Niall-t figyeltem, de felébresztettem véletlenül. Ő mondta, hogy maradjak, de nyugi, nem volt semmi - magyarázta.

- Olyan édes, friss párocska vagytok. Amúgy én is ezt mondanám... - vigyorogtam, majd elnevettem magam. -  Így legalább több hely maradt nekem és Clara-nak - viccelődtem. - Apropó, hogy fértetek el négyen? - kérdeztem.

- Nem t'om, valahogy - vonta meg a vállát. 

- Hmm - néztem rá a hajamba túrva. - Mit vegyek fel? - kérdeztem a szekrényben kutakodva.

- Ruhát? - nézett rám "ez egyértelmű" stílusban. - Na jó, mondjuk ezeket - mutatott néhány ruhadarabra.

- Oké - vettem ki őket. - Te mit veszel fel? - kérdeztem, miközben átöltöztem.

- Mit t'om én... ami a kezembe akad - nézett rám. - Zayn és Liam már felébredtek? - kérdezte.

- Igen, úgy tudom, most reggeliznek - mondtam.

- Akkor jó - ment át a saját szobájába.

Ezt vettem fel:

Átmentem a nappaliba. Harry elgondolkodva ült a kanapén, majd rámmosolygott.

- Szia - köszönt.

- Szia - néztem rá mosolyogva.

- Többiek reggeliznek? - pattant fel, majd hozzámsétált.

- Clara, Liam és Zayn már igen... most nem tudom, mit csinálnak. Amy a szobájában van, Louis meg... fogalmam sincs - mondtam.

- És te reggeliztél? - kérdezte.

- Én még nem - döntöttem oldalra a fejemet, majd együtt kimentünk a konyhába.

*Clara szemszög* 

Átöltöztem, majd a konyhába mentem. Liam és Zayn az asztalnál ültek és reggeliztek.

- Sziasztok! - köszöntem, majd én is készítettem magamnak egy szendvicset és leültem hozzájuk.

- Szia, Clara! - nézett rám Liam mosolyogva. - Nem lenne kedved eljönni velem futni? - kérdezte.

- De, van kedvem - mosolyodtam el.

Zayn, miután megette a reggelijét, felállt, majd kiállt az ablakba cigizni.

- Zayn, ugye tudod, hogy ez káros - tettem karba a kezemet.

- Tudom, de... ez kell nekem, próbáltam már letenni, nem túl sok sikerrel - nézett rám bocsánatkérően.

Liam csak a szemeit forgatta. Megvárta amíg megeszem az ételt és felveszek egy sportosabb ruhát, majd elindultunk futni.

*Timi szemszög*

Harry-vel bementünk a konyhába, majd felé fordultam:

- Mit készítsek? - kérdeztem mosolyogva.

- Nekem is készítenél reggelit? - kérdezte csodálkozva.

- Persze, miért ne? Amúgy csak, ha szeretnéd... - mondtam.

- Szeretném - nevette el magát. - Hmm... mondjuk palacsintát? - vetette fel.

- Oké - kacsintottam, majd elővettem a hozzávalókat.

Harry leült az asztalhoz, majd megvonta a vállát és mellém állt, hogy segítsen. Milyen aranyos! - gondoltam, miközben a tojással bajlódott. Mialatt sütöttem az elsőt összemosolyogtunk, majd kaptam egy puszit tőle. Beleremegett a gyomrom és majdnem túl sok masszát öntöttem a serpenyőbe. 

- Ezt azért, mert aranyos vagy, és sütsz nekem palacsintát - kacsintott.

- Köszönöm, de nem egyedül készítem. Te is segítesz - borzoltam össze a haját. Úgy viselkedünk, mint az óvodások - gondoltam mosolyogva. 

Két tányérra helyeztem egy-egy adagnyit, majd leöntöttem csokiöntettel és epret is tettem a tetejére. 

- Hmm... ez nagyon jól néz ki - nézett a reggelinkre éhes tekintettel.

Mindketten az asztalhoz ültünk és nekiláttunk. 

- Csokis lett az orrod hegye - nézett rám nevetve.

A csokiszószba nyúltam az egyik ujjammal, majd közel hajoltam hozzá és az orra hegyére kentem.

- Mostmár a tiéd is! - vigyorogtam.

Mindketten nevettünk, ekkor lépett be Amy.

- Ti reggelire képesek vagytok ilyen édeset enni? - nézett ránk fintorogva. 

- Igen! - vágtuk rá egyszerre, majd összemosolyogtunk.

- Hát, ti tudjátok - vonta meg a vállát Amy, majd "rendes" kaját készített magának és leült hozzánk.

Ekkor bejött Niall is, aki eddig zuhanyozott, majd miután Amy-t megcsókolta, nekilátott egy szendvics készítésének. 

- Hol van Clara, Liam, Louis és Zayn? - kérdezte Harry. - Nem is láttam ma őket - tette hozzá.

- Liam és Clara futni mentek - jött Zayn hangja a konyha ajtaja felől. - Louis az erkélyen van, ahol én is voltam - mosolygott.

- Aha, és ha nem tévedek, cigiztél - fogtam be az orromat.

- Igen... ma mindenki ezzel szekál? - kérdezte, majd elment, mielőtt szólhattunk volna.

Louis néhány pillanatra rá jött be, majd leült velünk reggelizni. 

- Szóval, mit csinálunk ma? - kérdezte mosolyogva Louis.

- Hát, úgy volt, hogy átmegyünk Loló-hoz - mondta Amy.

- Aha... És mi is mehetünk? - kérdezte Louis.

- Persze, csak miután mindenki visszajött - mondtam Clara-ra és Liam-re gondolva...

19. fejezet - Ki mondta, hogy normálisak vagyunk? :D

A többiek addig tovább beszélgettek a nappaliban...
- Wáááá - állt meg előttem csillogó szemekkel. - Nem hiszem el, hogy több millió lány közül, pont mi ismerhetjük őket... olyan szerencséd volt, hogy összefutottál Harry-vel, meg, hogy a koncert után pont oda mentetek bulizni... Ez biztosan nem véletlen - hadarta izgatottan.
- Én is így gondolom - mondtam, majd kacsintottam.
- Akkor, ti ma Niall-el és Harry-vel randiztatok? - kérdezte mosolyogva.
- Aham - bólintottam. - Annyira örülök, hogy Amy és Niall egymásra találtak. Én meg... csak én lehetek az, aki ilyenkor lebetegedik - vettem elő egy újabb zsepit a zsebemből. Juppi, már nem vagyok lázas, csak az orrom folyik... - gondoltam.
- Olyan jó Amy-nek, meg végül is neked is, mert Harry totál beléd van esve - vigyorgott.
- Gondolod? Olyan nehezen lehet néha kiigazodni rajta - néztem ki az ablakon, majd nekiláttam teát főzni.
- Persze. Nem láttad még, hogy néz rád, amikor azt gondolja senki sem látja... - döntötte oldalra a fejét.
- Hmm - haraptam az ajkamba, miközben a készülő teát csekkoltam.
Megvártuk, amíg elkészül a tea, majd visszamentünk a többiekhez.
- Ezt nézzétek - mutatott ki a nappali ablakán Louis elkerekedett szemekkel.
Mindenki arra nézett. Az utcán elég sok rajongó ácsorgott és a fiúk neveit kiabálták.
- Ajjaj - nézett ki Zayn, mire az összes rajongó felsikított. - Az az érzésem, egyhamar nem jutunk haza - ült vissza a kanapéra.
- Hát nem. Hacsak, nem szeretnénk szétszedetni magunkat - nevetett Niall, majd nyomott egy puszit Amy arcára.
- Ezek szerint itt alszotok? - kérdeztem.
A fiúk bólintva összenéztek, majd röhögve tervezgetni kezdték, hogy ki kivel alszik majd.
- Az is biztos, hogy nem fogok veled aludni - szögezte le Amy Niall-nek.
- Naaa - tette karba a kezét Niall. - Pedig már reménykedtem - röhögte el magát.
Végül eldöntöttük: Niall, Louis és Harry a nappaliban alszanak, Zayn és Liam meg Amy szobájában a franciaágyon, Clara, Amy és én az én szobámban - mivel az ágyamat ki lehet húzni három személyesre.
- Ugye, nem akartok még aludni? - jött be a szobámba Harry, miközben mi - lányok - az ággyal bajlódtunk.
- Miért, mit szeretnél csinálni? Normális ember ilyenkor alszik - nézett rá Amy.
- Ki mondta, hogy mi normálisak vagyunk? - vigyorgott Harry, majd egy könnyed mozdulattal a helyére húzta az ágyat, amivel mi percek óta bajlódtunk.
- Senki - dobtam neki az egyik párnát.
- Hé - dobta vissza Harry röhögve.
Egy darabig párnacsatáztunk - hárman egy ellen - , majd fáradtan leültünk az ágyra. A nappaliból pattogatott kukorica illata terjengett és a tv zaja hallatszott. A többiek feltalálták magukat. A telefonomra pillantottam: 11 óra lesz.
- Hát, én alszom - dőltem hátra.
Clara ásított egyet, majd ő is ledőlt mellém, Amy is fáradtan nézett ránk.
- Hmm... Na jó, hagylak titeket - állt fel Harry, majd visszament a fiúkhoz.
Mindenki elment lezuhanyozni, majd átöltöztünk és lefeküdtünk aludni, csakhogy valakik megzavartak minket. Louis, Niall és Harry ránk ugrottak.
- Aú, Louis, eltöröd a lábamat - lökte le magáról Clara Louis-t.
Mindhárman próbáltuk kituszkolni őket az ágyból. Louis ekkor felkapcsolta a villanyt.
- Ezt nagyon kellett - húztam a fejemre a takarómat.
Niall röhögve Amy-re mászott, majd csikizni kezdte. Amy tiltakozott, megpróbálta lelökni az ágyról, de Niall nem engedte el, így mindketten a földre estek.
- Hagyjál! - sikította Amy.
- Halkabban, a többiek alszanak - mondta Harry.
- Aludni szeretnénk mi is - szólt Clara hunyorogva az erős fénytől, majd felpattant, hogy lezárja a villanyt.
- Ez itt most nem jó ötlet - mondta Louis mosolyogva és megakadályozta, hogy Clara a kapcsolóhoz jusson.
Segíteni akartam Amy-nek, de közben Harry lefogott. Nevetve dőlt velem együtt hátra. Megkíséreltem gyorsan elmenekülni, de elkapta a derekamat és nem engedett.
- Hé! - próbáltam kiszabadulni.
Elég érdekesen nézhettünk ki: Niall és Amy a földön, Louis lefogja Clara-t, Harry meg engem... És persze, hogy ekkor jött be Liam és Zayn.
- Az oké, hogy ti itt elvagytok, de mások aludni szeretnének - nézett ránk Liam a fejét csóválva. - Harry, mikor fogtok felnőni? - mosolygott.
- Soha - mondta egyszerre Niall és Harry.
Louis közben elengedte Clara-t, aki így Liam mögé rohant.
- Védj meg tőle! - mutatott Louis-ra.
- Jól van, de mit csináltatok? - ölelte át védelmezően mosolyogva Clara-t Liam.
- Nem hagynak aludni - húzta a fejére a takarót Amy, aki közben megszabadult Niall-től. - Folytassátok kint, pihenni akarunk! - mondta tompán a takaró alól.
- Még "jó éjt" puszit sem kapok? - ült le mellé Niall.
- Hmm... de! - tűnt fel újra Amy elpirulva, majd nyomott egy puszit Niall arcára.
Niall Amy derekára tette a kezét és gyengéden megcsókolta. Zayn és Louis röhögve majmolták őket, hangosan utánozva, ahogyan csókolóznak.
- Hülyék! - nézett rájuk szúrós szemmel Niall, majd felállt és Harry-re nézett. - Hagyjuk őket aludni... - kacsintott.
- Én még maradnék - nevetett Harry. - De menjünk - engedett el, mert mindvégig lefogva tartott.
Liam és Clara összenéztek, majd mindketten a másik irányba tekintettek. Liam-en kívül mindenki kiment.
- Jó éjt - nézett Clara szemébe, majd ránk pillantott és kisétált.
Mi még összemosolyogtunk, majd elnyomott minket az álom.

*Harry szemszög*
Vigyorogva leültem a kanapéra és elkezdtem a tv-t bámulni. Igazából az agyam máshol járt, nem is értettem, mit nézek. Gondolataimból a Liam-ből áradó feszültség rázott ki, amikor mellém ült.
- Louis? Ez mi volt? - kérdezte a fogait összeszorítva a másik oldalamra telepedő Louis-tól.
- He'? Csak haverkodom a csajokkal, mi van? - nézett rá az egyik szemöldökét felhúzva.
- Valóban? És miért Clara-ra másztál rá? Eddig úgy tudtam Rikki-t kedveled... - húzta össze a szemét Liam.
- Nyugi, jól tudod - pirult el Louis. -De most nincs itt. Mi köze ennek Clara-hoz? Csak nem...? - húzogatta a szemöldökét.
- Mi? Nem! Én Danielle-t szeretem - mondta Liam elkapva a tekintetét.
- Ja, azért érdekel ennyire Clara, mi? - kérdeztem oldalra döntve a fejemet. - És mi bajod Louis-val? Szingli. Hadd csináljon, amit akar... - folytam bele a beszélgetésbe.
- Igazad van - nézett rám Liam kifújva a levegőt. - Bocs, Lou, nem vagyok az apád - nevette el magát. - És amúgy... igen, érdekel Clara. Ahogy Abe, Amy, Loló, Timi és Rikki is. Barátként! - monda a hajába túrva. - Nekem ott van Dani és kész - dőlt hátra a kanapén.
- Oké, megértettük - ráncoltam a homlokomat, majd a fejemet csóválva, némán Louis-ra néztem.
Niall és Zayn közben újabb popcorn adaggal tértek vissza a konyhából, majd miután megettük, mi is lefeküdtünk aludni...

18. fejezet - Niall&Amy...

Beültünk a taxiba - pontosabban Niall beült én meg az ölébe - és Harry házához vitettük magunkat.

Niall kinyitotta az ajtót egy kulccsal, majd bementünk. Az előszobában nem találtunk senkit, így Niall belépett a nappaliba.

- Ezt nézd meg! - vigyorgott.

Odasiettem mellé.

- Jujj, de édesek - néztem Timire és Harry-re.

Mindketten az oldalukon voltak, Harry átkarolta Timi derekát és a hajába temette az arcát. Így szunyókáltak.

- Hmm - karolt át hátulról Niall, majd puszilgatni kezdte a nyakamat.

- Tényleg szeretsz? - kérdezte Niall hitetlen arckifejezéssel.

- Aham... - néztem rá. - Kérdezd Timit, hányszor hallgatta, ahogyan álmodoztam arról a helyes ír fiúról a bandából. Amúgy pont te kérded? Miért, bennem mit látsz? - kérdeztem a padlóra szegezve a tekintetemet.

- Azóta? Amúgy igen, én kérdezem - csikizett meg. - Azt nem lehet szavakba önteni, hogy mit érzek irántad - húzott közel magához, majd megpuszilta az orrom hegyét.

- Hmm, igen, amióta ismerem a bandát, de így is túl sok mindent mondtam már... - döntöttem a fejemet a vállára, majd Timiék felé néztem.

Niall is követte a tekintetemet, majd közel ment hozzájuk, ráugrott Harry-re és úgy tett mintha megcsókolná.

- Szeretlek Harry! - visította lány hangon.

- Te megőrültél? - lökte le magáról Harry, miközben fáradtan körbenézett.

Timi a szemét dörzsölve a hátára fordult, majd értetlenül megrázta a fejét. 

- Mi történt itt? - kérdezte álmosan.

- Ezt kérdezhetnénk mi is. Mit csináltatok ti? - röhögött Niall, miközben leszállt Harry-ről és mellém állt. - Nem úgy volt, hogy lázas vagy?

- De.. - vonta össze a szemöldökét Timi, majd Harry-re nézett.

- Hát nem annak tűnt. Úgy aludtatok, mintha több is lenne köztetek, mint barátság - nézett rájuk Niall a szemöldökét húzogatva.

- Ööö, nem tudom, miről beszélsz, csak azért feküdtem mellé, mert nagyon fázott. Amúgy nem is akartam elaludni, csak elnyomott az álom... - magyarázta Harry, látszott rajta, hogy igazat mond, mégis elpirult.

- Hát, jó - bólogatott Niall, majd átkarolt hátulról.

Harry és Timi döbbenten össze- majd ránknéztek.

- Ezt hogy és mikor? - vigyorodott el Harry.

- Hát... - kezdte Niall, majd elmesélte nekik az étteremben történteket.
- Jujj - pattant ki Timi az ágyból, majd odajött hozzám és megölelt. - Annyira örülök! - mondta boldogan.
- Hát még én - mosolyodtam el.
Timi megállt mellettem, Niall meg a derekamat átölelve a vállamra tette a fejét. Harry közben felállt az ágyból és kérdőn ránk nézett.
- Most miért néztek? - kérdezte röhögve, majd mindenki megvonta a vállát.
Ekkor berontott Louis, Liam és Zayn.

*Timi szemszög*
- Hát ti? Milyen volt? - érdeklődött Zayn.
- Hmm... sokat tudnék mesélni - szólt Harry, majd elmondta dióhéjban, hogy miről maradtak le.
- Ó, remélem hamarosan jobban leszel - ölelt át Liam.
- Kösz - mosolyodtam el, majd egy zsepi után nyúltam.
- Mi lenne, ha elmennénk hozzánk? - vetette fel Amy.
Mindenki beleegyezett, majd miután megittam a teámat hívtunk egy taxit. A lakás előtt eszembe jutott, hogy Clara valószínűleg már otthon van.
- Várjatok - fordultam vissza a kulcsokkal. - Az unokatesóm, Clara egy darabig nálunk lakik, így valószínűleg most itthon van. Ő nem tudja, hogy mi ismerünk titeket stb. Kérlek, ne ijesszétek meg annyira - mondtam a fiúkra nézve.
- Oké - szólt Niall. - Ő az akit említettél? - nézett Amy-re.
- Aham - bólintott Amy.
Kinyitottam az ajtót, majd benéztem a nappaliba.
- Szia Clara, itthon vagyunk! - néztem a fotelben ülő, laptopozó unokatesómra (a fotel háttal van a nappali ajtajának).
A laptopra pillantottam és láttam, hogy 1D-s képeket néz. Szóval rajongó, hát ez pont jókor derül ki... eddig nem említette - gondolkodtam és majdnem elröhögtem magam.
- Helló - köszönt fel sem nézve a képernyőről és közben mosolygott.
A többiek az előszobában álltak, a fiúk is köszönni akartak, de Louis befogta a szájukat.
- Cs-sss - mutatott a nappali felé, majd bekukkantott az ajtón.
Meglátta Clara-t, majd mosolyogva belépett, a többiek is követték. Liam közelebb lépett a fotelhez, majd Clara fölé hajolt és a képernyőre pillantott.
- Jujj, ez tudom mikor készült! - mutatott a képernyőre vigyorogva.
Clara ijedtében felugrott és majdnem leejtette a gépet. Megfordult és tágra nyílt szemekkel nézett körbe.
- Jézusom... - sikított fel, majd a szája elé kapta a kezét és megrázta a fejét. - Ezt hogy?... - suttogta hitetlenül.
- Liam, tudod te mit jelent az, hogy "ne ijesszétek meg annyira"? - nézett Amy Liam-re a fejét csóválva.
- Ne haragudj... - nézett a döbbent lányra Liam.
- Én... nem értem, hogy kerültök ide és... és... - motyogott Clara.
- Hát, szerintem üljünk le előbb és mindent megtudsz - mondtam mosolyogva.
Leültünk a kanapéra, majd miután Clara átesett az első sokkon elmeséltem neki minden fontos dolgot.
- Őrület, szóval te - mutatott Amy-re - és Niall jártok... És te vagy az a Louis, akivel Rikki a vidámparkban volt - gondolkodott Louis-ra nézve. - Hogy én miért nem jöttem rá erre eddig... - mosolygott végignézve a társaságunkon.
- El akartam mondani, csak nem tudtam hogyan, meg azt sem sejtettem, hogy te is directioner vagy, de az előbbiekből ítélve... Szóval, ne haragudj, elmondtam volna - öleltem meg Clara-t, majd Harry-re pillantottam.
Mosolyogva figyelt minket.
- Akkor, te is magyar vagy, igaz? - nézett Clara-ra.
- Igen, de a szüleimmel Olaszországban élünk - bólogatott Clara.
- Tényleg szakított veled a barátod? - kérdezte Liam. - Ööö, tudom, illetlenség megkérdezni, de...
- Semmi baj, amúgy igen - nézett rá Clara. - Szemét volt velem, de tovább léptem, nem érdekel - tette hozzá.
- Nem tudja, kit veszített el... egy ilyen szép lányt - kacsintott Liam.
Clara elpirult, majd körbenézett.
- Ugye nem gond, ha Timit elrabolom néhány percre? - kérdezte.
Felálltam, majd követtem őt a konyhába, a többiek addig tovább beszélgettek a nappaliban...

17. fejezet - ...nem akarlak elveszíteni!

A szeletet visszaejtettem a tányérra...
- Timi, valami baj van? Falfehér az arcod - nézett rám Harry.
Láttam, hogy Amy és Niall is ugyanígy méregetnek.
- Csak fázom - mondtam a pulcsim után nyúlva, majd felvettem. - De semmi komoly - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra.
Nem akartam, hogy miattam haza kelljen mennünk. Harry összevont szemöldökkel közel hajolt hozzám és a homlokomhoz érintette a tenyerét.
- Uh, nagyon forró a homlokod. Szerintem lázas vagy! - mondta Harry, majd visszadőlt és aggódva figyelt.
- Szerintem jobb lenne, ha hazamennénk. Úgy látszik megfáztál valahol - pillantott rám Amy, majd a ő is "megnézte a lázamat".
- De... mi lesz a kajával? - kérdezte Niall az asztal közepén díszelgő gyümölcsös sütihalomra nézve, amit a pizza mellett rendeltünk.
- Te mindig csak az evésre tudsz gondolni? - nézett mérgesen Harry Niall-re.
- Nem. De... - kereste a szavakat Niall.
- Öhm. Ne hagyjátok itt miattam a sütiket - mosolyogtam, miközben összekoccantak a fogaim.
Hirtelen forróságot éreztem, ezért ledobtam magamról a pulcsit.
- Most meg meleged van? Na, ez így nem lesz jó... - gondolkodott Amy.
- Nem hát. Hazaviszlek hozzám, az van legközelebb! - pattant fel Harry, majd hozzátette: - Ti kajáljatok csak tovább - nézett Amy-re és Niall-re.
Niall Amy-re mosolygott, majd rám nézett.
- Tényleg nem gond, ha mi itt maradunk? - kérdezte tőlem.
- Nem, dehogy - álltam fel. - Köszi, de szerintem nem vagyok olyan rosszul - mosolyogtam Harry-re, majd újra felkaptam a pulcsimat, mert megint rázni kezdett a hideg.
- Hmm... látszik rajtad, hogy lázas vagy. Á, tényleg nem vagy rosszul - vigyorgott Harry a fejét ingatva, majd hívott egy taxit. - Elviszlek előbb egy orvoshoz.
Tényleg gyengének éreztem magam. Lecsuktam a szememet néhány másodpercre, majd bólintottam.
- Remélem tényleg nincs nagy gond - nézett rám a homlokát ráncolva Amy, majd odajött és óvatosan megölelt.
Közben megérkezett a taxi. Niall is elköszönt és jobbulást kívánt, majd beültünk a kocsiba.
- Brr - koccantak össze a fogaim. Ja, persze, csak én lehetek az aki nyáron belázasodik - gondoltam.
Harry nem szólt semmit, csak átkarolt. Nagyon jól esett hozzá bújni, így a vállára hajtottam a fejemet és becsuktam a szememet. Olyan nehéznek tűntek a szemhéjaim, mintha napok óta nem aludtam volna.
Hamarosan egy magánrendelőhöz érkeztünk, ahol megvizsgáltak. Megállapították, hogy valami szezonális vírust elkaptam, ami lázzal jár és 2-3 nap alatt ki lehet feküdni. Azt is mondták, hogy sok folyadékot igyak és pihenjek.
Harry egész végig aggódva figyelt, majd a taxival eljutottunk a házához.
- Wow - néztem fel a ház homlokzatára, miközben Harry kinyitotta az ajtót.
Mosolyogva bevezetett a nappaliba, majd kihúzta az egyik kanapét. Megágyazott, majd hozott egy pólót, amiben alhatok.
- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam - ültem le az ágyra, majd rámosolyogtam.
- Nincs mit - állt meg mellettem. - Készítek neked teát, milyen legyen? - kérdezte.
- Hmm - gondolkodtam. - Jó forró és citromos - fontam össze magam előtt a karjaimat, hogy felmelegítsem magam, bár azt sem tudtam, mi lenne most jobb: a hideg vagy a meleg.
Harry kiment a konyhába. Én addig felvettem a pólóját. Belenéztem egy tükörbe és elvigyorodtam. Nagy volt rám, de ez most nem számított. Nem tudtam megállni, hogy ne szippantsam be a belőle áradó illatot. Olyan Harry illatú volt! Az ajkamba harapva ledőltem az ágyra. A hideg még mindig rázott, de már határozottabban jobban éreztem magam fekve. Harry visszajött és letette a teát a kanapé melletti asztalkára. Megfordultam és a szemébe néztem. Furcsa volt melegséget érezni a mellkasomban, amikor még mindig rázott a hideg.
- Látom, nem nagyon tudsz aludni - mondta oldalra döntve a fejét.
- Tudnék, csak fázom - húztam a takarót feljebb, majd lehunytam a szemeimet.
Harry lassan megkerülte az "ágyat", majd mellém feküdt és átkarolt.
- Ne értsd félre, csak szerintem nem elég neked még száz takaró sem, így... - magyarázkodott.
- Nem kell megmagyarázni, értem én - suttogtam nevetve.
A szívem össze-vissza vert, olyan furcsa érzés volt ilyen közel lenni hozzá, hiába tudtam, hogy csak azért teszi, hogy felmelegítsen. Már nem rázott a hideg, e helyett a hasamban pillangók röpködtek. Nem tudom, meddig ülhettünk így, csak azt, hogy valószínűleg elaludtunk...

*Amy szemszög*
Niall-el csendben ültünk egymással szemben. Én azon gondolkodtam, mi lehet Timivel, amikor Niall megtörte a csendet:
- Szóval, mégis kettesben maradtunk - kapott fel egy sütit.
- Aham - vigyorogtam.
- Mesélj valamit rólatok, magadról - nézett rám kérlelően.
- Hát jó. Timi és én Magyarországon élünk eredetileg, ide csak nyaralni jöttünk... - kezdtem.
- Aha, ezért van ilyen édes akcentusod - nevetett Niall.
- Kösz - pirultam el. - Nekem is tetszik a te ír akcentusod - vettem el egy sütit a tálcáról.
- Hmm... mit mondtál? Magyarország? Hallottam már erről az országról. A fővárosa Bukarest, igaz? - nézett rám.
- Ööö, nem. Budapest - javítottam ki nevetve. - De ne aggódj, nem te vagy az első aki összetéveszti - tettem hozzá.
- Hupsz - mosolyodott el halványan Niall.
- Na szóval, Loló London közelében él és az egyik közeli barátnőnk - mondtam. - Sajnos a távolság miatt ritkábban találkozunk, de most bepótoljuk - mosolyogtam. - Abe a szomszédunk. Nagyon kedves lány, ő is jó barátnőnk lett - folytattam. - Rikki-vel a koncerteteken ismerkedtünk meg. Véletlenül rálépett Timi lábára, elkezdek beszélgetni és íme, a barátnőnk lett.
- Ez nagy - nevetett Niall. - Fájdalmat okoz neki, de azért jó barátnők lesznek. Nem értem én a nőket.
- Hát, bonyolultak vagyunk... - gondolkodtam.
- Ezek szerint, akkor csak te meg Timi vagytok magyarok - mondta Niall.
- Aham. Meg még Clara is. Ő Timi unokatestvére - egészítettem ki.
- Ó, vele még nem találkoztunk - vett el még egy sütit Niall.
- Tényleg... Hát majd, ha eljöttök a lakásunkhoz, akkor megismeritek. Kedves csaj, csak most szakított a barátjával, ezért nincs a legjobb passzban - közöltem.
- Szegény... és ti meddig maradtok Londonban? - kérdezte.
- Hát... 1 hónapig - néztem a szemébe.
- Csak? - suttogta a távolba meredve.
Éreztem, hogy elszorul a torkom. Miért csak 1 hónap, miért? - gondoltam.
- Miért nem maradtok tovább? Ideköltözhetnétek és... - nézett a tányérjára Niall.
- Én szívesen maradnék és szerintem Timi is. De te is tudod, hogy ez nem így működik. Nekünk ott van a családunk - mondtam halkabban.
- Tudom... csak - nézett a szemembe.
Nem tudtam, mit tegyek. Nem bírtam tovább nézni szomorú tekintetét.
- Én... aggódom Timi miatt, hívok egy taxit - vettem elő a telefonomat.
Niall kinyitotta a száját, de nem mondott semmit. Csak lesütötte a szemét és elvette az utolsó sütit.
A taxi néhány percen belül meg is érkezett. Fizettünk, majd felálltam és a kocsi felé vettem az irányt, de Niall nem mozdult.
- Várj! - hallottam a hangját.
Odasétált hozzám, de nem nézett rám.
- Mondanom kell valamit. Igazából nem akartam négyesben tölteni a délutánt, csak túl gyáva voltam - elmosolyodott. - Amint megismertelek el akartam mondani, de arra gondoltam, hogy ráér még, hiszen, csak néhány napja ismerlek, de... 1 hónap, az túl kevés idő... - közelebb lépett hozzám, majd a szemembe nézett. - Nem akarlak elveszíteni! - suttogta, majd megcsókolt.

A szívem szinte kiugrott a helyéről és elájultam volna, ha nem rakja a kezét a derekamra. Gyengéd és édes volt a csókja, az egész testem beleremegett és jólesően kirázott a hideg, mint akkor este a bulin. Az ajkaink elváltak és félve nézett rám. Én válaszul elmosolyodtam, majd a hajába túrva visszacsókoltam. Amikor vége szakadt, kék szemeibe néztem és mindketten elmosolyodtunk.
- Szeretlek - lehelt egy csókot a számra.
- Én is - suttogtam.

16. fejezet - Gokart! :D

Mindketten örültek, mert így nem kell egyedül tölteniük a délutánt.
- Olyan furcsa megint ilyen üresen a lakás - ült le a fotelbe Amy, majd hátradöntötte a fejét.
- Az - mondtam. - Mit veszünk fel? - gondolkodtam.
- Nem tudom, de ki kellene találni - pattant fel, és mindketten a ruháink felé vettük az irányt.
Végül ezek mellett döntöttünk:

Amy

Én (Timi)

Mielőtt felöltöztünk volna még bekaptunk néhány falatot, majd felvettük a ruhánkat. Harry és Niall néhány perc múlva csöngettek is.

- Sziasztok! - nyitottam ajtót.

- Szia! - köszöntek, majd Niall átnézett a vállam fölött és Amy-re mosolygott.

Hátrébb léptem, hogy bejöhessenek. Niall lépett is, csak Harry állt még ott a nappalit vagy nem tudom mit nézve...

- Gyere már! - lökte meg Niall.

 Harry egy fejrázás kíséretében belépett. Megvárták, amíg felkaptuk a táskánkat, majd mindannyian lementünk.

- És hova megyünk? - kérdezte Amy, amíg beszálltunk egy taxiba.
- Hát... az titok - nézett össze Harry és Niall.
- Amúgy jól néztek ki! - mondta Harry elővéve azt a cuki mosolyát.
- Köszönjük - mondtuk egyszerre.
Nemsokára egy pályához érkeztünk, ahol meg is állt a taxi.
- Gokartozni fogunk? - néztem a fiúkra meglepetten.
- Ja - karolt vállon Niall, majd Amy-t is.
- Kibéreltük az egészet. Lehet, hogy ez nem az amire számítottatok, de... - magyarázta Harry.
- De van kajáló is - vágott a szavába Niall, miközben megnyalta a száját.
- Szupi! - mosolyogtunk össze Amy-vel, majd mindketten szaladni kezdtünk a gokart kocsik felé.
- Enyém a piros! - ültem bele az egyikbe.
- Nekem mindegy, de akkor legyen ez a kék - ült Amy is bele egy kocsiba.
A fiúk is utolértek minket, majd mind a 4-en a startvonalhoz gurultunk.
- Ti tudtok gokartozni? - kérdezte Niall röhögve.
- Nem nagyon, de mindent ki kell egyszer próbálni - válaszolt Amy vigyorogva.
Sokat bajlódtunk - mi, lányok - az irányítással, de néhány kör után belejöttünk. Az első körökben mindig Niall vagy Harry győzött, de aztán összekaptuk magunkat. Annyit nevettünk, hogy szinte nevetőpózban maradt a szám. Az egyik körnél Amy bevágott Niall elé. Mivel összementek, Harry nem tudta kikerülni őket.  Én még időben észrevettem, így kikerülve őket megnyertem azt a kört. Közben néha megszédültem és nem értettem, hogy miért. Az egyik kezemet az arcomhoz érintettem, ami megint forrónak tűnt... vállat vontam, majd tovább üldöztem az előttem haladó Niall-t. Néhány menet után úgy döntöttem, lassabbra veszem a tempót, így induláskor csigalassúsággal vezettem a járgányomat. Harry megállt mellettem, majd kiugrott a sajátjából. Rámászott a kocsimra, mögém csúszott, majd átkarolta a derekamat. Én nevetve gyorsítottam. Közben a hajamba fúrta a fejét. Mosolyogva próbáltam az útra koncentrálni, kevés sikerrel. Egy kellemes szellő felém fújta az illatát. Egy pillanatra becsuktam a szemem és mélyen beszívtam, majd a mellkasának döntöttem a fejem... csakhogy nem vettem észre az előttünk haladó Amy-t, így nagy robajjal nekimentünk.
- Hé! - nevetett Amy. - Nem ér ketten egy ellen! Egy kocsiban? Elfértek ti? - nézett ránk vigyorogva.
- Aham - nevettem bólogatva, majd visszavezettem a kocsit az kijelölt útra.
Niall is beszállt Amy mögé, így két kocsival folytattuk. Egy idő után - mivel megéheztünk - átmentünk a pálya melletti büféhez, ahol még egy terasz is volt. Kiültünk oda, majd rendeltünk pizzát és üdítőt.

- Hogy tetszett? Nem is vagytok olyan rosszak - vett el egy szeletet Harry.

- Hát mi mindenben jók vagyunk - vigyorgott Amy. - Csak vicc volt. Amúgy jó volt, többször csinálhatnánk ilyet.

- Szerintem is jó volt - kortyoltam bele a kólámba. - Főleg az ütközős részek, meg amikor ketten ültünk egy kocsiban - mosolyogtam.

- Ja, az jó volt. Tehetséged van az ütközéshez vagy csak valami elvette a figyelmedet? - nézett rám Niall, majd Harry-re pillantott, közben a szemöldökét húzogatta.

- Ööö - gondolkodtam, miközben a kólámban levő buborékokat követtem a szememmel. - Mindkettő - nevettem el végül magam.

- Na azért - kacsintott Niall. - Kaphatok a pizzádból, Amy - nézett Amy-re bociszemekkel.

- Nem, neked is van - húzta közelebb magához a tányérját Amy.

Niall szomorú arcot vágva hátradőlt és az üres tányérját nézegette.

- Najó, kaphatsz! De elnéztelek volna még egy darabig ilyen arccal - adott egy pizzaszeletet Amy Niall-nek.

- Tudtam, hogy nem fogsz ellenállni neki - vigyorgott Amy-re Harry.

Amy a fejét ingatva Harry-re mosolygott, majd hozzátette:

- Ja, persze. Neked nem is adtam volna!

- Most megsértődtem - nézett rá Amy-re Harry, lebiggyesztve a száját.

Amy felpattant, majd megölelte Harry-t.

- Nincs harag - nevetett Hazza.

Egész végig mosolyogva néztük őket Niall-el, majd felkaptam az utolsó szeletemet. Bele akartam harapni, de émelygés fogott el, amikor a pizzára néztem. Bár a nap szikrázóan sütött és meleg volt, engem rázni kezdett a hideg. A szeletet visszaejtettem a tányérra...

15. fejezet - Te sem mersz! Akkor együtt...

Még beszélgettünk egy kicsit, majd mindenkit elnyomott az álom...
*Timi szemszög*
Reggel kipihenten ébredtem és körülnéztem a szobában. A többiek még aludtak, kivéve Clara-t. Az ő ágya üres volt. Elmentem a mosdóba, majd vissza felöltözni. Úgy döntöttem megreggelizem, ezért elindultam a konyhába. Amikor elkészültem, a kajámmal együtt bementem az étkezőbe. Megláttam Clara-t, aki épp az erkélyről nézelődött.
- Szia - köszöntem neki. - Hogy hogy ilyen korán?
- Szia - fordult meg mosolyogva. - Hát, nem tudtam aludni, ezért kijöttem addig az erkélyre - mondta.
- Aha. Reggeliztél már? - kérdeztem leülve az asztalhoz.
- Nem. Gondoltam megvárom, amíg felébredtek.
- Ó, akkor készítek neked is - indultam vissza a konyhába.
- Köszönöm - hallottam a hangját.
Visszatértem a reggelivel együtt, majd mindketten leültünk.
- Ti már ismeritek Louis-t? - kérdezte kíváncsian.
- Aham - haraptam az ajkamba. Ha tudná, hogy ki az - gondoltam. - Biztosan megismerheted te is majd, ha komolyabbra fordul a dolog - mosolyodtam el. - Elvégre az uncsi-tesóm vagy - öleltem meg.
A többiek is szép lassan felébredtek és csatlakoztak hozzánk. Reggeli után, úgy döntöttünk, hogy Rikki, Abe és Loló hazamennek és majd holnap találkozunk megint, csak Lolóéknál. Clara itt fog lakni egy darabig nálunk. Amy lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Az MTV-re kapcsolt. Épp a Gotta Be You kezdődött, amire mindhárman felkaptuk a fejünket. Végigénekeltük ami "gyönyörű" hangunkkal, tehát úúúúúúú-zhattunk egy sort. :D Épp valakin gondolkodtam (vajon kin?:DD), amikor megcsörrent a telefonom. Mivel a tv még üvöltött, kimentem az erkélyre.
- Szia! - szólt bele Harry.
- Hello! - mosolyodtam el. - Te gondolatolvasó vagy? - kérdeztem furcsán, majd elnevettem magam.
- Öhm, nem tudok róla - mondta Harry. - Miért?
- Mindegy, miért hívtál? - néztem a távolban repülő madarakra.
- Hát... csak... szóval nem lenne kedved eljönni velem... azaz Niall-el és Amy-vel valahova délután? - kérdezte zavartan.
- De, van - éreztem, hogy elpirulok. - És hova mennénk? - kérdeztem az ajkamba harapva (mostanában túl sokat csinálom ezt :P).
- Arról lenne szó, hogy Niall nem meri elhívni Amy-t randizni, vagy ilyesmi. Csak akkor menne bele, ha mi elkísérnénk őket, mert akkor nem lennének csak kettesben. Még túl félénk ehhez, bár nem értem miért, enni azt bezzeg tud... - magyarázta Harry.
- Á, értem. Szóval ez akkor egy duplarandi? - kérdeztem a kezeimet az arcomra tapasztva.
Érdekes: a kezeim hidegek, az arcom meg forró. Normális ez? - gondolkodtam.
- Igen... azaz nem tudom - mondta halkabban.
Elképzeltem magam előtt, ahogyan szemben állva beszélgetünk. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Hát, akkor megkérdem Amy-t. Majd írok egy sms-t, oké? - mentettem ki a szituból.
- Oké, akkor szia! - köszönt el.
- Szia... - nyomtam ki a telefont felkavarva.
Milyen jó Amy-nek, hogy Niall-nek bejön... És mi van velem és Harry-vel? Neki is tetszem vagy ez csak egyirányú? Miért csinálja ezt velem? Bárkit megkaphatna. Nem hinném, hogy pont én... - gondolkodtam évődve. Közben visszasétáltam Clara-ékhoz.

*pár perccel ezelőtt*
*Harry szemszög*
- ... és olyan édes, amikor eszik és közben nevet! - áradozott Niall tovább, a gitárján lazán pengetve a húrokat.
Valami sejtelmes dallamot hallatott és ezzel a hangulat is olyanná vált. Leültem mellé a fotelbe. A házamban voltunk, a többiek Louis új kocsiját próbálgatják, ami ma reggel érkezett meg.
- Najó, nem hiszem el, hogy nem mersz lépni! - tettem a kezemet a vállára, a fejemet csóválva.
- De... te sem mersz! - vágott vissza vigyorogva.
- Én... az más dolog - dőltem hátra zavartan.
- Ja, nagyon más. Ugyanaz. Én nem merek, te sem mersz. Mi a különbség? - kérdezte.
- Nem tudom. Csak... - gondolkodtam. - Van egy ötletem. Mi lenne, ha elhívnánk őket együtt? Így nem lenne randi, csak szórakozás... - vázoltam az ötletemet.
- Hmm, oké. Így ha én égek, te is égsz - borzolta össze a hajamat röhögve, majd odadobta a telefonomat az ölembe.
- Most mi? Hívjam fel őket?
- Miért, majd szerinted kitalálják maguktól? Hívd fel Timit és kérdezd meg őket...
Tárcsáztam Timi számát, néhány csörgés után fel is vette. Egész végig Niall szuszogását kellett éreznem a hajamban, mert muszáj volt neki mindent hallania. Amikor elmondtam Timinek, hogy miért hívtam, Niall felröhögött mellettem. A kezemmel gyorsan betapasztottam a száját, majd válaszoltam. Niall közben elfojtva tovább röhögött. Amikor őt is megemlítettem, újra visszaugrott mellém és a telefonhoz nyomta a fülét. Megbeszéltük, hogy Timi megkérdezi Amy-t, majd ír sms-t.
Amikor letettem a telefont, Niall a hátamra ugrott és a kanapéra zuhantunk.
- Te hülye vagy! - szedtem le magamról.
- Miért, te nem örülsz? - kérdezte vigyorogva.
- De. Csak ha én örülök, nem ugrok rá valaki hátára, ha nincs felkészülve rá - röhögtem. Mivel én felálltam, Niall elfoglalta az egész kanapét.
- Azt csak hiszed! - ugrottam rá, majd röhögve kezdtünk el birkózni.
- Régi szép idők... emlékszel? X Factor, próbák stb.? - mondta Niall, miután leszálltam róla.

- Persze, el nem felejtem soha! Olyan jó volt, nem is tűnik 2 évnek... - néztem a falra, ahol volt néhány régebbi kép a bandáról.
- Nem hát. Mintha tegnap lett volna, hogy Liam-mel megtöltjük Simon táskáját csokimorzsával vagy, amikor Zayn-nel kiegyenesítettük a hajadat... - nosztalgiázott.
- Ja, de az gonosz húzás volt - rendeztem el a hajam. - Vagy amikor Louis-val csokipénzekkel dobálóztam... - játszódtak le bennem azok a felejthetetlen képek.
Egy darabig erről beszélgetünk, csak a csengő megszólalásakor hagytuk abba. Odamentem kinyitni, hát persze, hogy a fiúk voltak.
- Nagyon kúl Lou új verdája! - csörtettek be a nappaliba.
Niall-el elmondtuk nekik, hogy van programunk délutánra, majd velük együtt folytattuk a nosztalgiázást. Később megebédeltünk, majd megkaptam az sms-t Timi-től. Visszaírtam, hogy 4-re megyünk értük.

*Timi szemszög*
- Amy, beszélhetnénk? - mentem oda a tévézőkhöz.
- Persze, amúgy ki hívott? - kérdezte felállva, majd átmentünk a konyhába.
- Harry. És Niall-el elhívtak téged és engem, hogy töltsük velük a délutánt! - vigyorogtam.
- Tényleg? - ugrott egyet, majd megölelt. - Alig várom, mikor jönnek? - kérdezte csillogó szemekkel. - És mi lesz addig Clara-val?
- 4-re jönnek értünk. Clara meg átmegy addig Abe-hez, úgyis csak a szomszédig kell mennie...vagy nem tudom - gondolkodtam.
- Akkor kérdezzük meg őt - mondta Amy, majd a faliórára pillantott. - Jujj, alig van már időnk!
Megkérdeztük Clara-t. Azt mondta, szívesen átmegy, ezért becsengettem Abe-hez és megbeszéltem vele is. Szerencsére még nem volt programja. Mindketten örültek, mert így nem kell egyedül tölteniük a délutánt.