/Minden rendbe jön, megígérem.../
*Timi szemszög*Megérkeztünk a hotelhez. Miközben kiszálltunk, elöntött valamiért a megkönnyebbülés. Arra csak később jöttem rá, hogy miért. Miközben utaztunk, vágni lehetett a feszültséget a taxiban. Liam összeszorított fogakkal, mereven ült az ülésen és gondolkodott. Át tudtam érezni a helyzetét. Nagyon sajnáltam, de nem tudtam hogyan segíthetnénk rajta, így csak hagytuk gondolkodni. A hallba érve mindenki szétszéledt. Liam-et láttam felmenni a szobájába. Harry, Niall, Amy, Louis, Rikki, Loló, Clara és én az étteremben tébláboltunk, ettünk, beszélgettünk.
*Abe szemszög*
Elgondolkodva léptem ki a hotel kertjébe. Olyan gyönyörű a szálloda parkja! Tele van virágokkal és fákkal. Az egyik fa tövében levő padra leültem és a szellő halk susogását figyeltem, miközben lehunytam a szemem. Ábrándozásomból egy reccsenés ébresztett fel. Kinyitottam a szemeimet és Zayn-nel találtam szembe magam, aki leült mellém a padra.
- Megígértem neked valamit... - vigyorodott el, mire kérdőn-kíváncsian néztem a szemébe. Nem rémlett ilyesmi...
Zayn válasz helyett előhúzta az eddig háta mögött tartott kezét. Két repülőjegyet tartott elém. New York - Los Angeles járat. Amint elolvastam elkerekedett szemekkel néztem Zayn-re.
- De LA az ország másik felében van. Azt hittem akkor csak... - méregettem a jegyeket.
- ...vicceltem? - fejezte be helyettem a mondatot. - Nem, én komolyan gondoltam. Elvinnélek oda, de csak ha szeretnéd. Nem kötelező - mondta.
- Persze, szívesen megyek veled - mosolyodtam el. - És a többiek?
- Ők nem akartak jönni. Senkinek sincs kedve átszelni az országot csak azért, hogy LA-be utazzanak - vonta meg a vállát.
- Akkor csak ketten megyünk? - kérdeztem.
- Ezek szerint. Hasta la vista! - kacsintott rám, majd felállt és visszament a hotelbe.
Egy darabig néztem a kezemben maradt jegyeket. Az indulás valamivel a koncert befejezése után lesz. Szóval, éjszaka utazunk, így reggelre már ott is vagyunk. Elmosolyodtam, majd én is bementem.
A fiúknak este koncertjük lesz, így elmentek próbálni. Mi, lányok nem mehettünk, mondván: "elvesszük a figyelmüket", így inkább csak elvoltunk az épületben. 3 óra múlva végre visszajöttek a srácok. Liam már nem tűnt olyan megviseltnek, de még mindig látszott rajta, hogy nem olyan könnyű még túltennie magát Danielle-n, azt hiszem, tényleg szerethette...
*Timi szemszög*
Miután visszajöttek Harry-ék a próbáról, átmentünk egy nagy terembe. A fiúk kértek néhány üvegnyi piát. Voltak ott székek is, mi mégis a földre ültünk. Úgy döntöttünk eltereljük valamivel Liam figyelmét, hogy mihamarabb visszanyerje régi önmagát.
- Üvegezünk? - vetette fel mosolyogva Louis.
- Oké, mik a szabályok? - kérdezte az ölében ülő Rikki.
- Először is, jobb lenne, ha végre elszakadnátok kicsit egymástól - nézett rájuk Zayn.
Louis és Rikki összenéztek, majd Rikki átült mellém, Louis-val szembe.
- Szóval, aki nem teljesíti a feladatot, az 2 pohárnyit bevág ebből - mutatott Niall az üvegekre, amiket időközben kértek. - Aki teljesíti, az csak egyet.
- Én nem iszom - jelentette ki Liam.
- Jó, akkor neked... Megvan, te vetkőzöl! - röhögött Harry.
- Hahaha - nézett rá Liam. - Nem lenne jobb, ha mind vetkőznétek ivás helyett? Este koncert van - figyelmeztette bandatársait.
- Hát, nekem az is jó - vigyorodott el Harry, majd a pincérrel visszavitette az üvegeket.
Zayn kért egy üres üveget, majd elsőnek Louis pörgetett. Az üveg Harry felé mutatott. A feladatot pedig nekem kellett kiszabni. Ravaszan rá mosolyogtam.
- Hmm... Rohanj ki a hotel elé és ordítsd el magad, hogy aki utolér, azt lesmárolod - mondtam.
- Lesznek jelentkezők erre - vigyorgott Niall.
Harry mosolyogva felállt, majd lassan a bejárathoz sétált. A rajongók, ahogy meglátták, sikítozva próbáltak a hotel bejáratához jutni, csakhogy a biztonsági őrök visszatartották őket. Harry visszafordult és elhúzva a száját rám nézett.
- Ez olyan mintha hiénák közé dobnál egy madárkát - lépett hátrább a forgóajtótól, miközben bociszemekkel nézett rám.
- Madárkát!? Jól van, Harry - röhögött Louis. - Na, siess!
Harry tétován kisétált a hotel elé - a rajongók nagy örömére - és elordította magát.
Mindenki megőrülve próbált hozzáférkőzni. Harry rám kacsintott, majd futni kezdett. A rajongók meg utána. Az őrök szintúgy. Körberohanta néhányszor a hotelt, végül az egyik hátsó ajtón keresztül visszaért hozzánk. Mi egész végig nevettünk és biztattuk őt.
- Nem is szedtek szét - veregette hátba Liam, visszafojtva a nevetését.
- Áh, nem, mivel gyorsan futottam - lihegte Harry, miközben a térdén támaszkodott.
Visszamentünk a terembe. Harry pörgetett, az üveg Loló-ra mutatott. A másik fele Zayn-re.
- Ajjaj! - harapott az ajkába Loló, mivel Zayn vigyorogva nézett rá.
- Menj be az egyik lakosztályba. Kérd meg az ott lakót, hogy öntsön le vízzel, majd sikítsd el magad, hogy "megőrültél, ezt miért tetted?", kapd le a pólódat - mivel vizes lesz -, pózolj modellként, majd pofozd fel - vázolta Zayn az ötletét.
- Ööö... csináljak magamból hülyét? - nézett rá Loló felvonva az egyik szemöldökét, majd elnevette magát és elindult az egyik ajtó felé.
A fiúk "húúú"-ztak, miközben benyitott. A szobában egy korunkbeli fiú volt. A tévét kapcsolgatta unottan, amikor Loló odament hozzá.
- Szia, rám öntenéd ezt? - nyomott a kezébe egy pohár vizet.
- Ööö. Minek is? - kérdezett vissza döbbenten a fiú.
- Csak - vonta meg a vállát Loló.
A fiú feltápászkodott, majd kérdőn ránk nézett.
- Miért tolong hirtelen ennyi ember a szobámban? - pislogott értetlenül.
Mi csak elröhögtük magunkat, így ő nem jutott válaszhoz. Fogta a poharat és Loló fölé emelte.
- Biztos? - nevetett.
- Csináld már - türelmetlenkedett Loló, mire a fiú tétován megvonta a vállát, majd ráöntötte a pohár tartalmát.
- Megőrültél, miért öntöttél le? - sikította Loló, miközben lerángatta magáról a pólóját (persze volt rajta melltartó).
Bepózolt, mint egy modell, majd lekevert egyet a hapsinak. A fiúk közben már a földön fetrengtünk a röhögéstől. Loló meg sem várta a döbbent srác reakcióját, csak kisietett a szobából. Mi nevetve követtük.
- Mi van?! - hallottuk a leégetett áldozatunk hangját.
- Jó voltál, csajszi - röhögött Zayn, majd pacsizott Lolóval.
Ilyen és ehhez hasonló feladatokkal ütöttük el az időt, míg Paulék meg nem érkeztek.
- Na, elég ebből! - állt meg az ajtóban Paul szigorúan. - Talpra! Egy teltházas koncert áll előttetek, fiúk. Szedjétek össze magatokat és irány a busz - adta ki az utasítást.
Gyorsan elhagytuk a termet, majd mindannyian a szobánkba siettünk. Átöltöztünk, majd rekordgyorsasággal ért le mindenki a buszhoz...
A fiúk nagyon tehetségesek, ezt ma este is bemutatták. A koncert fergeteges volt, a rajongók tomboltak, köztük mi is. Fellépés után fáradtan jöttek le a színpadról. Megvártuk, míg átöltöznek, összeszednek mindent, majd visszamentünk a hotelbe. Zayn és Abe egy óra múlva - ami alatt beszélgettünk erről-arról - felálltak és hívtak egy taxit. Miközben megöleltem Abe-et, már sajnálni kezdtem, hogy én nem megyek. LA valóban szép lehet. (Néhány órája, amikor a srácok próbáltak, a lányokkal bepakoltuk Abe bőröndjét. Közben persze végigbeszéltük, hogy miket fognak megnézni stb.) A taxi begördült a bejárat elé, elköszöntek tőlünk, majd elhajtottak.
Nem bírtam sokáig ébren maradni, így inkább felmentem a szobába aludni. Abe nélkül nagyon üresnek tűnt. Álmosan fészkelődtem az ágyban, majd egy idő után elaludtam...
*Clara szemszög*
Zayn-ék távozása után nem sokáig maradtunk még ébren. A fiúk amúgy is kimerültek a koncert alatt, így mindenki felment aludni. A pizsamámban álltam a fürdőben, amikor eszembe jutott, hogy lent hagytam a táskámat. Lesiettem érte, ott volt, ahol hagytam. Felkaptam, majd felmentem a lépcsőn. Miközben a folyosón sétáltam, valami miatt lelassítottam Liam szobája előtt, de nem álltam meg. Még tettem néhány lépést, majd visszamentem az ajtó elé. A kezemet már emeltem, hogy bekopogjak, de nem tettem meg. Tétován engedtem vissza magam mellé. Liam-nek szüksége van valakire, nem hagyhatom most csak úgy magára. Erőt vettem magamon, majd halkan bekopogtam. A válasz csak egy egyszerű "bejöhetsz" volt, így benyitottam. Liam az ágya szélén ült és a telefonja képernyőjét nézte.
- Csak tudni szeretném, hogy jól vagy-e - motyogtam.
- Clara - nézett fel rám és egy kis mosoly suhant át az arcán. - Jól vagyok. Nem viselt meg az, ami történt - mondta lesütve a szemét. - Aludnod kéne...
- Neked is - mosolyodtam el.
- Tudom - bólintott, majd az éjjeli szekrényre tette a mobilt.
- Hát... akkor én megyek is - fordultam meg, majd a kilincsre tettem a kezemet.
- Várj, én... maradj itt velem - fordítottak vissza Liam szavai. Az arcán egy pillanatra átsuhant a szomorúság. Mégis megviselte, csak nem mutatja.
