32. fejezet - X-Factor ~ Afterparty

Helló! Hát itt a legújabb fejezet. :) 

Fontos: mivel ez egy blog, nem történik

 minden a valósághoz hűen, így az időrendi 

sík sem egyezik meg... So, jó olvasást! xx

*Timi szemszög*

- Indulunk! - kiáltotta el magát Louis, mire mindannyian kitódultunk a házból (Zayn-nél gyűltünk össze) és beültünk a buszba.
Az X Factor-épület körül - és benne is - rengeteg ember nyüzsgött. Viszonylag gyorsan bejutottunk. Egy headsetes férfi a nézőtérre irányított minket (az első sorokban foglaltunk helyet), mivel nem mehettünk a fellépőkkel az öltözőjükbe (?). Kényelmesen befészkelődtem az ülésbe és vártam, hogy elkezdődjön a műsor. Mosolyogva beszélgettünk a lányokkal, amikor végre vakítóan felvilágosodott a színpad és megjelentek a műsorvezetők is. Hangos tapsvihart követően elkezdődött a műsor. A top 7 versenyző közül Christopher Maloney által énekelt I'm still standing-gel elindult a ma esti verseny. Szórakozottan énekeltünk, tapsoltunk, majd így következett a többi versenyző is. A reklámszünetben persze megvitattuk a fellépőket.
- Kimegyek a mosdóba - állt fel Loló, majd utat kérve magának kisétált a stúdióból.
Közben vége lett a szünetnek, így már nem jöhetett vissza, csak néhány fellépő után, amikor megmutatták a tévénézőknek a nyereményeket.
- Miről maradtam le? - huppant le mellém.
- Fellépett Rylan Clark, a Union J és valamilyen James - soroltam.
- Ja, oké - biccentett. - Akkor nem maradtam le a fiúkról. Amúgy is, idén még nem néztem egyetlen élő adást sem... nem volt rá időm. Viszont az előválogatókat igen.
Egy negyed órán belül aztán a műsorvezető bejelentette, hogy most a One Direction következik, mire heves ováció tört ki a nézőtéren. Mi is felpörögve vártuk őket. A fellépés nagyon jó volt. Az egész stúdió tombolt a dalra.
Ezután kihirdették a két "párbajozót". A párbajdalok után a zsűri eldöntötte, hogy ki jut tovább. A kiesőt a versenytársai búcsúztatták, mialatt mi tapsoltunk. A műsorvezetők elbúcsúztak a tévénézőktől. A kamerák elsötétültek, a színpadon egyre több ember tűnt fel. Mi elhagytuk a stúdiót és megkerestük a fiúkat. Biztosítottuk őket, hogy milyen jók voltak....

***

A nyári éjszakában átvonultunk az épület egy másik szárnyába, ahol már készülődtek az after-partira. Az óriási terembe lépve rengeteg ember nyüzsgött, beszélgetett, nevetett, evett-ivott. A terem egyik végében pedig egy óriási üvegajtón át lehetett kijutni egy medencéhez, de ezt most senki sem vette igénybe. Egyrészt, mert mindenki ruhában álldogált, másrészt sötét volt már, és nem volt felkapcsolva a medencei világítás.
A vendégek között voltak az X Factor versenyzői is. A fiúk azonnal be akartak mutatni minket valamelyik bandának, mivel elmondásuk alapján nagyon jó fejek stb., így átvágtunk a termen és megálltunk egy nagyobb csoportnál, akik hangosan röhögve beszélgettek.
- Hé, itt vannak a 1D-s srácok! - nézett felénk egy sötétbarna hajú fiú, majd még további három srác fordult felénk és fiúsan köszöntötték Harry-t, Liam-et, Niall-t, Zayn-t és Louis-t, végül észrevettek minket is.
- Ők itt Loló, Timi, Abe, Rikki, Clara és Amy - mutatott be minket Harry. - Ők pedig a Union J tagjai, azaz George, Josh, JJ és Jaymi.

- Sziasztok - biccentett az egyikük, azt hiszem George a neve. Széles mosollyal az arcán nézett végig rajtunk.
Én közben Loló-val váltottam pár szót, így csak félig figyeltem rájuk, de valamire felkaptam a fejem, ugyanis George elképedten nézett ránk, miközben a többiek a szemüket törölgetve röhögtek. Egy pillanat alatt jöttem rá, hogy tulajdonképpen egy embert néz csak. Lolót. Khm... Oldalba böktem barátnőmet, mire ő felnézett a telefonjából.
- Mi a... - bökte ki végül George.
Loló falfehér arccal állt mellettem, és ha nem fogom meg a kezét, szerintem el is ájult volna, ugyanis George volt az a srác, akivel leöntette magát az ominózus üvegezésnél...
- Öhm... - vörösödött el Loló. - Én... Hát... mennem kell - motyogta, majd megfordult és el akart sietni, így elengedte a kezemet, de mégsem tudott "megszökni", mivel George karon ragadta és visszahúzva maga felé fordította.

*Loló szemszög*
George még mindig a karomat fogta, így tényleg letehettem a tervemről, miszerint elrohanok...
- Égsz! - nevetett Louis.
- Nem égek - ráztam meg a fejem, de éreztem, hogy az arcszínem valóban a paradicsom színére hasonlíthat.
- De. De égsz - röhögött tovább, miközben a karomat fogó George még mindig némán figyelt.
Mindenki nevetett körülöttem - kivéve George-t -, én meg úgy éreztem, mindjárt megnyílik alattam a föld és elsüllyedek.
- Kösz, Zayn - szűrtem ki a fogaim közül.
- Én csak adtam egy feladatot - tette fel a kezeit vigyorogva. - Te hajtottad végre!
A karomat  fogó kéz elengedett, mire bátorságot véve felnéztem. Egyenesen George szemeibe.
- Hé - mosolyodott el. - Ezzel még tartozom neked! - kacsintott, és láttam a szemében, hogy valamire készül.
A következő pillanatban felkapott és a mögöttünk levő üvegajtót kitárva kivitt, majd egy mozdulattal a medencébe dobott. Olyan gyorsan történt az egész, hogy szinte fel sem fogtam még, amikor már levegő után kapkodva, teljesen átázott ruhával rugaszkodtam fel a víz felszínére. Eközben kis társaságom is még jobban szórakozott rajtam.
- Segíthetek? - nyújtotta felém George a kezét. - Most már kvittek vagyunk, mivel te is gúnyt űztél belőlem - tette hozzá.
Figyelmen kívül hagyva a felajánlott kezét kimásztam a medencéből és próbáltam minél több vizet kiszorítani a ruhámból. A piros anyag ólomsúlyosan tapadt a testemre.
- Keríteni kéne neki valami szárazat - tűnődött Zayn, mire dühösen megragadtam és belöktem a vízbe.
Ő röhögve mászott ki a medencéből és önszántából ugrott vissza, mire elképedve néztem rá. Hát, ez nem jött be.
Összeszorított fogakkal kerestem meg tekintetemmel a Union J szépfiúját. Egyből eldöntöttem, hogy nem kedvelem. Sőt, utálom...
- Oké, gyere, megmutatom hol találsz hajszárítót - lépett mellém George, mire lesajnálóan ránéztem.
- Pont te fogsz segíteni nekem? Bedobtál a medencébe!
- Mert megérdemelted - rázta meg a fejét nevetve.
Inkább lenyeltem, amit kapásból mondani akartam, és elindultam.
- Hová mész? - hallottam George hangját a hátam mögül.
- Egyedül is boldogulok - szóltam hátra. - Keresek egy hajszárítót vagy valami.
- Mégis hol? Az étterem konyháján? Mert pont oda tartasz - ért mellém, mire megfordultam és egy másik irányba indultam.
- Gyere már velem - állt elém George, így kénytelen voltam megtorpanni.
Sóhajtottam egyet, majd követtem őt. Átvágtunk a beszélgető-táncoló-eszegető tömegen és újra a stúdió épületéhez értünk. Végigmentünk pár folyosón, végül az öltözőknél kötöttünk ki. Az egyik ajtón bementünk, majd George egy sminkes pultról felkapott egy hajszárítót.
- Tessék - nyújtotta felém, de mielőtt megfoghattam volna, visszarántotta és elkapta a csuklómat.
Az arca vészesen közel volt az enyémhez. A félhomályban tekintetét belefúrta az enyémbe, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. A világ megfordult körülöttem. Szédülni kezdtem, így kétségbeesetten húztam közelebb magamhoz, majd a hajába túrtam. George felnyögött, mire észbe kapva gyorsan eltoltam magamtól. Nem bírtam állni tovább a tekintetét, ezért kirohantam a szobából...