31. fejezet - I miss something...

/Valami hiányzik.../

Nem tudom, mikor aludtunk el végül, de arra nem emlékeztem, hogy visszamentem volna a szobámba...
- Liam, tegnap itt hagytam a... - hallottam egy távoli hangot.
Álmosan nyöszörögtem, kinyitottam a szememet miközben megfordultam. Illetve meg akartam fordulni, csakhogy valami nem engedett. Liam egyik karjával szorosan magához ölelve aludt. A gyomrom összerándult, ahogyan rá néztem. Megfagytam, nem tudtam megmozdulni. Hogyan kerültem én ide? Ez a kérdés suhant át az agyamon. Óvatosan kibújtam Liam öleléséből és felültem az ágyban. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi is ébresztett fel. Szemeimmel a hang irányába néztem, és megláttam Harryt. Elkerekedett szemekkel, de pimasz mosollyal az arcán állt az ajtóban és minket nézett.
- Nem akartam zavarni - mondta, majd megfordult és nevetve kiment a szobából.
- Harry! Várj! - kiáltottam utána, de már túl messze járhatott, hogy meghalljon. Bele sem mertem gondolni, hogy ezt hogyan magyarázzuk ki a többiek előtt, mivel Harry valószínűleg tudatni fogja velük a látottakat. Ó, jaj. No comment.
Kikecmeregtem az ágyból, majd visszanéztem az alvó fiúra. Mellkasa egyenletesen, lassan emelkedett, békésen aludt. Átmentem a szobámba, átöltöztem és lementem reggelizni. Nem törődtem a kérdő, értetlen pillantásokkal, amik engem szegélyeztek miközben ettem. Ez csak akkor tőrt meg, amikor Liam kócos hajjal, "most keltem fel" mosollyal az arcán belépett a hotel éttermébe és leült mellém.
- Liam, Clara? Jól szórakoztatok az éjszaka? - nézett ránk Harry vigyorogva.
Liam olyan döbbent arcot vágott, hogy azt hittem kiesik egy falat a szájából.
- Mi van? - rázta meg a fejét. - Miért is szórakoztunk volna? - értetlenkedett.
- Tegnap este nem tudtam visszamenni a szobámba. Valószínűleg elnyomott mindkettőnket az álom és így nálad aludtam - suttogtam, de nem néztem Liamre.
- Azt tudom - bólintott mosolyogva. - De... még mindig nem értem Harryt. Attól, hogy nálam aludtál, mi történt? Mert semmi.
- Ó, kicsi, buta Liam - csóválta a fejét Louis mosolyogva, majd megkerülte az asztalt.
A szúrós pillantásaim sem törölték le a mosolyt az arcáról. Közénk lépett, majd elénk tartott egy telefont. A képernyőn rólunk volt egy fénykép, amit Harry készíthetett, amikor betévedt Liam szobájába...

***

Nem történt semmi. Ezt próbáltam reggel óta elhitetni magammal és többnyire el is tudtam fogadni. De ahányszor ránéztem a barna szemű, kedves fiúra, nem tudtam csak közömbösen gondolni rá. Reggel óta látványosan kerül, és nem tudom, miért. Talán még ő sem. Hiszen tényleg nem történt semmi köztünk. Csak egy ágyban aludtunk... Csak azért, mert így alakult. A fiúk persze nem akartak leszakadni a témáról, de mivel belátták, hogy békén kellene hagyniuk Liam-et (és engem is), abbahagyták. 

A szobám teraszán ültem és a laptopomon pötyögtem. A többiek mind a hotel medencéjében szórakoztak, de nekem nem volt kedvem, így csak meghúzódtam az árnyékos erkélyen. A közösségi portálokat nézve aztán elszorult a torkom. Töménytelen mennyiségű utálkozó üzenet... Könnybe lábadt szemekkel hajtottam le a laptopom tetejét, és ekkor megláttam Liam-et. A szobája teraszán állt és töprengve nézett rám. Egy darabig egymás szemébe néztünk. Szólásra nyitottam a számat, de ő elfordult és bement a szobába. Értetlenül bámultam utána. Miért csinálja ezt velem? Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

*Timi szemszög*

A kellemes napsütésben feküdtem a napágyon. Mellettem napozott Loló és Rikki is. A többiek -kiegészülve Clara-val és Liam-mel - hangos csobbanások közepette szórakoztak a medencében. Ki sem kellett nyitnom a szememet, el tudtam képzelni őket. Kényelmesen élveztem a nap melegségét, amikor hideg vízcseppek hullottak felhevült bőrömre, majd göndör fürtök csikizték meg vállamat. Összerezzenve nyitottam ki a szememet, de késő volt. Harry erős kezeivel megragadott és az ölébe kapott, majd beugrott velem együtt a medencébe...
Néhány másodperce még a parton napoztam, most meg már a medence vizében küzdöttem játékosan Harry-vel. Más körülmények között az őrületbe kergetett volna ezzel, de hogyan is haragudhattam rá, amikor mosolyával máris elnyerte bocsánatomat?...
- Megérkezett Zayn és Abe! - nézett Loló a hotel felé.
Abe és Zayn valóban mosolyogva lépkedtek felénk fürdőruában. Csatlakoztak hozzánk a medencében és közben elmesélték, hogy milyen is volt Los Angelesben. Elmondásuk alapján igazán jól érezték magukat. Abe-et teljesen elvarázsolta LA lüktető nyüzsgése és a csodás tengerpart.

***

Kora délután aztán nekikezdtünk a lázas pakolásnak, mivel éjszaka már a London felé tartó repülőn leszünk. Ma van a fiúk utolsó NYC-i koncertje. Még mindig nem értem, hogyan bírják ezt a feszített tempót és a folyamatos utazást...

Egész estig az arénában próbáltak, minket ezalatt Lou (a stylistjuk) végigvezetett a kulisszák mögött. Nem is sejtettük, hogy mennyi ember felelős a banda fergeteges koncertjeinek működéséért. Elképesztő volt nézni a rengeteg nyüzsgő stábtagot.

A koncert szokásosan fantasztikusra sikeredett. A fiúk megint kitettek magukért. A fellépés után visszamentünk a hotelbe. A csomagokat már bepakolták egy kisbuszba, majd egy kis kikapcsolódást nyújtó bowlingozás után elindultunk a reptérre. Az utat mindenki végigaludta, hiszen éjszaka utaztunk. Valamikor napkelte után megérkeztünk a fővárosába. A Big Ben kivilágított tornya melegséggel töltött el. Hiába New York minden csillogásáért, Londont nem lehet felülmúlni...

***

Egy hét után, bőröndökkel a kezünkben léptünk be londoni lakásunk ajtaján Amy-vel és Clara-val. Egész délelőtt a csomagokkal bíbelődtünk és helyreraktunk minden cuccot. Abe a szomszédságunkban ugyanezt tette. Szóval, mindenki a saját otthonában pakolászott. 

Amy elment ennivalót vásárolni, Clara meg átment Abe-hez segíteni kipakolni (hárman gyorsabban végeztünk), így egyedül voltam. Épp a pólókat rakosgattam vissza a szekrénybe, amikor megcsörrent a telefonom. Anya hívott. Mosolyogva felvettem. Elmondtam neki, hogy visszatértünk NY-ból. Örült, hogy végre megint "közelebb" tudhat magához. Hiszen Amerika mégis egy másik kontinens... Elmeséltem neki néhány dolgot a Big Apple-ről, majd ő is beszélt az otthon történtekről. Most először éreztem azt, hogy hiányzik. Hiányzik minden, amit otthon hagytam. Az illatok, színek, megszokott dolgok, a szobám, de legfőképp a családom. Szóval minden. Hallani akartam apa hangját is, így anya odaadta neki a telefont. Apa persze szokásához híven, egyből mosolyt csalt az arcomra egy értelmetlen viccel. Pedig most legszívesebben szomorkodtam volna. A honvágy ólmos súlyként telepedett rám. Apa érezhette, hogy mi a helyzet, így megígérte, hogy hamarosan webkamerázunk majd...

Clara végül úgy döntött, Abe-nél alszik, mivel nagyon érdekelte, hogy milyen is "az angyalok városa". Amy-vel tartottunk egy laza filmnézős estét. Ezer éve volt már, hogy csak mi ketten, együtt voltunk, így most kihasználtuk az alkalmat. Szóval, nagyon jól telt az esténk: pasik nélkül, felcopfozott hajjal, egyszerű ruhákban, smink nélkül... egyszerüen lazán.

***

*Louis szemszög*
Egy hete sem tértünk haza New Yorkból, készülhettünk is fellépni a brit X-Faktorban. Mivel ez a műsor eléggé közel áll a szívünkhöz, azonnal igen mondtunk, amikor felkértek minket rá.
Persze egy feltételünk azért akadt. Mivel meghívtak minket az after-partira is, magunkkal vihettünk néhány személyt. Nem kérdés, hogy kiket választottunk...