22. fejezet - R+L

*Abe szemszög*
Mosolyogva néztem végig a társaságunkon, majd megakadt Zayn-en a tekintetem. Engem nézett, de amikor rápillantottam, elkapta a tekintetét. Elpirultam és nem is értettem miért. Zayn felállt, kidobta a dinnyehéját, majd hozzám sétált.
- Nem lenne kedved beszélgetni? - kérdezte cuki mosollyal az arcán.
- Végül is, de - álltam fel, majd átmentünk a tető másik oldalához.
Innen szép kilátás nyílt a városra. Zayn a tető széléhez lépett, majd leült oda, én is követtem a példáját.
- Olyan szép innen a város - mosolyogtam.
- Igen, az. Te mindig Londonban éltél? - kérdezte.
- Nem. Cambridge-ben születtem. Néhány éve költöztem ide, a szüleim még mindig ott élnek - mondtam.
- Aha. És miért pont Londonba költöztél? - érdeklődött.
- Hát, bár nyugodt a természetem, szeretem az ilyen nagyvárosokat, mint London. Amúgy is, megfogott az itteni hangulat - válaszoltam.
- Hmm - mosolyodott el. - Én is ezért szerettem meg Londont, bár a kedvenc városom Los Angeles - mondta.
- Hú, mindig is el akartam jutni LA-be, sok jót hallottam a városról, biztosan remek. A tengerpartot is megnézném.
- Tudod mit? Ha majd New York-ban leszünk, teszünk egy kis kitérőt LA-be... - kacsintott Zayn.
- De Los Angeles az ország másik felében van - néztem rá furcsán.
- Igen, de nem baj... repülővel meglesz - csettintett.
- Majd meglátjuk - nevettem el magam.
Egy darabig még beszélgettünk. Zayn nagyon figyelmes volt és sokszor meg tudott nevettetni. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. Észre sem vettük és már kezdett szürkülni az ég.
- Hű, ilyen gyorsan telik az idő? - néztem az égre.
- Hát, ha ilyen kellemesen töltjük el, akkor igen - kacsintott Zayn.
Nevetve visszamentünk a többiekhez, csakhogy nem volt senki a tetőn rajtunk kívül, így lementünk a lakásba...

*1 órával ezelőtt*
*Louis szemszög*
A tetőn ültünk, dinnyét ettünk és nagyon jól éreztük magunkat... Minden olyan idilli volt, hogy ezen mosolyognom kellett. Körbenéztem, a tekintetem megakadt Rikki-n. Épp Timivel nevetett. Mosolyogva odamentem hozzá és megálltam előtte.
- Szia Louis - nevetett tovább Rikki.
- Rikki, nincs kedved sétálni? - kérdeztem.
- De - pattant fel a székről, majd mindketten elindultunk lefelé.
Egy darabig szótlanul sétáltunk egymás mellett, majd a közeli parkhoz értünk.

*Rikki szemszög*
- Nézd! - nézett rám csillogó szemekkel Louis, majd egy pocsolya felé mutatott, amiben egy galamb állt.
Odarohant hozzá és megpróbálta elkapni, persze a galamb elrepült.
- Kevin, miért hagysz itt? - mondta sírós hangot tettetve.
Én mosolyogva odasétáltam hozzá, majd megöleltem:
- Hé, nincs semmi baj, keresünk egy másikat - nevettem.
- Nekem nem kell másik... - suttogta. - Csak te kellesz - nézett a szemembe, majd magához húzott és megcsókolt.

Az egész testemet átjárta a bizsergés. A lepkéim úgy verdestek, mint eddig soha, és repülni tudtam volna a boldogságtól. A kezemmel a hajába túrtam és úgy csókolóztunk. Amikor elváltak ajkaink, összedöntöttük a homlokunkat. Belenéztem gyönyörű kék szemeibe. Mérhetetlen boldogság sugárzott belőle. Mindketten mosolyogtunk és csak egymást néztük. Louis végigsimította az arcomat, én közben lehunytam a szememet.
- Nem is tudod, mennyit álmodoztam erre a pillanatra várva - suttogta.
- Ezek szerint most én sem álmodom? - kérdeztem kinyitva a szememet.
- Nem, ez a valóság - mosolyodott el, majd újra megcsókolt.
Minden megszűnt körülöttünk, csak a kezeit éreztem a derekamon és az ajkait az enyémen. Néhány pillanat múlva hideg cseppeket éreztem a vállamon. Louis halkan felmordult, majd mindketten az égre néztünk. Fekete felhők gyülekeztek fölöttünk. Összenéztünk, megfogta a kezemet, majd nevetve szaladni kezdtünk...