/Te nem csak egy lány vagy.../
Most szokatlanul hamar hozom az új részt!:D
Egyrészt, mert valamiért volt ihletem
és energiám is írni (ja, mert drága
Mofóm addig 'nyüstölt', míg meg nem írtam xD^^).
Másrészt, mert ez a fejezet
Mofóm addig 'nyüstölt', míg meg nem írtam xD^^).
Másrészt, mert ez a fejezet
is egyfajta szülinapi ajándék az
egyik legjobb barátnőmnek! ♥
- Egy jó helyre. Majd meglátod... - kacsintott George, és az autó elindult...
A taxi leparkolt egy étterem előtt, majd George fizetett és kiszálltunk. Az épület, melybe beléptünk elég otthonosnak tűnt, a díszítés is nyugtató, kellemes hangulatot kölcsönzött. Kicsit feszengve álltam meg George mellett, mialatt ő az egyik pincérrel váltott pár szót. A felszolgáló srác kedvesen rám mosolygott, majd egy két személyre megterített asztalhoz vezetett minket. Miközben George kihúzta a székemet, éreztem, hogy pár pillantás szinte lyukat éget a hátamban, ezzel alaposan megnehezítve azt a könnyű mozdulatot, miszerint leülök a székre. Hiába néztem körbe, nem tudtam megállapítani, hogy ki - vagy kik - bámulnak minket, így inkább nem is foglalkoztam ezzel. Szemeimmel egy sokkal megnyugtatóbb pontot kerestem. George-ot. Ettől el is tudtam feledkezni minden körülöttünk levő dologról.
- Remélem éhes vagy - mosolyodott el George, miközben én enyhén kábultan vizslattam ajkai hajlatát.
- Huh, már nagyon - jelentettem ki és a pincért néztem, míg letette elénk az ételt. - Ez nagyon jól néz ki - dicsértem az elém rakott kellemesen gőzölgő kaját.
- Az íze is finom, az egyik kedvencem. Az étteremről is ugyanezt mondhatom el, bár mostanában nem voltam itt - magyarázta halvány mosollyal az arcán.
- Gondolom, az X-Factor miatt - mondtam, mire bólintott. - Amúgy az illata is. Hmm. Mennyei - pillantottam az ételre.
- Nem annyira, mint a tiéd - nézett a szemembe George.
Éreztem, hogy elpirulok. Nem csak a mondat miatt, hanem ahogy George áthatóan a szembe nézett. Tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódott, és nem szakítottam el azt. Agyam egy része tiltakozott ez ellen, de túlságosan gyenge voltam ellenállni, bár nem is bántam. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, úgy éreztem, mintha mindig is erre vágytam volna. George, az étterem, az étel íze a számban: minden passzolt.
Miközben elfogyasztottuk a fogást, arra sem tudtam figyelni, mennyire ízlik, mivel az előttem ülő srác teljes mértékben birtokolta a figyelmemet, bár gondolataim között ott cikázott egy, amit inkább elfojtottam: Nem szerethetsz belé! Ő is csak egy sztár a sok közül...
Miután megettük az ételt, a pincér elvitte az üres tányérokat. Beszélgettünk egy darabig, majd George az ajkába harapott és kinézett az ablakon.
- Gondolom, az X-Factor miatt - mondtam, mire bólintott. - Amúgy az illata is. Hmm. Mennyei - pillantottam az ételre.
- Nem annyira, mint a tiéd - nézett a szemembe George.
Éreztem, hogy elpirulok. Nem csak a mondat miatt, hanem ahogy George áthatóan a szembe nézett. Tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódott, és nem szakítottam el azt. Agyam egy része tiltakozott ez ellen, de túlságosan gyenge voltam ellenállni, bár nem is bántam. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, úgy éreztem, mintha mindig is erre vágytam volna. George, az étterem, az étel íze a számban: minden passzolt.
Miközben elfogyasztottuk a fogást, arra sem tudtam figyelni, mennyire ízlik, mivel az előttem ülő srác teljes mértékben birtokolta a figyelmemet, bár gondolataim között ott cikázott egy, amit inkább elfojtottam: Nem szerethetsz belé! Ő is csak egy sztár a sok közül...
Miután megettük az ételt, a pincér elvitte az üres tányérokat. Beszélgettünk egy darabig, majd George az ajkába harapott és kinézett az ablakon.
- Már eléggé lement a nap, szóval ideje indulni a meglepetés helyszínére - mondta mosolyogva, majd elhagytuk az étterem épületét, és elsétáltunk a Temze partjáig.
A víz fodrairól visszatükröződött a lemenő nap utolsó sugarai. George felém fordulva mondani akart valamit, de végül csak összeráncolta a szemöldökét.
- Ott van! Gyerünk! - adta ki az utasítást egy férfi, mire villanások sokasága vakított el egy pillanatra.
- Ez nem igaz - morogta George, majd megfogta a kezemet és az ellenkező irányba kezdtünk el futni.
A paparazzók meg utánunk. Pár méter után betértünk egy utcába, majd George gyengéden berántott egy kapualjba. A testem nekipréselődött az övének, így érezhettem szívének gyors verését, miközben mindketten a fotósok után neszeltünk, de szerencsére nem találtak meg minket. Tétován felnéztem rá. Tekintetével még mindig a távolba meredt, miközben megdördült fölöttünk az ég. George szemei rám tévedtek, majd zavart mosolyra húzta a száját.
- Remek. Az előbb a fotósok, most meg esni fog. Ennél jobb nem is lehetne - mondta mérgelődve.
- Nekem nem gond - mosolyodtam el, majd közelebb húzódtam hozzá, mert megéreztem az első esőcseppeket.
Alapvetően nincs semmi gondom a nyári esővel, csakhogy pillanatok alatt záporrá alakult, ami szinte a "bőröm alá" is bejutott. Brr. George meleg mellkasához bújtam, miközben arra vártunk, hogy eltűnjenek a fotósok a környékről. Göndör haja csapzottan tapadt a homlokához, a pólója már teljesen átázott, de nem érdekelte túlságosan. Lehunytam a szemem, és hallgattam pár pillanatig az eső zörejét, ami az utcai hangokkal keveredett össze. Aztán George arcára néztem, és ő ugyanakkor hajolt közelebb hozzám. Vészesen közel voltunk egymáshoz. Egy pillanattal később meleg ajkait éreztem az enyémen. Megcsókolt, aztán hirtelen elhúzódott tőlem.
- Ne haragudj, én nem... - kezdett magyarázkodni, de nem hagytam, hogy befejezze. Visszacsókoltam.
Karjaimat összekulcsoltam a tarkóján, miközben ő a derekamra tette a kezeit. Nem törődtünk azzal, hogy mindenünk átázik. Csak őt tudtam érezni. Ajkainak bizsergető érintését, fürtjeinek csiklandozását az arcomon... Azt hittem, álmodom. George eltávolodott tőlem, majd a szemembe nézett.
- Szerintem, nekünk nem megy az ismerkedős rész - vigyorodott el.
- Szerintem sem - nevettem fel, majd vizes mellkasához bújtam.
*Niall szemszög*
[délelőtt]
Mosolyogva néztem, ahogyan Amy a gitáromon próbál játszani. Reggeli után szórakozásból megtanítottam neki pár akkordot, ami mostanára egészen jól ment neki.
- Ügyes vagy - nyomtam egy puszit a szája sarkába, amikor lehuppant mellém és a kezembe nyomta a hangszert.
- Csak azért mondod, mert a barátnőd vagyok - bökött oldalba.
- Hát, eddig te vagy a legügyesebb mind közül. Nem hiába, te vagy a kedvencem - mentem bele a játékába.
- Tényleg? - vonta fel huncutan az egyik szemöldökét. - És a többi barátnőddel mikor szoktál foglalkozni? Mert mostanában csak rám van időd - mondta mosolyogva.
- Tudod, mit? A többiekkel szakítok, elég leszel nekem csak te - közöltem, majd mindketten nevetésbe törtünk ki, és apró csókot leheltem az ajkaira.
*Harry szemszög*
[reggel]
Kipihenten feküdtem az ágyon, még félálomba merülve, csukott szemekkel. Az egyik kezemmel a takaróért akartam nyúlni, és ekkor tudatosult bennem, hogy nem otthon vagyok. És nem egyedül. A levegőbe szippantva éreztem illatát, selymes haja csiklandozta bőrömet, miközben testét átölelő karommal éreztem mellkasának egyenletes emelkedését-süllyedését, ahogy szuszogott. A szívverésim száma megtöbbszöröződött, amikor kinyitottam szemeimet, és megláttam az ölelésemben békésen alvó lányt. Ujjbegyemmel végigsimítottam válla vonalán, majd ajkaimat puha bőrére helyezve megpusziltam az arcát. Válaszul két kék szempár keresett meg tekintetével, a világ legédesebb mosolyával együtt.
- Jó reggelt - motyogta Timi kedvesen, majd feljebb kúszott, hogy ajkai az enyémhez érhessenek.
- Neked is - érintettem meg az orrommal az övét mosolyogva.
Mindketten a tegnapi ruhánkban voltunk. Tegnap este - vagy inkább éjszaka - annyira fáradtak voltunk, hogy ez sem zavart minket. Csak bebújtam Timi mellé az ágyba, átkaroltam és el is aludtunk.
Amíg Timi lezuhanyozott és átöltözött, én a nappali erkélyén állva néztem a nyüzsgő várost. Amikor ő végzett, váltottunk. Megfürödtem, majd visszasétáltam a konyhába, ahol Timi már készítette is a reggelit...
- Remek. Az előbb a fotósok, most meg esni fog. Ennél jobb nem is lehetne - mondta mérgelődve.
- Nekem nem gond - mosolyodtam el, majd közelebb húzódtam hozzá, mert megéreztem az első esőcseppeket.
Alapvetően nincs semmi gondom a nyári esővel, csakhogy pillanatok alatt záporrá alakult, ami szinte a "bőröm alá" is bejutott. Brr. George meleg mellkasához bújtam, miközben arra vártunk, hogy eltűnjenek a fotósok a környékről. Göndör haja csapzottan tapadt a homlokához, a pólója már teljesen átázott, de nem érdekelte túlságosan. Lehunytam a szemem, és hallgattam pár pillanatig az eső zörejét, ami az utcai hangokkal keveredett össze. Aztán George arcára néztem, és ő ugyanakkor hajolt közelebb hozzám. Vészesen közel voltunk egymáshoz. Egy pillanattal később meleg ajkait éreztem az enyémen. Megcsókolt, aztán hirtelen elhúzódott tőlem.
- Ne haragudj, én nem... - kezdett magyarázkodni, de nem hagytam, hogy befejezze. Visszacsókoltam.
Karjaimat összekulcsoltam a tarkóján, miközben ő a derekamra tette a kezeit. Nem törődtünk azzal, hogy mindenünk átázik. Csak őt tudtam érezni. Ajkainak bizsergető érintését, fürtjeinek csiklandozását az arcomon... Azt hittem, álmodom. George eltávolodott tőlem, majd a szemembe nézett.
- Szerintem, nekünk nem megy az ismerkedős rész - vigyorodott el.
- Szerintem sem - nevettem fel, majd vizes mellkasához bújtam.
*Niall szemszög*
[délelőtt]
Mosolyogva néztem, ahogyan Amy a gitáromon próbál játszani. Reggeli után szórakozásból megtanítottam neki pár akkordot, ami mostanára egészen jól ment neki.
- Ügyes vagy - nyomtam egy puszit a szája sarkába, amikor lehuppant mellém és a kezembe nyomta a hangszert.
- Csak azért mondod, mert a barátnőd vagyok - bökött oldalba.
- Hát, eddig te vagy a legügyesebb mind közül. Nem hiába, te vagy a kedvencem - mentem bele a játékába.
- Tényleg? - vonta fel huncutan az egyik szemöldökét. - És a többi barátnőddel mikor szoktál foglalkozni? Mert mostanában csak rám van időd - mondta mosolyogva.
- Tudod, mit? A többiekkel szakítok, elég leszel nekem csak te - közöltem, majd mindketten nevetésbe törtünk ki, és apró csókot leheltem az ajkaira.
*Harry szemszög*
[reggel]
Kipihenten feküdtem az ágyon, még félálomba merülve, csukott szemekkel. Az egyik kezemmel a takaróért akartam nyúlni, és ekkor tudatosult bennem, hogy nem otthon vagyok. És nem egyedül. A levegőbe szippantva éreztem illatát, selymes haja csiklandozta bőrömet, miközben testét átölelő karommal éreztem mellkasának egyenletes emelkedését-süllyedését, ahogy szuszogott. A szívverésim száma megtöbbszöröződött, amikor kinyitottam szemeimet, és megláttam az ölelésemben békésen alvó lányt. Ujjbegyemmel végigsimítottam válla vonalán, majd ajkaimat puha bőrére helyezve megpusziltam az arcát. Válaszul két kék szempár keresett meg tekintetével, a világ legédesebb mosolyával együtt.
- Jó reggelt - motyogta Timi kedvesen, majd feljebb kúszott, hogy ajkai az enyémhez érhessenek.
- Neked is - érintettem meg az orrommal az övét mosolyogva.
Mindketten a tegnapi ruhánkban voltunk. Tegnap este - vagy inkább éjszaka - annyira fáradtak voltunk, hogy ez sem zavart minket. Csak bebújtam Timi mellé az ágyba, átkaroltam és el is aludtunk.
Amíg Timi lezuhanyozott és átöltözött, én a nappali erkélyén állva néztem a nyüzsgő várost. Amikor ő végzett, váltottunk. Megfürödtem, majd visszasétáltam a konyhába, ahol Timi már készítette is a reggelit...
