Jujj, köszönöm az 1200 oldalmegjelenítést! *-*
Nem tudjátok, hogy ez mennyire sokat jelent nekem. ^^
Remélem tetszeni fog ez a rész is nektek! ;)
Nem tudjátok, hogy ez mennyire sokat jelent nekem. ^^
Remélem tetszeni fog ez a rész is nektek! ;)
...
*Timi szemszög*
Tegnap este, miután hazavitt minket a taxi, még beszélgettünk, majd megpróbáltunk elaludni. Nem túl sok sikerrel, mivel mindig valamelyikünk nevetni kezdett amint csend lett. :'D
Reggel szinte kipattantam az ágyból. Beletúrtam a hajamba, majd kinéztem az ablakon. A nap hétágra sütött. Elmosolyodtam és átmentem a fürdőbe, majd kimentem a konyhába. Amy már ott ült és épp reggelizett.
- Szia - köszöntem, majd kipakoltam néhány dolgot a hűtőből.
- Szia, Niall hívott, hogy 9-re értünk jönnek - mosolygott.
- Az jó! Most 8 óra van. Akkor van egy óránk összepakolni - számoltam. - Hogyhogy ilyen korán fent vagy? - kérdeztem, miközben leültem az asztalhoz egy tál müzlivel és tejjel.
- Nem tudom, csak úgy felébredtem - vonta meg a vállát.
Közben Clara is a konyhába lépett, így üdvözöltük. Ő is leült reggelizni. Mindhárman befejeztük a reggelinket, majd előszedtük a szekrényből a bőröndöket. Tegnap este már előkészítettük nagyjából, hogy mit viszünk, így most csak be kellett pakolni. Az már nagyobb gond volt, mivel nem lehet akármekkora bőröndöt felvinni a repülőgépre, nekem meg nem fért bele az összes ruhám. Amy belefért, így furcsán nézett rám... Végül megoldottuk a gondot és valahogy begyömöszöltünk mindent.
A végén fáradtan dőltünk az ágyra és nevetni kezdünk.
- Hogy lehet ilyen fárasztó a pakolás? - kérdeztem a hajamat birizgálva.
- Nem tudom, de legalább megvagyunk - nyújtotta a kezét egy pacsira Clara.
Csöngettek, így Amy az ajtóhoz sétált és kinyitotta, Abe volt az, egy bőrönddel és egy táskával megtoldva. Bejött, majd mindannyian az utazásról kezdtünk el beszélni. Egyszerre. Közben bekapcsoltuk a rádiót is. Clara elkezdte énekelni a számot, így nem volt elmondható a lakásunkról, hogy csendes...
*Loló szemszög*
Reggel gyorsan felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem és leültem reggelizni. Amikor befejeztem a reggelimet, a szobámba mentem és elkezdtem bepakolni a cuccaimat. Épp két póló között próbáltam dönteni, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, Rikki volt az.
- Szia - öleltem át. - NY-ba megyünk! El sem hiszem... ráadásul velük - mosolyogtam.
- Ez az eddigi legjobb nyaram és még csak most kezdődött - harapott az ajkába Rikki.
- Amúgy pont jókor jöttél, mert segíthetsz pakolni - kacsintottam, majd elnevettem magam.
Bementünk a szobámba és összeszedtünk minden fontos dolgot. Miután indulásra készen álltak a bőröndök, lehuppantunk a tévé elé. Zayn hívott, hogy mindjárt itt vannak.
*Liam szemszög*
- Zayn, gyere már! - kiáltottam fel unottan az emeletre.
Mindenki indulásra készen, csak Zayn keresi még mindig a hajzseléjét. Idilli pillanatok.
- Jól van - rohant le végre a zselével a kezében Zayn. - Indulhatunk! - jelentette ki, miközben a buszhoz siettünk. Én csak a szemeimet forgattam.
Felvettük a lányokat is, majd elindultunk a reptérhez. A busz megállt, így mindenki leszállt róla. Lou, Paul és a többiek ott álltak, és minket néztek.
- Sziasztok - köszönt kedvesen Lou, majd a lányok bemutatkoztak neki. - Én Lou Teasdale vagyok, a fiúk stylistja - mosolygott. - Örülök, hogy megismerhetlek titeket, a fiúk meséltek már rólatok - kacsintott.
- Mi is örülünk - mondta Abe. Paul közben végigmérte a lányokat. Hú, tényleg komolyan veszi a testőrködést! - gondolkodtam.
- Sziasztok, én meg Paul Higgins vagyok. A fiúk menedzsere és testőre - nézett a lányokra, majd halványan elmosolyodott.
Ezek szerint átmentek a "vizsgán". Szóval, nem veszélyesek ránk... Oké, ezt eddig is tudtam, Paul - mondtam magamban, miközben vigyorogva ingattam a fejemet. Paul észrevette és összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Mi van, Liam? - kérdezte felvonva az egyik szemöldökét, erre Lou elnevette magát.
Én csak megvontam a vállam és kivettem a telefont a zsebemből, mivel rezegni kezdett. Danielle volt az, így arrébb léptem és felvettem. Egész héten Párizsban volt, fotózás, táncpróbák, egy verseny. Kár, hogy én nem mehettem vele, mivel az edzője megtiltotta, hogy ezen a héten másra koncentráljon. Hát, nem a kedvencem az a nő... Nagyon örültem, hogy hallhatom a hangját, bár tegnap is beszéltem vele. Azt mondta, hogy ő is jön New Yorkba, és majd ott találkozunk. Azért nehéz volt nélküle egy hétig, bár ő is néha nélkülözni szokott engem...
Mosolyogva visszasétáltam a fiúkhoz, ahol Paul épp szidott minket:
- Ha azt mondom fél tíz, akkor fél tíz, érthető? Máskor ne késsetek, rendben? - csóválta a fejét, bár a szeme körül megjelentek halvány mimikaráncok, így tudtam, hogy nem haragszik ránk, mivel magában mosolygott.
- Megértettük, főnök! - tette a kezét a fejéhez Louis, mint egy katona. - Amúgy Zayn miatt volt, ő nem találta a hajzseléjét - nevette el magát, majd átölelte Rikki derekát.
- Mi? Nem is! - mentegetőzött Zayn, majd legyintett és Lou-ra nézett.
- Zayn. Nálam mindig van hajzselé stb., máskor ne keresgélj, csak szólj nekem, oké? - mosolyodott el Lou.
- Tudom, csak... az a sajátom, de mindegy, úgy lesz - kacsintott rá Zayn.
Niall Amy-t hátulról átkarolta és a fejét a vállára hajtotta. Nem ácsorogtunk tovább, bementünk az épületbe, majd át a várakozóba.
- Mikor indulunk? - kérdezte Timi.
- Hamarosan, már becsekkoltattam a jegyeiteket - mondta Paul. - Néhány perc - nézett a karórájára.
Azt is elmondta, hogy a többiek (a zenészeink, a stáb stb.) már a tengerentúlon vannak, így minden időben el fog készülni.
Mindannyian elfoglaltuk magunkat: Niall és Amy megkeresték a büfét, Timi, Loló, Abe, és Harry Lou-val beszélgettek, Louis és Rikki zenét hallgattak egy fülhallgatót megosztva, Zayn Paul-t piszkálta, én meg leültem Clara mellé, aki a telefonjával volt elfoglalva.
- Mi a háttérképed? - érdeklődtem, miközben arrébb csúszott, hogy leülhessek.
- Hm... - mosolyodott el. - Ez - adta oda a telefont.
Egy fénykép volt. Tegnap készítettünk egy csomót miközben karaokéztunk. Mindenki rajta volt, és mind mosolyogtunk. Igen. Azt hiszem, ezek a pillanatok szép emlékek maradnak. Mosolyogva visszaadtam a mobilt.
Még beszélgettünk egy keveset, majd Paul megszólalt:
- 1. Zayn szállj le rólam, nem vagy már kisgyerek - szólt Zayn-re, majd elmosolyodva megcsóválta a fejét. - 2. indulnunk kell - mutatott az ablakon ki, a repülőgépre.
Mindenki felpattant és a gépünkhöz mentünk, majd elfoglaltuk a helyünket. Egy fiatal stewardess odajött a társaságunkhoz.
- Ne haragudjanak, csak ellenőrzöm az utasokat - mosolyodott el szélesen. - Öhm, ez így nem lesz jó - húzta el a száját. - Mindenkinek a jegye szerinti helyen kell ülnie felszálláskor - nézett ránk, mi csak értetlenül bámultuk.
- Hallottátok, mindenki üljön a helyére - mondta Paul megvonva a vállát.
- Eddig nem így volt - vonta fel az egyik szemöldökét Harry, majd felpattant a helyéről.
- Az lehet, de nekem a képzésen ezt mondták, elnézést a kellemetlenségért - mondta a stewardess.
- Pff, biztosan most végezte el és meg akar felelni - suttogta gúnyosan Zayn, majd mindannyian a helyünkre ültünk.
Így történt, hogy Zayn mellé került Abe, Loló mellé Louis, Niall mellé Amy, Timi mellé Lou és Rikki, mellém Clara, végül Harry mellé Paul.
- Ez komoly? Miért én ülök Paul mellé? - képedt el Harry. - Így nem tudok majd szórakozni - húzta el a száját, majd karba tette a kezét és segítségkérően nézett rám.
- Én is szeretlek - borzolta össze Paul Harry haját. - Amúgy, mert ide szól a jegyed - veregette hátba, mire mi elnevettük magunkat.
Végül Harry beletörődött. Aztán rájött, hogy csak a felszállásnál/leszállásnál kell ülnie, így amint elhagyta a talajt a gép, felpattant a helyéről. Paul csak mosolyogva motyogott valami olyasmit, hogy "hiába, soha se fog megváltozni", majd feltett egy fülvédőt és elaludt (vagy csak úgy tett).
*Timi szemszög*
Amint felszállt a gépünk elkezdtem beszélgetni Lou-val. Rikki közben Louis-hoz sétált és az ölébe ült. Lou-val egyszerre néztünk rájuk, majd összemosolyodtunk.
- Örülök, hogy a fiúk ilyen rendes lányokba ütköztek - mondta. - Már elmesélték, hogyan találkoztatok - mosolygott.
- Hmm... Tudod sosem gondolta volna egyikünk sem néhány hete, hogy ma veletek fogunk NY-ba utazni. Ez mind... hihetetlen - néztem rá boldogan. - Amúgy hol van Lux és Tom? - érdeklődtem.
- Ők most nem jöttek velünk. Tudod nem tesz túl jót Lux-nak a sok utazás, nyűgős lesz tőle. Tom így otthon maradt vele - magyarázta.
- Értem - bólintottam. - Lux nagyon édes kisbaba, legalábbis képekről és igazán jó anya lehetsz - mosolyogtam.
- Köszönöm - kacsintott Lou.
Egy darabig beszélgettünk. Harry közben hozzánk sétált és vigyorogva megállt az üléseink mellett.
- Látom jól kijöttök - nézett ránk.
Lou-val csak összemosolyogtunk, majd elnevettük magunkat.
- Na jó, megkeresem a mosdót - állt fel Lou.
Harry leült mellém.
- Zsúfolt lesz ez a nyár. Fellépések tömkelege.
- Hát, remélem bírni fogjátok a strapát - mosolyodtam el.
- Reméljük. Meg azt is, hogy túléljük - nevette el magát.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Hát, hallottam már az őrült amerikai rajongókról - túrt a hajába.
- Miért, máshol nem olyanok? Hiszen mindenhol sikítozó lányok várnak titeket.
- Igen, de Amerika más. Amerika az... Amerika - nevetett.
Egy légiutas-kísérő ebédet hozott nekünk, így azt fogyasztottuk egy ideig. Hátranéztem. Lou Paul mellé ült és vigyorogva nézett rám, majd felmutatta a hüvelykujját. Elmosolyodtam és megráztam a fejem, majd visszafordultam.
Már néhány órája úton lehettünk, amikor elfogott az álmosság. A szemhéjaim elnehezültek és ásítottam egyet. Harry elmosolyodott, ő is álmosnak tűnt. Lejjebb csúsztam az ülésemben és a fejemet Harry vállára döntöttem. Lehunytam a szememet és megpróbáltam kizárni a hangokat: Louis nevetése, Paul horkolása, Niall nyammogása (valamit evett), a halk beszélgetések moraja...
*Abe szemszög*
Zayn-nel elbeszélgettük legalább az út felét. Felállhattunk volna, de nem tettük. Odamehettünk volna a többiekhez, de nem tettük. Csak egymás mellett ültünk és beszélgettünk. Hogy miről? Nem tudom. Nem is ez volt a lényeg. :) Közben megettük a személyzet által felszolgált ebédet is. Egy idő után mindketten elgémberedtünk a folyamatos üléstől, így megnéztük a repülő többi részét is. Miközben hátrafelé sétáltunk, körbenéztem. Szinte mindenki aludt... Niall és Amy zenét hallgattak és közben ettek valami különleges menüt, Rikki Louis mellett ült és halkan beszélgettek, Liam és Clara mosolyogva ügyködtek egymás telefonján, Loló Lou-val nézett képeket Lux-ról, Timi és Harry összebújva aludtak. Most komolyan, közöttük tényleg csak barátság van? Paul szintén aludt. Mire mindenkin végignéztem, Zayn-nel eljutottunk a gép társalgó részébe, ahol most nem volt senki.
- Wow, ezt nézd! - mutatott ki egy kis ablakon Zayn.
Odamentem hozzá és én is kinéztem. Lélegzetelállító látvány tárult elém. Az óceán fölött repültünk, alattunk néhány delfin ugrált ki-ki a vízből, a napfényt szikrázóan visszatükrözték a hullámok és néhány sirály körvonala rajzolódott ki a távolban.
Zayn hátralépett és átölelt, majd a vállamra tette az állát. Lélegezni is alig mertem... Így néztük az alattunk hömpölygő víztömeget egy ideig...
- Szia - öleltem át. - NY-ba megyünk! El sem hiszem... ráadásul velük - mosolyogtam.
- Ez az eddigi legjobb nyaram és még csak most kezdődött - harapott az ajkába Rikki.
- Amúgy pont jókor jöttél, mert segíthetsz pakolni - kacsintottam, majd elnevettem magam.
Bementünk a szobámba és összeszedtünk minden fontos dolgot. Miután indulásra készen álltak a bőröndök, lehuppantunk a tévé elé. Zayn hívott, hogy mindjárt itt vannak.
*Liam szemszög*
- Zayn, gyere már! - kiáltottam fel unottan az emeletre.
Mindenki indulásra készen, csak Zayn keresi még mindig a hajzseléjét. Idilli pillanatok.
- Jól van - rohant le végre a zselével a kezében Zayn. - Indulhatunk! - jelentette ki, miközben a buszhoz siettünk. Én csak a szemeimet forgattam.
Felvettük a lányokat is, majd elindultunk a reptérhez. A busz megállt, így mindenki leszállt róla. Lou, Paul és a többiek ott álltak, és minket néztek.
- Sziasztok - köszönt kedvesen Lou, majd a lányok bemutatkoztak neki. - Én Lou Teasdale vagyok, a fiúk stylistja - mosolygott. - Örülök, hogy megismerhetlek titeket, a fiúk meséltek már rólatok - kacsintott.
- Mi is örülünk - mondta Abe. Paul közben végigmérte a lányokat. Hú, tényleg komolyan veszi a testőrködést! - gondolkodtam.
- Sziasztok, én meg Paul Higgins vagyok. A fiúk menedzsere és testőre - nézett a lányokra, majd halványan elmosolyodott.
Ezek szerint átmentek a "vizsgán". Szóval, nem veszélyesek ránk... Oké, ezt eddig is tudtam, Paul - mondtam magamban, miközben vigyorogva ingattam a fejemet. Paul észrevette és összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Mi van, Liam? - kérdezte felvonva az egyik szemöldökét, erre Lou elnevette magát.
Én csak megvontam a vállam és kivettem a telefont a zsebemből, mivel rezegni kezdett. Danielle volt az, így arrébb léptem és felvettem. Egész héten Párizsban volt, fotózás, táncpróbák, egy verseny. Kár, hogy én nem mehettem vele, mivel az edzője megtiltotta, hogy ezen a héten másra koncentráljon. Hát, nem a kedvencem az a nő... Nagyon örültem, hogy hallhatom a hangját, bár tegnap is beszéltem vele. Azt mondta, hogy ő is jön New Yorkba, és majd ott találkozunk. Azért nehéz volt nélküle egy hétig, bár ő is néha nélkülözni szokott engem...
Mosolyogva visszasétáltam a fiúkhoz, ahol Paul épp szidott minket:
- Ha azt mondom fél tíz, akkor fél tíz, érthető? Máskor ne késsetek, rendben? - csóválta a fejét, bár a szeme körül megjelentek halvány mimikaráncok, így tudtam, hogy nem haragszik ránk, mivel magában mosolygott.
- Megértettük, főnök! - tette a kezét a fejéhez Louis, mint egy katona. - Amúgy Zayn miatt volt, ő nem találta a hajzseléjét - nevette el magát, majd átölelte Rikki derekát.
- Mi? Nem is! - mentegetőzött Zayn, majd legyintett és Lou-ra nézett.
- Zayn. Nálam mindig van hajzselé stb., máskor ne keresgélj, csak szólj nekem, oké? - mosolyodott el Lou.
- Tudom, csak... az a sajátom, de mindegy, úgy lesz - kacsintott rá Zayn.
Niall Amy-t hátulról átkarolta és a fejét a vállára hajtotta. Nem ácsorogtunk tovább, bementünk az épületbe, majd át a várakozóba.
- Mikor indulunk? - kérdezte Timi.
- Hamarosan, már becsekkoltattam a jegyeiteket - mondta Paul. - Néhány perc - nézett a karórájára.
Azt is elmondta, hogy a többiek (a zenészeink, a stáb stb.) már a tengerentúlon vannak, így minden időben el fog készülni.
Mindannyian elfoglaltuk magunkat: Niall és Amy megkeresték a büfét, Timi, Loló, Abe, és Harry Lou-val beszélgettek, Louis és Rikki zenét hallgattak egy fülhallgatót megosztva, Zayn Paul-t piszkálta, én meg leültem Clara mellé, aki a telefonjával volt elfoglalva.
- Mi a háttérképed? - érdeklődtem, miközben arrébb csúszott, hogy leülhessek.
- Hm... - mosolyodott el. - Ez - adta oda a telefont.
Egy fénykép volt. Tegnap készítettünk egy csomót miközben karaokéztunk. Mindenki rajta volt, és mind mosolyogtunk. Igen. Azt hiszem, ezek a pillanatok szép emlékek maradnak. Mosolyogva visszaadtam a mobilt.
Még beszélgettünk egy keveset, majd Paul megszólalt:
- 1. Zayn szállj le rólam, nem vagy már kisgyerek - szólt Zayn-re, majd elmosolyodva megcsóválta a fejét. - 2. indulnunk kell - mutatott az ablakon ki, a repülőgépre.
Mindenki felpattant és a gépünkhöz mentünk, majd elfoglaltuk a helyünket. Egy fiatal stewardess odajött a társaságunkhoz.
- Ne haragudjanak, csak ellenőrzöm az utasokat - mosolyodott el szélesen. - Öhm, ez így nem lesz jó - húzta el a száját. - Mindenkinek a jegye szerinti helyen kell ülnie felszálláskor - nézett ránk, mi csak értetlenül bámultuk.
- Hallottátok, mindenki üljön a helyére - mondta Paul megvonva a vállát.
- Eddig nem így volt - vonta fel az egyik szemöldökét Harry, majd felpattant a helyéről.
- Az lehet, de nekem a képzésen ezt mondták, elnézést a kellemetlenségért - mondta a stewardess.
- Pff, biztosan most végezte el és meg akar felelni - suttogta gúnyosan Zayn, majd mindannyian a helyünkre ültünk.
Így történt, hogy Zayn mellé került Abe, Loló mellé Louis, Niall mellé Amy, Timi mellé Lou és Rikki, mellém Clara, végül Harry mellé Paul.
- Ez komoly? Miért én ülök Paul mellé? - képedt el Harry. - Így nem tudok majd szórakozni - húzta el a száját, majd karba tette a kezét és segítségkérően nézett rám.
- Én is szeretlek - borzolta össze Paul Harry haját. - Amúgy, mert ide szól a jegyed - veregette hátba, mire mi elnevettük magunkat.
Végül Harry beletörődött. Aztán rájött, hogy csak a felszállásnál/leszállásnál kell ülnie, így amint elhagyta a talajt a gép, felpattant a helyéről. Paul csak mosolyogva motyogott valami olyasmit, hogy "hiába, soha se fog megváltozni", majd feltett egy fülvédőt és elaludt (vagy csak úgy tett).
*Timi szemszög*
Amint felszállt a gépünk elkezdtem beszélgetni Lou-val. Rikki közben Louis-hoz sétált és az ölébe ült. Lou-val egyszerre néztünk rájuk, majd összemosolyodtunk.
- Örülök, hogy a fiúk ilyen rendes lányokba ütköztek - mondta. - Már elmesélték, hogyan találkoztatok - mosolygott.
- Hmm... Tudod sosem gondolta volna egyikünk sem néhány hete, hogy ma veletek fogunk NY-ba utazni. Ez mind... hihetetlen - néztem rá boldogan. - Amúgy hol van Lux és Tom? - érdeklődtem.
- Ők most nem jöttek velünk. Tudod nem tesz túl jót Lux-nak a sok utazás, nyűgős lesz tőle. Tom így otthon maradt vele - magyarázta.
- Értem - bólintottam. - Lux nagyon édes kisbaba, legalábbis képekről és igazán jó anya lehetsz - mosolyogtam.
- Köszönöm - kacsintott Lou.
Egy darabig beszélgettünk. Harry közben hozzánk sétált és vigyorogva megállt az üléseink mellett.
- Látom jól kijöttök - nézett ránk.
Lou-val csak összemosolyogtunk, majd elnevettük magunkat.
- Na jó, megkeresem a mosdót - állt fel Lou.
Harry leült mellém.
- Zsúfolt lesz ez a nyár. Fellépések tömkelege.
- Hát, remélem bírni fogjátok a strapát - mosolyodtam el.
- Reméljük. Meg azt is, hogy túléljük - nevette el magát.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Hát, hallottam már az őrült amerikai rajongókról - túrt a hajába.
- Miért, máshol nem olyanok? Hiszen mindenhol sikítozó lányok várnak titeket.
- Igen, de Amerika más. Amerika az... Amerika - nevetett.
Egy légiutas-kísérő ebédet hozott nekünk, így azt fogyasztottuk egy ideig. Hátranéztem. Lou Paul mellé ült és vigyorogva nézett rám, majd felmutatta a hüvelykujját. Elmosolyodtam és megráztam a fejem, majd visszafordultam.
Már néhány órája úton lehettünk, amikor elfogott az álmosság. A szemhéjaim elnehezültek és ásítottam egyet. Harry elmosolyodott, ő is álmosnak tűnt. Lejjebb csúsztam az ülésemben és a fejemet Harry vállára döntöttem. Lehunytam a szememet és megpróbáltam kizárni a hangokat: Louis nevetése, Paul horkolása, Niall nyammogása (valamit evett), a halk beszélgetések moraja...
Zayn-nel elbeszélgettük legalább az út felét. Felállhattunk volna, de nem tettük. Odamehettünk volna a többiekhez, de nem tettük. Csak egymás mellett ültünk és beszélgettünk. Hogy miről? Nem tudom. Nem is ez volt a lényeg. :) Közben megettük a személyzet által felszolgált ebédet is. Egy idő után mindketten elgémberedtünk a folyamatos üléstől, így megnéztük a repülő többi részét is. Miközben hátrafelé sétáltunk, körbenéztem. Szinte mindenki aludt... Niall és Amy zenét hallgattak és közben ettek valami különleges menüt, Rikki Louis mellett ült és halkan beszélgettek, Liam és Clara mosolyogva ügyködtek egymás telefonján, Loló Lou-val nézett képeket Lux-ról, Timi és Harry összebújva aludtak. Most komolyan, közöttük tényleg csak barátság van? Paul szintén aludt. Mire mindenkin végignéztem, Zayn-nel eljutottunk a gép társalgó részébe, ahol most nem volt senki.
- Wow, ezt nézd! - mutatott ki egy kis ablakon Zayn.
Odamentem hozzá és én is kinéztem. Lélegzetelállító látvány tárult elém. Az óceán fölött repültünk, alattunk néhány delfin ugrált ki-ki a vízből, a napfényt szikrázóan visszatükrözték a hullámok és néhány sirály körvonala rajzolódott ki a távolban.
Zayn hátralépett és átölelt, majd a vállamra tette az állát. Lélegezni is alig mertem... Így néztük az alattunk hömpölygő víztömeget egy ideig...
