27. fejezet - Three types of love...

/A szerelem három fajtája.../

- Nem, én nem erről beszélek - nézett a szemembe...
- Akkor, miről? - tártam szét a kezeimet.
- Utálom... utálom azt, hogy Dani-nek igaza van. Én... egész végig hazudtam magamnak - sütötte le a szemét. - El akartam hitetni magammal, hogy még mindig Dani-t szeretem, de... most, hogy szakítottunk, rájöttem, hogy nem fáj annyira, mint amire számítottam. Azt hiszem, így jobb lesz - mosolyodott el alig láthatóan.
- Hű - mondtam halkan, majd megsimogattam a hátát. Ekkor bejött Timi, egy törölköző volt a kezében és kérdőn nézett ránk.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Öhm, hát nem teljesen - nézett fel rá Liam.
- Oh - ült le Liam másik oldalára.
Liam elmondta neki, hogy mi történt, majd mindhárman felálltunk és elhagytuk a szobát.
- Sajnálom, Liam - biccentett Timi. - Nem ilyennek gondoltam Danielle-t...
- Hmm - pillantott rá Liam. - Én sem... de, azt hiszem így a legjobb mindkettőnknek. Vagyis nem tudom - nézett félre.
Láttam, hogy a szemébe könny szökik. Elfordult, hogy mi ne lássuk. Néhány lépés után elértük a lépcsőt, Loló állt ott Timit várva.
- Mi történt? - kérdezte suttogva Timitől.
- Majd elmondom, menjünk - mondta Timi, majd elköszöntek tőlünk és elmentek a wellness részleg felé.
Én addig Liam-mel beszélgettem. Nagyon kiborultnak tűnt a történtek miatt, bár ezt próbálta leplezni. Sajnáltam őt. Nem ezt érdemli. És az a legrosszabb, hogy tulajdonképpen én tehetek erről...

*Amy szemszög*
Niall-el felmentünk a tetőre, mivel itt kevésbé volt meleg. (Nyár van, nem vitás...) A kezemet fogta miközben felgyalogoltunk a lépcsőn. A hotel nagyon magas, így jó kilátás nyílik New York-ra.  A "tetőt" egy alacsony fal vette körül, hogy biztonságosabb legyen. A falacska olyan széles volt, mint egy pad. A placc széléhez sétáltam, majd lenéztem. Nagyon félelmetes volt, így gyorsan vissza is hajoltam. Niall közben mögém lépett és átölelt. A szél kellemesen lengedezett körülöttünk.
- Mennyi rajongó - mutattam le.
- Ja - nézett le ő is. - De itt nem zavarhat minket senki - mosolyodott el, majd hosszasan megcsókolt. Leült a "falra" és az ölébe húzott.
- Szeretlek - suttogtam.
- Én is - játszadozott a hajtincseimmel, majd csikizni kezdett.
- Hagy... Hagyjál. Neee! - nevettem.
Nem tudtam "megszabadulni" tőle, így inkább én is csikizni kezdtem őt. Mindketten nevettünk, közben rövid csókokat is váltottunk. Mindketten feltérdeltünk a falra és úgy csókolóztunk. Az egyik pillanatban elvesztettem az egyensúlyomat és majdnem lezuhantam... le a hotel tetejéről. Szerencsére Niall időben megragadott és hátrahúzott. A lendülettől hátradőlt, én meg ráestem.
- Nem lenne jó, ha lezuhannál - suttogta.
A fejemet a mellkasára fektettem és a szívdobogását hallgattam.
- De te megmentettél - suttogtam mosolyogva.
- Hmm - túrt bele a hajamba, majd átkarolt.
Én feljebb kúsztam és ajkaimat a szájára tapasztottam. Niall elmosolyodott, miközben csókolóztunk. Felültünk, majd hirtelen felkapott.
- Hova cipelsz? - kérdeztem. - Tegyél le! - próbáltam kiszökni a karjaiból.
Niall csak röhögve berohant velem a liftbe, végül lerakott.
- Niall James Horan én... - kezdtem bele, de ő nem hagyta, hogy folytassam, mivel megcsókolt.
Közben elindult velünk a lift, de mi nem hagytuk abba. Nagyon édesen és szenvedélyesen csókolt. Egyik kezével átkarolta a derekamat és magához húzott. Én közben a hajába túrtam. A lift megállt és kinyílt az ajtaja. A lifttől a szobánkig sem hagytuk abba a csókolózást, így szinte mindenben majdnem felbuktunk. Amint beléptünk a szobába, Niall nekidöntött a falnak és a nyakamat kezdte csókolgatni. Levettem a pólóját, majd átkerültünk az ágyunkra. Lehúzta rólam a fölsőmet, és a hasamat kezdte el puszilgatni. Ügyesen fordítottam a helyzeten, így én kerültem fölülre. Végigsimítottam a mellkasán, majd megszabadítottam a nadrágjától is. A testemet forróság öntötte el. Először életemben éreztem azt, hogy valakit igazán szeretek... Hogy érte bármit megtennék. Bárhová mennék, bármit csinálnék... mert szeretem. Mindennél jobban. Gyengéden megérintette az ajkaimat az ujjával, majd kérdőn nézett rám. Tudtam, hogy mire gondol. Válasz helyett mélyen a szemébe néztem, majd magamhoz húztam...

*Rikki szemszög*
Louis-val úgy döntöttünk, sétálni megyünk. A hotel hátsó kijáratán hagytuk el a szállodát. Szerencsére senki sem vette észre. Egy taxival eljutottunk a Hyde Parkhoz. Az állam is leesett a park látványától. Azt tudtam, hogy nagy, de élőben... Louis mosolyogva megfogta a kezemet, majd sétálgatni kezdtünk.
- Hmm... kis Kevinem - ölelt át nevetve.
- Kevin? Ez az új nevem? - nevettem én is.
- Hát, csak ez jött - vonta meg a vállát.
- Oké, te kis BooBear - bújtam hozzá.
Vettünk fagyit, így sétálás közben azzal hülyéskedtünk.
- Annyira szeretlek - döntötte a homlokát az enyémhez Louis.
- Én is - suttogtam mosolyogva, majd összeérintettük az orrunkat. - Eszkimópuszi - nevettem.
Sétáltunk még egy darabig, majd hívtunk egy taxit, ami visszavitt minket a hotelhez. Louis egész végig fogta a kezemet. Mindig, amikor összenéztünk, szemei melegséget sugároztak. A mosolyától én is mosolyogtam, az érintésétől felébredt bennem minden szunnyadó érzés... A szobánk ajtaja előtt álltunk egy darabig. Csak egymás szemébe néztünk és hangtalanul kommunikáltunk. A kezeink összekulcsolva pihentek kettőnk között. Egy idő után bementünk. Leültem a kanapéra és fáradtan hátradőltem, majd ásítottam.
- Fáradt vagy, kicsim? - jött oda.
- Nem vagyok még hozzászokva a repüléshez. Csak ennyi, amúgy annyira nem - mosolyodtam el.
- Gyere - fogta meg a kezemet, mire felültem.
A lakosztály másik szobájába vezetett. A szoba közepén egy asztal volt megterítve két személyre. A tányérokon már ott gőzölgött valami finom kaja. A világítást néhány gyertya adta. Az asztal és környéke vörös rózsaszirmokkal volt teleszórva. Louis rám mosolygott, majd mindketten leültünk.
- Tudom, hogy már vacsoráztunk és lehet, hogy nem vagy már éhes, de... - mondta.
- Louis... - fojtottam belé a szót. - Tökéletes - néztem mosolyogva, mélyen a szemébe...

26. fejezet - Danielle...

Nagy meglepetés várt minket...
A hotel bejáratán épp akkor lépett be Danielle.
- Dani! - pattant fel Liam, majd odament, hogy üdvözölje barátnőjét.
Szorosan megölelte, majd váltottak egy szenvedélyes "rég láttalak" csókot.
Mi csak mosolyogva néztük őket - kivéve egy valakit. Clara csak megpróbált mosolyogni, de a szemében láttam a csalódottságot. Hát, igen, nem mindenki örül Dani-nek.
Liam átkarolta Dani derekát, majd odajöttek hozzánk.
- Sziasztok - köszönt kedvesen Danielle.
Odamentem hozzá, bemutatkoztam, majd megöleltem. A többiek is hasonlóan cselekedtek. A fiúk csak mosolyogva felé biccentettek. Clara feszengve állt meg Dani előtt, majd megölelte. Én csak lesütöttem a szememet, tudtam mit érezhet. Liam ránk mosolygott. Látszott rajta, örül, hogy megismerhetjük a barátnőjét. Aztán megakadt a tekintete Clara-n, aki mellettem állt. Mivel Clara elkapta tekintetét, kérdőn nézett rám. A többiek közben mind Dani-vel foglalkoztak, kérdezgették stb. Liam szemébe néztem, majd megráztam a fejemet. Ő lassan bólintott, majd Dani-hez fordult.
Ezek után elmentünk vacsorázni. Egy nagy asztalhoz ültünk. Liam-en látszott, hogy hiányzott neki Danielle. Egész végig ölelgette. Néha találkozott a tekintete Clara-éval, ilyenkor mindketten zavarba jött. Clara egész végig szinte szótlanul evett. Sejtettem, hogy kedveli Liam-et, de azt nem, hogy erősebb érzelmek is fűzik hozzá. Nagyon sajnáltam, de reméltem, hogy megérti, Liam most boldog. És ha Dani-vel az...
Vacsi után mindenki elfoglalta magát. Louis és Rikki sétálni mentek, Niall és Amy a tetőteret fedezték fel, Zayn és Harry a játékteremben csocsóztak, Abe és Clara valami sorozatot néztek. Loló és én úgy döntöttük igénybe vesszük a wellness részleget. Miközben összeszedtük a törülközőinket, akaratlanul is meghallottam Dani és Liam beszélgetését...

*Liam szemszög*
Örültem, hogy újra láthatom Danielle-t. Hiányzott már... de nem éreztem ugyanolyannak a kapcsolatunkat, mint eddig. Mintha megváltozott volna valami... és én nem tudok rájönni, hogy mi. Érzem, hogy még mindig szeretem... De benne nem tudok kiigazodni. Reméltem, hogy ez csak az én fejemben van így, hogy semmi sem változott...
Az ágyon ültem és gondolkodtam, amikor bejött Danielle. Mosolyogva az ölembe ült. Megpusziltam az arcát, majd a nyakát kezdtem el csókolgatni. Azt hittem, ő is arra gondol amire én, de ehelyett elhúzódott. Ekkor megcsörrent a telefonja.
- Bocs, ezt fel kell vennem - mondta, majd kisétált a folyosóra.
Hosszasan néztem utána. Nem, ő nem a régi Danielle...
Néhány perc múlva visszajött és felkapta a táskáját. Rám nézett. Szemei egy darabig rajtam függtek, majd halkan sóhajtva visszadobta a táskáját.
- Egy fontos megbeszélésre kellene mennem, de... azt hiszem inkább maradok - ült vissza mellém.
- Dani... - mondtam halkan.
Ő csak hozzám bújt, mire én átöleltem. Megint éreztem valamit, amit régen is. De. De valami mégis más volt...
- Szóval, amíg én Franciaországban voltam, ti becsajoztatok? - törte meg a csendet.
- Nem, ők csak a barátaink. Illetve Niall és Louis tényleg barátnőre leltek, de... De miért kérded ezt?
- Semmi, csak... - nézett maga elé elgondolkodva. - Hiányoztál - túrt bele a hajamba.
A telefonom üzenetet jelzett. Danielle felkapta a szekrény tetejéről, és felém nyújtotta. A keze megállt közöttünk és az arcáról lassan lefagyott a mosoly.
- Miért hazudtál? Akkor ő ki? - fordította felém a képernyőt.
A háttérképem. Clara-val épp karaokézunk, egymásra mosolyogva. Clara akkor állította be háttérnek, amikor egymás mobiljával babráltunk. Erről teljesen megfeledkeztem.
- Nem, teljesen félreérted... Nem hazudtam - kezdtem, de nem engedte, hogy folytassam.
- Liam, nem érdekel... Ez közöttünk már rég nem működik és most... Miért nem mondtad el, hogy valaki más is felkeltette a figyelmedet?
Dani hangja erősen mart a szívembe. Meg sem tudtam szólalni. Ő csak felállt. Felkapta a táskáját és ki akart menni. Ekkor megfogtam a kezét.
- Dani, ne hagyj itt, én téged szeretlek - mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Nem. Csak ezt szeretnéd hinni. De te is tudod, hogy ez nem így van.
- Miért mondod ezt? Egy kép miatt? Ennyire kevés tartott össze minket, hogy ez is megárt a kapcsolatunknak? - suttogtam.
- Liam. Vége. Értsd meg - rántotta ki a kezét az enyémből.
Kinyitotta az ajtót, majd kiment. Nem csak a szobából... a kapcsolatunkból is kilépett. Vége - csengett a fülemben a hangja.
Visszarogytam az ágyamra és a kezembe temettem az arcomat. Hogy lehet vége egy kapcsolatnak másodpercek alatt? 

*Clara szemszög*
Meguntam a sorozatot, így elindultam  a büfébe venni valami nasit. Elhaladtam Liamék szobája mellett, túl csönd volt odabent. Halkan bekopogtam. Mivel nem jött válasz, lassan benyitottam. Liam az ágyán ült és szomorúan bámult maga elé.
- Liam - szólaltam meg.
Ő csak felnézett rám, majd lesütötte a szemét.
- Mi történt? - ültem le mellé.
- Danielle... szakított velem - mondta rekedten, majd a szemembe nézett.
- Oh, nagyon sajnálom - hebegtem. - Biztosan kibékültök majd - tettem hozzá. Éreztem, hogy a torkom összeszorul.
- Nem hinném - mosolyodott el szomorúan. - Nem úgy tűnt... És tudod mit? Azt sem tudom, mi az oka... Nem. Biztosan nem az, amit mondott - nézett a telefonjára.
- De... úgy látszott, jól megvagytok. Még a külön töltött idő sem ártott, akkor mi történt? - kérdeztem.
- Clara - nézett rám. Láttam, ahogyan összeszorítja az egyik öklét. - Nem volt a legjobb ötlet kicserélni a háttérképemet - mondta, majd a kezembe nyomta a telefont.
Még mindig az volt a háttere, amit én állítottam be neki a repülőn. Az ajkamba haraptam és lehunytam a szememet.
- Liam... én nagyon sajnálom. Nem akartam. Nem tudtam, hogy ebből baj lesz...
Ő csak összeszorította a fogait. Visszaadtam a mobilt. Rápillantott, majd lehunyta a szemét.
- Utálom ezt az egészet - nézett a plafonra.
- Hidd el, minden megoldódik - mondtam. - Danielle meg fogja érteni... Hiszen szeretitek egymást - suttogtam.
- Nem, én nem erről beszélek - nézett a szemembe...

25. fejezet - NY hotel :)

 Így néztük az alattunk hömpölygő víztömeget egy ideig...
Mindketten összerezzentünk, amikor a fölöttünk levő hangszóró megszólalt:
- Kedves utasaink! A leszállást hamarosan megkezdjük. Kérem, foglalják el helyeiket és kössék be magukat - hallottuk a férfihangot. Zayn ellépett a hátam mögül, majd halványan elmosolyodott, de nem nézett a szemembe. Mindketten visszamentünk a helyünkre. Mindenki ébredezett és a biztonsági övvel bajlódott.
- Jujj, mindjárt leszállunk! - ujjongott Loló, a többiek is izgatottan csevegtek.
A fiúk csak összemosolyogtak, ők már megszokták a sok utazgatást. A repülőnk néhány perc múlva ereszkedni kezdett, majd kerekei földet értek. Mindenki leszállt, majd a csomagjainkért mentünk. Amikor minden megvolt, bementünk egy váróterembe.
- Szóval, végre itt vagyunk New Yorkban - szólalt meg Paul, mire mind ránéztünk. - Most egy busz fog értünk jönni, amivel a hotelhez megyünk - mondta. - Azt szeretném, hogy kulturáltan viselkedjetek - nézett végig a fiúkon. - Most úgyis rajtatok a világ szeme - kacsintott.
- Jók leszünk, Paul bácsi - röhögött Niall, mire mindenki elnevette magát. - Legalább piros a busz? - kérdezte.
- Nem, fekete. De nem mindegy? - nézett rá Lou.
- Nem, a piros a legjobb - vigyorgott Harry.
- Jó, legközelebb olyan lesz - legyintett fáradtan Paul, majd elindultunk egy főkapu felé.
Már messziről láttuk, hogy kint rajongók és újságírók hada vár minket.
- Hű! - húzta el a száját Amy, miközben kinézett az ablakon.
- Jó sokan vannak - mutatott Rikki a fiúkra váró tömegre.
Végül megoldottuk annyival, hogy egy másik, eldugottabb helyen mentünk ki. Persze, itt is voltak néhányan. A fiúk adtak autogramot meg fényképet, majd tovább mentünk. A busz már ott állt.

*Timi szemszög*
Beültünk, és végre elindultunk a hotel felé. Út közben Harry talált egy újságot valahol. Egyre jobban mosolyogva nézte a címlapot.
- Mi van rajta? - kérdeztem kíváncsian.
- Úgy látszik, nem maradtok titokban - mondta, majd az ajkába harapva odaadta a lapot.

A címlapján ez állt:

"A 1D szívtiprói becsajoztak?! Részletek és képek a 38. oldalon."

- Hát, tényleg nem - lapoztam bele.
A cikkben olyanokat írtak, hogy senki sem tudja a nevünket... meg, hogy a fiúk nem beszéltek még rólunk és senkinek nem mutattak be minket. Volt néhány kép is. A többiek is körénk gyűltek és mindenki elolvasta. Észre sem vettük, hogy megérkeztünk a hotelhez. Az épület előtt újságírók tömege rohanta le a fiúkat...
Ők mit sem törődve velük besiettek, így tettünk mi is.
- Mindig ez van? - kérdezte Amy átölelve Niall-t.
- Többnyire igen, de már megszoktuk - mosolyodott el Niall.
A hotelben egy férfi megmutatta, hogy hol fogunk megszállni és elmondott minden fontosabb dolgot, majd néhány dolgozó felcipelte a cuccainkat. Mi is követtük őket. Egy egész emelet ki volt bérelve, nekünk persze leesett az állunk. A szobák elosztása ez volt: Amy és Niall; Rikki és Louis; Zayn és Harry; Liam és Dani (mivel Danielle holnap fog megérkezni); én és Abe; Loló és Clara; Paul és Lou külön-külön. Mindenki elfoglalta a szobáját és elkezdtünk kipakolni néhány dolgot.
- Ezt meg tudnám szokni - huppant le mosolyogva az ágyára Loló.
- Hmm... igen. Kényelmesek ezek az ágyak - ültem le én is mellé.
- És milyen szép a kilátás - hallottuk Clara hangját az erkélyről.
Lolóval összemosolyogtunk, majd mi is kimentünk hozzá. Tényleg szép volt: a szálloda kertjére nézett a szobánk. Tele volt üde virágokkal, tavacskával stb. Itt nem is látszott, hogy egy ekkora városban vagyunk. Miután nagyjából berendezkedtünk, lementünk a hallba. Már mindenki ott volt. Nagy meglepetés fogadott minket...

A hotel: